Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-04-25 / 16. szám
2010. április 25. MOZAIK SZEKSZÁRDI IIP ¥AMPMAP fl Lehet glóriával élni? Friedrich Ch. Zauner darabjának hazai ősbemutatója a Magyarországi Német Színházban Ön mit tenne, ha egyszer csak egy glória teremne a feje fölött? Éppen ilyen értetlenül és hitetlenkedve fogadta a „megdicsőülést” Leonhard Plitz (Solymár Dániel) is, a német színház magyar- országi ősbemutatójának, Friedrich Ch. Zauner: Oh Gott, warum gerade ich? (Ó Istenem, miért éppen én?) című komédiájának főszereplője. Kovács Etelka Sok templomban hűsölt ugyan aznap a vallási hevülettől is forró Rómában, egy kis szenteltvízzel is meglocsolta az arcát, becsületes ember, és az adóját is rendesen befizeti, de azért ez mégsem indokolhatja a dicsfényt, ami felettébb kellemetlen „viselet” egy éppen előléptetést remélő hajnövesztőszer-ügy- nök számára. Először felesége, Mária (Lena Stamm) sem hitte el, hogy ez komoly lehet, de aztán bele kellett törődnie, hogy az ő szállodai szobájukban áramszünet esetén sincsen sötétség. Elfogadható magyarázatnak tűnik, hogy talán Szent Leonhard hagyta rá ezt a vándorglóriát. Ennél azonban fontosabb megtudnia, hogyan szabadulhatna meg tőle mielőtt találkozik a főnökével, Ugo Tedeschivel (Andrei Hansel), aki valószínűleg azért hívta Rómába, mert rá akarja bízni az értékesítést Közép-Európában és Lichtensteinben is. A megoldásra viszont csak azután világít rá egy pap (Andrei Hansel), akihez teljes kilátás- talanságában fordult, miután azon az áron, hogy teljesen nevetségessé tette magát, megmentette feleségét a szenvedélyes Tedeschi (jelentése: németek) csábításától Végül Lollo (Pitz Melinda) segít... A kortárs osztrák irodalom jeles alakja Az Oh Gott, warum gerade ich? című komédia magyarországi ősbemutatójára Szekszárd- ra látogatott a szerző, Friedrich Ch. Zauner. A kortárs osztrák irodalom jeles alakja színháztudományi tanulmányai után több színpadi művet, filmforgatókönyvet, tévé- és hangjátékot írt, később prózát is. Regénytetralógiája, Az örökkévalóság végében a Die Zeit című lap szerint a kortárs irodalom egyik legfontosabb műve. Zauner 2004-ben új forma, a líra felé fordult drámai költeményt írt. Ebből bontakozott ki a Rainbacher Evangelienspiele, amelyet azóta is minden évben megrendez szülőhelyén, ahol ma is éL Az itt bemutatott bibliai történeteken alapuló színjátékok a kezdetekhez nyúlnak vissza most, a nagy szellemi változások korában. Zauner jól ismeri darabjának helyszínét, hiszen tanulmányai után egyéves ösztöndíjat kapott Rómába. Magyarországon korábban még nem járt, de mégis sokat tud róla...- Minek köszönhetjük, hogy jelenlétével megtisztelte a komédia szekszárdi bemutatóját?- Ez egy régebbi darabom, már több bemutatóját láttam Ausztriában és Németországban. Mikor feleségemmel meghallottuk, hogy Magyar- országon játsszák, arra gondoltunk: a szakmai programot összekapcsoljuk egy kis vakációzással, hiszen még soha nem jártunk Magyarországon. Ennek ellenére sokat tudok az országukról mivel korábban írtam egy regényt az Osztrák-Magyar Monarchiáról és ennek kapcsán sokat tanulmányoztam Magyarországot.- Említette, hogy már több előadását látta a komédiának. Milyen volt ezekhez képest a DBUpremierje?- Soha nem hasonlítgatom egymáshoz a darabjaim előadásait, mindegyik hoz valami újat. Itt is sok új megoldást láthattam. Tetszett a díszlet és a jelmezek is.- Érdekes alapötlet, hogy egy egyszerű, hétköznapi embernek egyszer csak glória jelenik meg a feje fölött...- Ez egy vicc, amivel finoman tréfát lehetett űzni az egyházból Nem közönségnevelő céllal írok, hanem hogy gondolatokat ébresszek. Ebben a darabban azt akartam megmutatni, milyen az, ha egy hétköznapi polgár olyan kitüntetést kap, amelyet igazából nem érdemel meg. Témájánál fogva inkább katolikus területeken hatásos, ott ülnek jobban a poénok.- Itt jól reagált a közönség...- A darabot egy amolyan kuncogós komédiának írtam Ez a kedvencem, amikor nem egyszerre hahotázik az égést közönség a térdét csapkodva, hanem finoman kacagnak, mindenki máshol Az illúzió, hogy mindenkit be lehet hozni a színházba, de azzal a réteggel szemben, amelyik bejön, lehetnek elvárásaink. Széchenyi élete: emlékezés a legnagyobb magyarra ■ ízléses meghívó és széleskörű szervezőmunka invitálta a szép számú érdeklődőt a Garay János Gimnázium dísztermébe április 17-én, a gróf Széchenyi István halálának 150. évfordulóján tartandó megyei emlékünnepségre. Dr. Puskás Imre bevezetője előtt a Szekszárdi Liszt Ferenc Pedagóguskórus szárnyaló dallamai röpítettek a korba, majd az otthont adó intézmény igazgatója, Heilmann Józsefné köszöntötte a résztvevőket. Az ettől kezdve kisebb konferenciává emelkedő emlékezésen országos szaktekintélyek és helyi kutatók tártak elénk átfogó képet. Dr. Gesztesi Enikő, a gimnázium tanára az ifjú gróf tanulmányait mutatta be avatott részletességgel a nyelvtudástól a tantárgyakig s eredményekig. A budapesti dr. Simon Péter profesz- szor az utókor számára legszemélyesebb forrást, Széchenyi naplóját elemezte. Jobban mondva csak azt, ami Tasner Antal 1833-tól a gróf titkára és István gróf fia, Béla „áldásos” törlései után megmaradtak a sorokból (Nem öüött fel a kérdés, de vajon az egykor tussal áthúzott sorokat a mai technikai viszonyok között el lehetne-e olvasni - bízvást a történettudomány épülésére.) A már 1814-ben öngyilkosságot megkísérlő férfiú szívszorító kétsé-gei, gondolatai így is az egyéniség leghívebb megrajzolói az utókor számára. A gimnázium Széchenyi-szobrá- nak megkoszorúzása után a szolnoki dr. Fülöp Tamás Phd dolgozatával hozta emberközelbe Széchenyi és Kossuth har-cát, amely személyességével és nagy pillanataival egyben a reformkor története is. A címül idézett állandó jelző más megvilágításba kerül ha az 1840. november 19-i Pest megyei közgyűlésről a Naplót olvasSzéchenyi István suk: „Kossuth megragad egy alkalmat, hogy a legnagyobb magyarnak nevezzen. Dübörgő, hosszú tetszés. Én nem indulok meg. Később: Kossuthnak, »Miért emel oly magasra, hol nem tart-hatom fel magamat.«” Ekként már egészen mást jelent a kitüntető megjelölés... Záró előadásként a társrendező dr. Gesztesi Tamás, a Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület tiszteletbeli és az Országos Széchenyi Körök elnöke vette számba az államférfi „tévedéseit” - így, a már címben jelzett idézőjellel Színvonalasan járult hozzá alapos elemzésével a kép kiteljesítéséhez. A megemlékezésből csupán a megyei vonatkozásokat hiányolhattuk, is-mervén például dr. Szilágyi Mihály 1980-as években helyismereti klubban tartott avatott előadását. Ezzel együtt köszönet illeti az említetteken kívül dr. Joó Ferencnét, a szekszárdi Széchenyi-kör elnökét, s mindazokat, akik lehetővé tették az illő főhajtást. -ős -bor Lena Stamm és Solymár Dániel a Német Színház legújabb darabjában
