Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)

2010-01-17 / 2. szám

SZEKSZÁRDI yasArnap SPORT 2010. január 17. Hatvanévesen is húzóember Németh Károly, az asztalitenisz országos hírű veteránja Németh Károly számára életforma az asztalitenisz Csendes „jelenség” az asztalite­nisz nagyon aktív hazai veterán­jai között az éppen tíz éve Szek- szárdra költözött, valamikori veszprémi Németh Károly. Heten­te kétszer több órát intenzíven edz a csarnokban, és minden hétvégén meccsel. Bálint György Tíz évet leszámítva így megy ez már hét-nyolc éves kora óta a hatodik ik- szen tavaly túljutó férfi életében. Aki­nek van némi affinitása a sportághoz, az megáll, amikor az örökifjú „Karcsi” még most is befut egy-két elérhetet­lennek tűnő labdát, vagy jó védő mód­jára „dobálja vissza” a vehemensek lab­dáit. Akár a szekszárdi Faházi Janiká­nak is nevezhetném, aminek felettébb örülne. Részint azért, mert kortársak, másrészt pedig a játéktérről és azon kí­vülről is nagyon régi ismerőse az egy­kori kitűnő játékosnak.- Játszottam ellene anno az NB II- ben. Mmt az ő műfajában pingpongo­zó védőjátékos, valamilyen hatást gya­korolhattam rá, mert egyszer nagyon hívott, hogy jöjjek fel Pestre. Már nem is emlékszem, hogy melyik NB I-es csapatnál vettek volna számításba. Akkoriban, amikor egy-egy megyé­ben nyolc-tíz másodosztályú együttes volt, szinte mindegyik középiskolá­nak komoly csapatot állított ki, több ezer játékos művelte a játékot Ma­gyarországon, ez roppant nagy szó volt. Helyi kötődésem okán mégsem vágtam bele a kalandba. így is gyakran nosztalgiázok a régi időkről, ezért roppant sajnálom, hogy azon az októ­ber végi szekszárdi gálán nem lehet­tem jelen, amikor Klampárék, no meg Janika megvillantotta zseniális tudá­sát. Meccseltem én annak idején, még veszprémi ifistaként a serdülő Klampár Tibivel is! Emlékszem, még híres néző is akadt Magos Judit, a Sta­tisztika csapatának sokszoros Euró- pa-bajnoka személyében. Maradjunk annyiban, nagy szégyen nem ért a gé­niusz ellen. Sportos felmenők A sportban polihisztor, legalább hat sportágat űző édesapjától örökölte a sport szeretetét Németh Károly, aki­nek lánytestvérei is több sportágba belekóstoltak. Ő maradt a pingpong­nál, amit 1963 óta versenyszerűen űz. Amikor 17 éves korában, a nála négy­öt évvel fiatalabb Klampár-Jónyer- Gergely hármas berobbanásáról szólt a sportági közbeszéd, ott tudott lenni a hazai húszas elitben a korosztályá­ban, miközben odahaza kellő áhítattal hallgatta édesapjától a hőskor magyar világbajnokairól - többek között Sidó Ferencről, Barna Viktorról - szóló tör­téneteket. Az akkori nagy konkuren­cia ellenére is oda tudott kerülni a Veszprémi Építők NB I-es csapatának közelébe, de nem úgy alakultak a dol­gai, hogy a sport lesz a megélhetése, ezért ő sem kockáztatott.- A civil szféra került előtérbe, ve­gyész-technikus lett belőlem. Közbe Veszprémből Százhalombattára köl­töztem, aztán jött a családalapítás, építkezés. A sors úgy hozta, hogy szin­te pingpong-mentes övezetbe kerül­tem. Majd egy évtizedig szabadidős sportként sem létezett számomra, amitől azért így vagy úgy, de nagyon szenvedtem. Mindez akkor ért véget, amikor visszatérhettem Veszprémbe. Újra edzésbe álltam, utolérve magam már is a Peremarton NB III-as bajnok- csapatát segíthettem. Az NB II-be visz- szatérve, a nyolcvanas évek közepén- végén 50-60 százalékos teljesítmény­re voltam képes, mégsem tudtunk eb­ben az osztályban maradni. Wirth Gabinak is volt az edző partnere Riportalanyom magánéletbeli vál­tozásai után - új házastársa révén - Szekszárdra került. Az atomerőmű­ben helyezkedett el, s tartott attól, hogy az ő színvonalán elképzelt játék­ra, edzésre - ami még ma sem a váro­si bajnokság - megint nem lesz mód Érkezése előtt, 1998 táján a veszpré­mi női szakosztálytól kért ajánlóleve­let a komoly női klubbal bíró Szek­szárdnak. Fellélegzett, amikor tudó mására jutott, hogy az általa is ismert Sáth Sándornál összpontosulnak a sportági ügyek - noha férfi szakosz­tály meg egyáltalán nem volt a város­ban.- Jóleső érzés volt, hogy Sáth Sán­dor felismerte bennem: edzőpartner­ként 50 évesen is tudok segíteni az Extra Ligában, és a nemzetközi poron­don érdekelt csapatának. Nagy kihívás volt, de roppant földobott, hogy a szekszárdi csapat akkori kitűnőségé­vel, a többszörös Európa-bajnok Wirth Gabriellával, no meg a román lé­gióssal gyakorolhattam. Hangsúlyo­zom: az ő megelégedésükre is! Az meg már csak hab a tortán, hogy „Sanyi” a nagymányoki fiúkhoz is beajánlott, akikkel az NB Il-ben is megfordultunk, aztán visszakerültünk a harmadik vo­nalba. Több évet töltöttem el náluk, ta­lán maradtam is volna, de nem akar­tam elvenni a játéklehetőséget a feltö­rekvő fiataloktól.. Nem volt nehéz döntés, mert akkor már körvonalazó­dott egy NB III-as szekszárdi csapat in­dulása, amelyben építettek rám, s amelynek mindmáig játékosa vagyok. Mondhatni húzóembere, mert az eddig egy-egy második és harmadik helyet produkáló gárda legidősebb tagjaként, hatvanévesen is 85 százalé­kot (!) produkáL A nála jóval fiatalab­bakat is megleckézteti kellemetlen, ki­számíthatatlan stílusávaL A rá jellem­ző szerénységgel elhallgatja, hogy hi­vatalosan ő a legjobb a 60-64 évesek korosztályában Magyarországon a négy minősített verseny alapján. Az ember a látszat alapján nem gondol­ná, hogy 5060 között egy infarktu­son és egy szívműtéten is átesett.- Idősebb harkányi, békéscsabai já­tékostársaimmal nem betegségekről, gyógyszerekről, hanem a különböző ütőborításokról szoktunk beszélgetni - avat be a „titokba” Németh Károly. Hogy ilyen testi és lelki egészséggel vészelte át a nehéz időszakot, azt nagy valószínűséggel az életformává váló hobbijának, az asztalitenisznek kö­szönheti. Kézilabdás Nosztalgia Kupa: immár 27. alkalommal A Szekszárd Városi Kézilabda Szervező Bizottság idén immár 27. alkatommal rendezi meg a Nosztal­gia Kupát. Az aktív pályafutással már (jobbára) fel­hagyó hölgyeket és urakat ismét parkettre hívó tor­nát február 13-án, szombaton 8 órától tartják, még­hozzá új helyszínen, a Garay János Gimnázium tor­nacsarnokában. A 35 éves, vagy annál idősebb kézisekből álló csa­patok közül a szervezők a Szekszárdi Spartacus, a Mözs és az Iregszemcse gárdáit hívták meg, a férfi­ak közül pedig a Fadd, a Dunaföklvár, a Paks, a Du­naújváros és a német Bad-Windsheim együttesei mérik össze tudásukat. A szervezők január 20-ig még elfogadnak jelent­kezést. A nevezéseket a nevezési díj (10 000 Ft) be­fizetését igazoló csekkmásolattal együtt a követke­ző címre kérik írásban megküldeni: Szíjártó Márta (7100'Szekszárd, Béri B. Á. u. 95.). A fenti időpontig be nem érkezett nevezéseket a sorsolásnál nem tud­ják figyelembe venni. A verseny célja a sportág népszerűsítése, az aktív sportolást befejező játékosok újbóli találkozására le­hetőség biztosítása. A 2x15, illetve 2x20 perces já­tékidejű mérkőzések a tervek szerint 17 óráig tarta­nak. Az eredményhirdetésen a győztesek elnyerik a Nosztalgia Kupát, a további helyezettek oklevél díja­zásban részesülnek. Különdíjat vehet át a legjobb kapus és mezőnyjátékos, valamint a gólkirály(nő). A rendezők a Nosztalgia Kupa utáni estére szíve­sen szerveznek bált vagy vacsorát, megfelelő érdek­lődés (létszám) esetén. Részvételi szándékukat je­lezhetik az alábbi telefonszámok valamelyikén (30/664-2296,20/554-7072).

Next

/
Thumbnails
Contents