Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-04-18 / 15. szám
2010. április 18. MOZAIK VACkiÉ IMI AP „Nem bántam meg a Sárközi Vasárnapot” Interjú a saját műtermét alakítgató fiatal festőművésszel, Tóth Gáborral Egy szekszárdi fiatalember volt interjúalanyom, aki nagyapjához, Bogár Istvánhoz, sárpilisi kántor- tanító-népművelőhöz, a híres „Bogár tanya” néprajzi magán- gyűjtemény létrehozójához hasonlóan, maga is „művészet-közeiben” találta meg önmagát. Gyimóthy Levente A 27 éves, szerény, de céltudatos Tóth Gábor a festőművészi pályát választott, s az út eddigi legjelentősebb állomása Szabó Dezső 1939-ben készült „Sárközi Vasárnap” című festményének reprodukciója volt, amely a közelmúltban Decsen talált otthonra.- Honnan származik a család?- Anyai ágon ŐcsénybőL Bogár Pista bácsi népművelő vök a nagyapám, jómagam, Richárd bátyámmal, Szekszárdin születtem.- Hol végezted iskoláid? Hogy jött a rajz, a festészet látókörödbe?- A Garay iskolában kezdtem, ott emek óraszámban tanultunk rajzot Az I. Béla Gimnáziumban a heti egy óra ugyan probléma volt, de a jó tanerők kárpótoltak; általánosban Jakab Géza, középiskolában pedig Kovács Zokán segített rálelnem, hogy ebbe az irányba kell mennem a felvételinél Kaposváron kétéves technikum-felkészítő következett, mellette Szekszárdin Fusz György óráira jártam. Aztán 2003-ban bekerültem a Pécsi Művészeti Karra.- Milyen munkáid voltak a „Sárközi Vasárnap”megkezdése előtt?- Pécsett vök pár éve egy nagyobb tájkép kiállítás, ahol több alkotótól kértek be műveket. Az enyém választották Tóth Gábor győztesnek, aminek nagyon örükem. A gemenci tájat festettem meg, 200xl50es vásznon, ami jó erőpróba, tapasztalat volt számomra.-Mesélj a Szabó Dezső kép újrafestésének történetéről! Hogyan jött a lehetőség?- Civil indíttatásra pályázatot írtak ki Szabó Dezső festményének újraalkotására. Rühl Gizella fotóművész, a TolnaArt tulajdonosa, akit már korábbról ismertem, valamint dr. Gaál Attila, a megyei múzeum igazgatója voltak a kezdeményezők. Négyen nyújtottunk be pályázatot, a feladat pedig a mű egy részletének kicsinyített megfestése vök. A nagyközönség szavazhatott, s én kaptam a legtöbb voksot. A,pályamunkák bírálatában részt vett Vékony Péter galériatulajdonos, Molnár M. György festőművész, Feledi Balázs neves művészeti író, művészettörténész, és Lovas Csilla művészettörténész is. Véleményük megegyezett a közönségével, így 2007 augusztusában elnyertem a pályázatot. Akkor úgy gondoltam, a képem - -a kiírásnak megfelelően - a vasútállomás várótermébe, eredeti helyére kerül, de menet közben kissé zavaros lett a dolog...- Aztán végül is belekezdtél- A húsipari vállalat egyik raktárában kaptam lehetőséget a nagy méterű festmény elkészítésére, a helyért most is hálás vagyok. Végül több mint egy évet húzódott a kép ügye, hiszen bár 2008 novemberében elkészültem, de csak idén találtak neki helyet Közben a húsipari helyiségét meghirdették eladásra, így kerük át egy időre a művelődési ház raktárába.- ígéretek voltak, vannak szekszárdi elhelyezésre?- Voltak elképzelések... Felvetődött, hogy a művelődési ház mozitermének konferenciateremmé átalakítása során esetleg felkerülne, de nem lett konkrétum belőle, más lehetőséget pedig nem ajánlottak fel Szekszárdin.- így jött képbe a decsifahiház..- Igen, március 6-án állították kiTö6 bek között a két polgármester, Horváth István és Biczó Ernő is jelen vök az átadáson, ahol az eredetihez hasonló környezetben helyezték eL Nagyon fontos tényező vök, hogy elfért, bár a két felső sarkából így is le kellett vágni 25-25 centit a faluház nyeregtetője miatt A szemlélő mindenesetre kellő távolságon belül be tudja fogadni a képet- Ha ma írnák ki a pályázat, újra belevágnál?- Nem bántam meg a kép elkészítését Kicsit furán jött ki az egész, de sokat tanultam belőle szakmailag is. A Szabó Dezső-trilógia folytatásába is belevágnék, bár ennek lehetőségét nem látom.- Vannak példaképeid, ihletőid?- Jelenleg a látványszerű festészet foglalkoztat. Lengyel András mesterem munkássága példa számomra. A klasszikusak közül szeretem Veias- quez-t, de a nagybányai festők törekvései is hatnak rám. Csók Istvánt emelném még ki, a munkásságából írtam a szakdolgozatom. „Őcsényi keresztelő” című képe adta az ihletet, melyen rokonaimat is megfestette.- Mi a helyzet a családi múzeumotokkal?- A Bogár tanyát, ahol nagyapám 1967-ben néprajzi magángyűjteményt hozott Étre, s ahova eddig 52 országból (!) érkeztek vendégek, a mai napig gondozzuk. Nagyrészt családi eredetű tárgyak vannak birtokunkban: egy sárközi parasztház tisztaszobát bemutató berendezése, vetett ágy, cserépkályha, nyitott-kémé- nyes konyha, ládák, mezőgazdasági eszközök, présház pince, szőlészettel kapcsolatos tárgyak. Kuriózum, hogy a szentendrei skanzenben a Sárközt bemutatását ez az anyag adja, így a műemlék Bogár-tanya másolata, valamint családunk őcsényi szülőháza. Utóbbit egy az egyben elvitték oda, földarabolva.-Mit tervezel?- Egy műteremre vágyok, ahol a munkakörülményeim megteremtődnek, és megrendeléseket keresek. Sz6 tóhegyen, a Bogár tanyához közel sikerült egy alkalmas helyet találni, azt újít- gatom. Pléhfater és pléhboj - Kis Pál István új kisregénye ■ A jó sztoriban „csak úgy történnek a dolgok, nem csinálják őket” - fogalmazza meg a remek meseszövés alapját pléhfater pléhboj kérdésére. Ez az egyik legfontosabb jellemzője Kis Pál István legújabb kisregényének, amely a Pofonok és pofonok... címet viseli: az életből születő események maguktól gördülnek tova. Annak ellenére van ez így, hogy a rövid történetek, szám szerint tizenhét, egy keretbe ágyazva hangzanak el; ugyanis a két főhős, akik már az első találkozás alkalmával rádöbbennek, hogy őket valamilyen rejtélyes kapocs fűzi össze, három hétig napra nap együtt horgásznak és beszélgetnek. Ifjabb hősünk, aki írói álmokat dédelget, felveszi, majd megírja a rövid anekdotákat, melyeket a nagyapjává előlépett másik főszereplő mond neki tollba és diktafonra. E tanulságos, egyszersmind mulatságos elbeszélések Miska papa fiatalságából köszöntenek ránk: a Bádogváron le- és megélt iskolás és szakmun- kástanuló-évek emlékeiről mesél távolra szakadt unokája helyett ennek a másik Imrének a megőszült pecás. A pléhfaluban megesett sztorik persze a mi magyar múltunkat elevenítik fel; fél évszázaddal ezelőtti szakoktatók, tanoncok és ismerőseik bújnak elő pléhfater mondataiból. Pléhbojunk lelkes és értő hallgatóság, aki maga is ismeri a kétkezi munkát, hiszen az érettségi és egy évnyi főiskola után kénytelen kifizetődőbb tanulmányokat folytatni - nem adva fel ezenközben az álmait Mind humort és tanulságokat hordoznak: az élet kiseb 6nagyobb pofonjait és fricskáit. Miként arra a cím is utal, a felidézett ütlegek különböznek egymástóL Elszenvedésük módja, ideje, illetve eltérő erősségük okozza az eltérést. A6 ban mégis megegyeznek, hogy örömöt s nevetést hordoznak magukban, a humor pedig, ahogyan Kis Pál István a kötet bemutatóján fogalmazott, maga a szeretet; mint a mesebeli táltos, mindig kimenti gazdáját szorult helyzetéből Pléhfater és pléhboj tudják mindezt, s el is hozzák nekünk e kincset, melynek értékéből semmit nem von le, hogy a kisregényben számos elütést és hibát rendelt benne hagyni a nyomda kisördöge. Ne kételkedjünk benne, hogy kellemes mások bekapott pofonjain mosolyognunk - ne feledjük levonni ugyanakkor a vonatkozó tanulságokat sem! A Babits Kiadó gondozásában megjelent kötetet a múlt hét csütörtökén a Nemzeti Borozóban mutatta be a szerző, akivel Gacsályi József beszélgetett, a korabeli hangulat felidézésében pedig Komjáthy Tamás és Orbán György nyújtott nekik segítséget. Kosztolányi Péter
