Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)

2010-03-28 / 12. szám

2010. március 28. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK m SZEKSZÁRDI VASÁR 9 „Nem az énekes szüli a dalt...” Csötönyi László: Neveletlen szülőnek neveletlen a gyermeke Csötönyi László mikrofon mögött, a Rádió Antritt stúdiójában A Zeneakadémia negyedéves hallgatója, Környei Miklós válasz­tása Csötönyi László előadóra esett. Miklós voksának bizonyára sokan örülnek, hiszen a városla­kók legtöbbje csupán a rendezvé­nyekről, illetve a rádióból ismeri a roppant szerény fiatalembert, ám jóval kevesebben tudják, ki is valójában ez a szuggesztív egyéniség. V. Horváth Mária- Verset és prózát mond, műsoro­kat vezet, sőt rendre felkérik, hogy versmondó versenyeken zsűriz­zen. Tehát előadóművész?- Nem tartom magam előadómű­vésznek, inkább versszerető vers­mondónak. Ezek amúgy is csak sza­vak... E tekintetben az ember azzal méretik, amit felmutat, amit letett, le­tesz az asztalra.- Honnan indult az irodalom irán­ti rajongása?- Anyai örökség. Imádta, s ma is szí­vesen olvassa a verseket, a regényeket, gyermekkoromban sokat segített a verstanulásban, és az odaadása, vers- szeretete belém ivódott. Sajnos, az éle­te úgy alakult, hogy a tehetsége sosem tudott beteljesedni. Ilyen alapokkal in­dultam, majd a bátaszéki gimnázium­ba kerülve életem újabb meghatározó szakasza kezdődött. Ezt osztályfőnö­kömnek, a magyar-francia szakos Lász­ló Jánosnak köszönhetem. Korán Jel­fedezett”, néhány hónap múltán már versmondó versenyeken vettem részt. Harmadikos voltam, amikor a Regő­sök húrján nemzetközi versenyen győzedelmeskedtem, rá egy hónapra pedig elnyertem az első Kazinczy-ér- memet. Főiskolásként 2000-ben ismét Kazinczy-érmes lettem, s elmondha­tom, hogy tavalyelőttig én voltam a he­lyi főiskola egyetlen díjazottja.-László tanár úr merre orientálta?- Magyarok és külföldiek felé egy­aránt. Szívem csücskei elsősorban a magyarok, Babits Mihály, Radnóti Miklós, József Attila, de a világiroda­lom remek szerzői közül is többen szerepelnek a „toplistámon”.- A költemények műfaját illetően mi áll legközelebb Önhöz? Ballada, szonett?- Nem, ilyen nincs. Nálam ez in­kább hangulatfüggő, ám „hivatásilag” bármikor rá tudok hangolódni akár­milyen versre, ami így, 31 esztendő­sen már nem különleges.- Egy-egy vers elolvasása képes meghatározni a hangulatát?- Abszolút. Akár úgy, hogy kedélyál­lapotomhoz illő költeményeket olva­sok, de úgy is, hogy - mint igen gyak­ran - fellapozok egy-egy kötetet, s be­leélem magamat a költő gondolataiba, ami felvillanyoz, elszomorít, vagy vi­dámmá tesz. Gondoljunk csak Babits Mihály a „Mint forró csontok a mág­lyán” című verssoraira: „Nem az éne­kes szüli a dalt:/ a dal szüli énekesét./ Lobbanj föl, új dal, te mindenható!/ Szülj engem újra, te csodaszép!”- A tanítóképző után elvégezte a magyar szakot... Nemeskürty Ist­ván úgy fogalmazott: kitüntetőbb lenne a tanító úr, hiszen a gyerme­kek oktatásában, irányításában az óvónők után rájuk hárul a legna­gyobb feladat. Megjegyezte, ennek szellemében állapítaná meg fizet­ségüket is...- Nálunk fejlettebb nyugati, de bi­zonyos keleti társadalmak ezt már ré­gen „felfedezték”. Japánban az óvoda- pedagógusokat a legtehetségesebb, legjobb tanulókból választják ki, majd öt év egyetemi képzés következik. Ók tudják, amit mi elfelejtettünk, hogy az óvodából és a kisiskolából indul min­den. Ezért is szerettem volna óvó bá­csi lenni, de a fehér holló szerep na­gyon zavart volna.- Jegyezzük meg a legtöbb szülő­nek sem ártana egy sokrétű gyer­meknevelési kurzus...- Jó gondolat, hiszen egyre inkább látjuk, hogy - nagyon tág értelemben véve - neveletlen szülőnek neveletlen a gyermeke, és sajnos egyre több a ne­veletlen szülő, a neveletlen gyerekkel pedig nagyon nehéz mit kezdeniük a pedagógusoknak, akiknek se joguk, se idejük, se energiájuk, se képzettségük nincs, hogy a szülőket tanítsák. Lehet, hogy eljön az idő, amikor a pedagógu­si feladatkörbe mindez is beletartozik.- Miért választotta a pedagógus- pályát?- Gyerekkorom óta semmi más nem fordult meg a fejemben, csak a tanítás, mégpedig minél kisebb gyer­mekek tanítása.- Óvó bácsi alig van, tanító is kevés, pedig a csonka családok esetében is áldásos lenne a férfinevelő.- Az osztályaim példájából kiindul­va mondhatom, a diákók 50-60 száza­léka csonka családban nevelkedik. Ez nagyon elkeserítő...- Tíz évig tanított. Sikerült diák­jaiba plántálni a versszeretet?- Nagyon fontosnak tartom a min­taadást, különösen a pedagógusok esetében, így mindig igyekeztem sze­mélyes példával előrukkolni. Úgy gaz­dálkodtam az idővel, hogy a tanórákba beleférjen egy-egy szemelvény felolva­sása, vagy vers elmondása, átbeszélése. Sőt, aki önmaga örömére megtanult egy verset, akkor annak elmondásával kezdődött a tanítás. Ezért plusz jegye­ket lehetett kapni. Osztályfőnökként volt, hogy fejezetenként komplett re­gényeket olvastam föl a gyerekeknek. Ezeket az elcsípett öt-hat perceket va­lósággal imádták, s úgy láttam, ez által fölkeltettem az érdeklődésüket, s erő­södött bennük az olvasás szeretete.- Olvastam, hogy a többségnek nem megy a memorizálás.- Könyörgöm, miért menne? Nincs előttük személyes példa, hiszen a szü­lők nagy része az egyszerűbbet választ­ja: vásárol egy számítógépet a gyerek­nek, vagy biztosítja a korlátlan tévézést. Még a gyerekszobába is beállít egy ké­szüléket... Pedig mennyivel többet je­lenthetne a közös társasozás vagy az es­ti mese, amelynek a lényege nem csu­pán a történet, hanem a szülő-gyer­mek közti meghittség erősödése.-A közelmúltban elhagyta az isko­lát, s átjött a Rádió Antrittba főál­lású szerkesztő-műsorvezetőnek.- Fogok én még tanítani, ezt a hely­zetet csak némi pauzának tekintem. Több oka van, hogy eljöttem, beleért­ve az anyagiakat is... Két diplomával, három pótlékkal és tíz év szakmai gya­korlattá százezer forintot kerestem. Szóval miért koptak ki a pályáról a fér­fiak? Bevezetnek különböző korszerű­nek nevezett, ám haszontalan dolgot, hogy valakik anyagi hasznot húzhassa­nak belőle. Itt van például a kompe­tencia alapú oktatás. Ugyan! Fölboly­gatnak olyan remek hagyományokat, amelyek Nobel-díjas tudósokat, szak­embereket, művészeket teremtettek. Na, most jól felhúztam magamat... Fontosnak tartom, hogy gyermekne­velésben, pedagógiában egyaránt alaptétel az érzelmi kötődés kialakítá­sa a gyermek és a pedagógus, illetve a szülő között. Hiszen csak ez által lehet megfogni a gyermeket, ami a haté­kony együttműködés alapja.- A legszebb dologról, a családról érdeklődöm.- Feleségem, Beáta a Kolping isko­lában tanít. Két kisgyermekünk van: Borbála öt és fél éves, Gáspár pedig három és fél esztendős, mindketten a gyakorlóban ovisok és egészségesen zsiványok.- Mi a kedvenc meséje a gyerekei­nek?- Borinak az Anna, Peti, Gergő soro­zat. Szép rajzokkal, kedves szövegek­kel kíséri végig egy család életét. Gás­pár mindenevő, ám mostanában ked­venc időtöltése a kardozás, a harcolás.- Kinek nyújtja át a jelképes stafé­tabotot?- Kálóczi Istvánnak, aki nyugdíjas­ként is aktívan éli az életét. Vidám kö­zösségi ember, nótaénekes, aki gon- doskodóan tölti az idejét gyümölcsö­sében.

Next

/
Thumbnails
Contents