Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)

2010-03-28 / 12. szám

2010. március 28. INTERJÚ SZEKSZÁRDI USÜHUW A sport a demokrácia iskolája Beszélgetés dr. Schmitt Pállal, az Európai Parlament alel nőkével, a MOB elnökével Dr. Schmitt Pál a brüsszeli Euró­pai Parlament legmagasabb ran­gú magyar tisztségviselője, a NOB alelnöke, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, kétszeres olim­piai és világbajnok párbajtőröző. Kampánykörútja során a múlt hé­ten Simontornyára és Szekszárd- ra is ellátogatott, ekkor adott in­terjút lapunknak. Cser Ildikó- A 2006-os EP-választások idején úgy fogalmazott: sereghajtók va­gyunk Európában. Változott azóta a helyzet?- Sajnos tovább romlott. A nemzet vagyonának kiárusítása folytatódott, óriási mennyiségű pénzek tűntek el, az euró bevezetése szinte fényévnyire látszik. Amikor beléptünk az unióba, azt mondtuk, hogy nemsokára felzár­kózunk a nyugat-európai országok színvonalához. Most meg esedeg a szlovákok behozatala lehet a célkitű­zés, ami enyhén szólva siralmas. Nem nyugszunk azonban bele: eltökélt szándékunk, hogy az EU-hoz egy erős Magyarország tartozzék. Megfogal­maztuk a Nemzeti ügyek politikája cí­mű anyagot, ami akkor válik a nemze­ti ügyek kormányprogramjává, ha a Fi- desz-KDNP színeiben erre felhatalma­zást kapunk.- Brüsszelben milyen Magyaror­szág megítélése?- Amikor napvilágot látott az őszödi beszéd, amely beismerte, hogy a ma­gyar kormány hazugságra építette nemcsak az ország irányítását, de már a választást is, nem kis meglepetést kel­tett az Európai Unióban. Ezek után már alig csodálkoztak azon, hogy a ne­kik szolgáltatott adatok is manipulál­tak, és végképp nem lepi meg őket, hogy olyan gazdasági mutatókkal ren­delkezünk, amelyekkel sereghajtókká váltunk. Az ország gazdasági helyzete, az uniós pályázatok rossz félhasználá­sa, a munkanélküli mutatók - egymil­lió magyarnak nincs ma állása! - az unióban nem ismert méreteket öltöt­tek. Gyakran felteszik nekünk a kér­dést, hogy Magyarország valóban csak ennyire képes?- Az európai uniós pályázatok te­rén tapasztalat, hogy akár több év is eltelik az anyag beadásától az elbí­rálásig. Több település, így Szek- szárd is szenved ettől Akadnak, akik az önkormányzatot hibáztat­ják a beruházások csúszásáért, má­sok magát azEXJ-t tartják felelősnek.- Az emberek nem érzik a tagság előnyeit a mindennapjaikban. Ez azon­ban nem az Európai Unión, hanem a Schmitt Pál: „óriási munka áll előttünk” magyar kormányon múlik. Ha sok a munkanélküli, a szegény ember, ha a családokat, vállalkozókat nem becsülik meg, mindenki hajlamos a szkepticiz­musra. Nálunk ráadásul a pályázati pénzeket elsőként a baráti körnek osz­togatják, s csak azután a többieknek. Mi le fogjuk szűkíteni a pályázatok elbí­rálását 30 napra. Ezermilliárd forintnyi támogatásról van szó évente! Hatalmas összeg amelyet igenis várnak a telepü­lések, a gazdák, az önkormányzatok, az elmaradott térségek. Vétek az egész magyar lakosság ellen, hogy bürokrati­kus kezelés vagy nemtörődömség mi­att ennek a hatalmas összegnek a két­harmadát nem hívtuk le.- Van kiút ebből a helyzetből?- Látjuk a kiutat, s azt is, hogy milyen óriási munka áll előttünk. Amennyi­ben megkapjuk a bizalmat, a legfonto­sabb ügyeket azonnal kezelni fogjuk.- Sokan attól tartanak, hogy olyan állapotban veszi át az országot a kö­vetkező kormány, hogy nehezen, vagy egyáltalán nem tudja végrehaf tani a jprogramját- Most, hogy a szocialisták látják, hogy vége, viszik, ami mozdítható. Fel­készültünk rá, hogy a minisztériumok­ban nemhogy üres kasszát, de hitele­ket, eladósodást találunk majd Sport­emberként sosem mentem fel úgy a pástra, hogy feltettem a kezem: erős az ellenfél, el se kezdjük a meccset Van már mögöttünk kormányzási ciklus, amikor elértük, hogy az emberek bíz­zanak bennünk. Megmutattuk, hogy lehet a nemzeti ügyek iránt elkötelezet­ten, a választópolgárok iránti alázattal vezetni az országot. Van tervünk, ta­pasztalatunk, vannak nagyszerű szak­embereink, már csak a kellő mértékű választói támogatás hiányzik.- Térjünk át szakterületére, a sport­ra. Van olyan politikai erő, amely szerint az elmúlt húsz év minden kormányzati ciklusa egyforma volt Mit gondol erről?- Egyáltalán nem értek egyet. A pol­gári kormány idején számos fontos lé­pést tettünk, mert felismertük, hogy a sport komoly stratégiai ágazat. Említ­sük csak a Bozsik-programot és a Nem­zeti Atlétikai Programot, amiket követ­kező kormány megszüntetett. Nem az a legfontosabb, hogy bajnokaink legye­nek, bár az hozzájárul az egészséges ha­zaszeretethez. A magyar gyerekek 60, a teljes lakosság 90 százaléka semmilyen sportot nem űz! Pedig a sport szociális kohézió, a személyiség megvalósításá­nak az első színtere, a sport maga a de­mokrácia iskolája. Nyilván nem vélet­len, hogy Horváth Istvánék a program­jaik közé iskolai tornaterem fejlesztést és uszoda-fürdőépítést is illesztettek. A statisztikák azt a veszélyt jelzik, hogy el­híznak a fiatalok, a munkabírásuk gyengébb lesz. Pedig ha egészségeseb­bek, erősebbek az emberek, akkor hosszú távon kevesebb orvosi kezelés, elvonókúra, büntetőintézet kell. A sport kifejti áldásos hatását, és a befek­tetés bőven megtérül Ma a magyar ál­lam - az önkormányzatok pénzét is be­leszámítva - az összköltségvetésének 0,5 százalékát költi sportra, míg az eu­rópai átlag 1-1,5 százalék között mozog. A magyar állam bevétele a sportból 3, a foglalkoztatási oldalon további 2-3 szá­zalék. Vagyis szinte a sport szponzorál­ja az államot, és nem fordítva.- Ön korát megfuizudtolóan attrak­tív, sportos jelenség. Amellett, hogy igen ejfoglalt, belefér napjaiba a test­mozgás?- Ma kora reggel úsztam és szaunáz- tam. Minden napra vállatok munkát, ehhez a fizikai erőnlét elengedhetet­len. Hatvannyolc éves vagyok, ezért igyekszem magamat kondiban tartani, az izmaimat feszesnek megőrizni. Az „ép testben ép lélek” kötelező minden­ki számára, nekem pedig jó példával kell elöl járnom. Makray Katalin hazajött Szekszárdra Férjével Szekszárdon járt Makray Ka­talin olimpiai ezüstérmes tornász­nőnk is, akire sportsikerei mellett a három kislányával tartott tévétornából is sokan emlékeznek. Makray Katalin hazajött városunkba. Nagyszülei az újvárosi temetőben nyugszanak, ő maga pedig kiskorá­ban egy évig náluk lakott, majd nya­ranta rendszeresen visszajárt ide test­véreivel vakációzni. Beszélgetésünk során megelevenedett a szeretett nagypapa, vitéz Makray Ferenc pos­tamester emléke, aki városi képviselő is volt. A dolgos nagymamáé, aki meghitt fészekké varázsolta a nagy­szülői házat akkor is, amikor már mindenüket elvették, és folyton köl­tözniük kellett. A nagy­apa testvére, Makray La­jos, a belvárosi templom egykori plébánosa, és sorban a balparásztai szőlő, a Garay téri ház, a Csapó- és a Pelényi ház, ahol szintén éltek a nagyszülők, a strand, a régi Sió-híd képe. Mozaikok a múltból, amelyek Szekszárdot mindmáig Kata­lin szíve csücskévé teszik. A Schmitt-házaspár lányai már felnőt­tek. A legnagyobb Amerikában él, ott neveli jó magyarnak a gyerme­keit, a két kisebb Pesten lakik, ők is anyukák már. A kérdés­re, hogy mivel telnek most a napjai, Katalin természetes egyszerűséggel így válaszolt:- Most dolgos időszak van, mert a hazát meg kell segíteni. Flazaszeretet csatában meg­halni, de van hétköznapi hazaszeretet is, amikor meg kell tenni, ami tőlünk telik: a jövőért, az unokáinkért. Lehet az ajánlószelvény-gyűjtés, vagy csak barátságosan meggyőzni valakit arról, hogy ne legyen közömbös. Ezen fá­radozom én is. ,

Next

/
Thumbnails
Contents