Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-03-21 / 11. szám
2010. március 21. MOZAIK mSÁRiAP 7 Papírcsodák világa a Tolnai Galériában Origamis hétvége után kiállítás nyílt a pályázatra érkezett munkákból A csodás Tavasztündér és egy Lány nemzeti színekben fogadja a Szekszárdi Origami Baráti Kör március 18-án megnyílt kiállításának látogatóit. A Babits művelődési házban működő kör ezúttal a Tolnai Galériában mutatja be a Papírálmok - papírcsodák címmel meghirdetett országos pályázatára beérkezett munkákat. Kovács Etelka Ezzel az eseménnyel emlékeznek a 2009-ben elhunyt Házi Magdolnára, aki a kör alapító tagja volt. Papírálmait, egyszerű modelljeit, amelyeket a hozzá hasonlóan mozgásukban korlátozott társainak is tanított, egy könyvben jelentette meg a megyei könyvtár kiadásában, 1991-ben. A készülőben lévő második kötet azonban örökre várat magára... A gátosfai Ácsné Dóczi Éva tündöklő papírbabái után a kiállításon azt is megcsodálhatjuk, miként álmodnak a gyerekek papírból Az óvodás kategória győztese, a mözsi Tomecskó Örs kompozíciója egy meghitt nyári napot varázsol elénk: vizet úszkáló halakkal, hattyúval és hajóval, a parton házat és templomot. A második helyezett, a kaposvári Szerencsés Mimi és Horváth Ádám a víz körüli élet otthonosságát mutatja be. Az alsó tagozatosok között győztes kozármislenyiek - talán az elmúlt télre gondolva - a jégkorszak sarkköri légkörét vetítik elénk egészen átélhetően. Derűlátóbb volt a felnőtt kategória győztese, a budapesti Gattyán Ágnes, aki alkotásában a tavaszra, a visszatérő vándormadarakra gondolt. A második helyezett mosonmagyaróvári Moholy Magdolna míves fali virágdíszeket készített, a harmadik Schweiczer Gyuláné, tatabányai óvónő pedig öüetes bábmesekönyvet hajtogatott, amiben minden állatszerepelőt megmintázott kivető kesztyűbábként. A házigazdákat nagyszámú munkával képviseli a kiállításon Tuzy Ibolya, a kör elnökhelyettese, a Magyar Origami Kör elnökségi tagja, a pályázat díjainak átadója, aki ötletes alkotásaiban megmutatja, miként válhat esztétikai élménnyé nemcsak a teafilter tasakja, de még a WC papír gurigája is. Jilling Mária, a szekszárdi kör elnöke különleges, varrott teata- sak képeket állít ki, Heidné Fenyvesi Ágota teatasakból ötletes faliképeket varázsolt, Kovács Györgyi papírból készített dekoratív stólát és kalapot, és a húsvétra is gondok. A pályázatra beérkezett alkotásokat először a szekszárdi kör hetedik origami hétvégéjének résztvevői láthatták március 12. és 14. között. Ismét rekord számú hajtogató érkezett az őcsényi repülőtér szállójában megtartott eseményre az ország különböző tájairól A papírhajtogatás 35 megszállottja, köztük három tíz év körüli gyermek, újabb és újabb papírcsodákat varázsolt, tanult egymástól megannyi hajtogatást, a szépséges papírbaba készítésétől a rózsahajtogatás fajtáin, vagy a díszdoboz alkotásán át még azt is, miként díszít tojást egy origamis. A Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa rendezvénysorozat keretében július 26. és augusztus 15. között origami fesztivák rendeznek. Ebből az alkalomból a Győr melletti Nyúlról érkezett origamisok meghajtogatták a 27 uniós tagállam címerét. A fesztivál rendezvénye lesz a szekszárdi kör tagjának, a nemzetközileg is elismert, Japánban kiállítást nyert Zsebe József önálló tárlata július 25. és augusztus 15. között a Művészetek és Irodalom Házában. Az év borásza a fehéreket sem hanyagolja Lőrincz György: „Csak a Kárpát-medence fajtáival lephetjük meg a világot” Az egri új hullám jeles képviselője, Lőrincz György, az Év Borásza cím birtokosa a déli vörösboros vidékeken tette tiszteletét a közelmúltban. Őt magát a borai megelőzték: bikavérét és a Kárpát-medencében honos fajtákból készült zamatos, illatos fehér borait a szekszárdi borászbálon, majd a Mátyás-napi borünnepen már kóstolhatták a meghívottak. Bálint György A negyvenes éveiben járó borász már az első mondataiban jelzi: divatja van a vörösbornak, de nem szabadna másodrendűvé, lesajnálttá tenni a fehéret. Ezt hazájában is - ahol a „vörös az Isten, a fehér muszájból van” - gyakran hangoztatja a borász felmenőkkel egyáltalán nem rendelkező Lőrincz György, aki a semmiből indulva, konokul ragaszkodva az elveihez, a jók közül is ki tudott emelkedni.- Olyan termőhelyen élünk itt a Kárpát-medencében, ami elképesztően nagy minőséget ad. Maga a megtermelhető gyümölcs olyan, ami másutt tényleg nincs. A világon csak akkor lehet érdekes és értékes egy ilyen kis ország, mint a miénk, ha sajátos ízvilágú, csak ideköthető borokat tud felmutatni. A magunk módján Egerben mi is próbáljuk megkeresni, mik lehetnek ezek az ízek, mivel, hogyan lehet ezeket házasítani. Az irány nem tűnik rossznak, s ennek a szűkítése, pontosítása - akár kutatóintézeti közreműködéssel - nagyon fontos a jövőben. A kadarkára és a furmintra esküszik Lőrincz György úgy látja, hogy a kékfrankossal és a kadarkával kellene behatóbban foglalkozni, ezekből kihozni a sokszínűség maximumát, s ebből a szempontból szerinte a szekszárdi borvidéken előrébb járnak. Ő maga erre a két fajtára fókuszál: szeretné a kadarka fűszerességét megjeleníteni a későbbiekben készülő boraiban is.- Sokkal bátrabban kellene hozzányúlnunk olyan elfelejtett fajtákhoz, mint a csókaszőlő, vagy a járdovány, illetve több ilyen, mifelénk valamikor viruló fajtához. Annál is inkább, mert meggyőződésem, hogy a vörösborokkal a nagy áttörési lehetőségünk korlátozott, a fehér fajtáknál viszont jóval tágabb. A Kárpát-medence kiváló lehetőségeket rejt, amit már a furminttól a kéknyelűn, a hárslevelűn, a leánykán át az olaszrizlingig többé-kevésbé igazolni lehetett. Saját borászatunkban, a Szent Annában az elmúlt években is törekedtünk arra, hogy a fehérborokkal is képviseljük az egri borvidéket. A közeljövőben szeretnénk elérni, hogy az arány fele-fele legyen. Előbb azonban a kor kihívásainak megfelelve közösen meg kell fogalmaznunk az egri bor jövőbeni üzenetét - bár ez az egész magyar borászatra igaz -, ha talpon akarunk maradni a nagyvilág bortengerében. A hungarikumokból tudunk-e majd kellő mennyiséget produkálni, ha a marketing eljut odáig, hogy Ázsiából és Amerikából is jönne sosem látott mértékű megrendelés - vetődik fel a még illuzórikus kérdés. Lőrincz György más aspektusból közelít ehhez is. Úgy tűnik, túl van azon, hogy a pillanatnyi üzleti sikerek alapvetően megváltoztassák a borászattal kapcsolatos hitvallását. Egyik neves, hasonló gondolkodású szekszárdi kollégája, Vida Péter - akihez ezúttal is ellátogatott -, azzal nem ért egyet, hogy a szekszárdi borvidéken különleges minőségre képes, Bordeaux- ban és Párizsban is aranyéremmel elismert cabernet és merlot fajtákat fokozatosan „felejtsük el”.- Az én olvasatomban a mennyiség mindig relatív. Sokszor hallani, hogy a magyar borászat azért nem életképes, mert nem tud kellő mennyiséget termelni. Amikor mennyiségről van szó, már nem is fontos a termék, meg az eredetiség, pusztán az árral, marketinggel próbálják a kérdést megoldani. Nem tartom szerencsésnek. Az eredeti bor érdekes, és piacot képes találni, így a kevésből több lesz. Ha nagy tendereknél belemegyünk az árversenybe, akkor alapvetően már nem a magyar borászatról szól a történet, hanem csupán egy élelmiszeripart termékről, s ezt nem tartom követendő útnak... Az origamisok egymástól lesték el az ötleteket
