Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)

2010-03-07 / 9. szám

2010. március 7. KAVE DUPLA HABBAL US/»» 9 Otthon érzik magukat Szekszárdon- Amir doktor! így hívta a telefon­hoz a nővér, amikor az interjút sze­rettem volna megbeszélni önnel Jó érzés lehet, ha valakit a keresztne­vén szólítják.- A barátaim is a munkatársaim kö­zül kerülnek ki, s úgy érzem, a kórház Ideggyógyászati Osztályán elfogadtak, befogadtak, s ez számomra sokat je­lent. Sorsszerűnek tartom, hogy itt dolgozhatok, élhetek Szekszárdon.- Éppen 10 éve él a városban. Hosz- szú volt ideáig vezető út?- Teheránban születtem, édesapám aranyművesként dolgozott, édes­anyám nevelt bennünket. Két bátyám van, egyikük fizikus, egyetemi pro­fesszor Angliában, a másik orvos lett Olaszországban, mindketten válasz­tott országuk állampolgárai lettek. Szü­leim és húgom is Szekszárdon él, ami számomra nagyon jó érzés. Egész éle­temben orvos szerettem volna lenni, Iránban röntgenasszisztensi diplomát szereztem. A külföldi továbbtanulási lehetőségek közül a magyarországi lát­szott a legmegfelelőbb helynek min­den szempontból- Mit tudott addig országunkról?- Csak annyit, hogy Ketet-Európá- ban van. Később, orvos barátaimmal beszélgetve kiderült, hogy jól válasz­tottam. Mindenki dicsérte az itteni ok­tatást, s ebben én sem csalódtam. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen 1999-ben szereztem diplomát. Szek­szárdon kezdtem el dolgozni általános orvosként, majd a Szegedi Orvostudo­mányi Egyetemen 2005-ben ideg- gyógyászati szakvizsgát tettem. Na­gyon érdekelt a pszichológia, a pszi­chiátria, viszont nagyon nehéz terület, s bár úgy éreztem, van hozzá tehetsé­gem, végül a neurológiát választottam.- Miben más a két szakterület?- A neurológia az ideg, az agy beteg­ségével a pszichiátria a lelki problé­mákkal foglalkozik.- Miért éppen Szekszárdot válasz­totta? SAS ERZSÉBET ROVATA Vendégem a Belvárosi Kávéházban egy férfi és egy nő. Dr. Zarbakhsh Amir orvos Iránból, Bajusz Tünde ápolónő Románi­ából érkezve választotta otthonának hazánkat, azon belül váro­sunkat. Ők ketten hosszú utat tettek meg, mire megkapták a magyar állampolgárságról szóló tanúsítványt a köztársasági el­nök aláírásával. Március 12-én délután a városházán leteszik az állampolgársági esküt. Egy férfi: Dr. Zarbakhsh Amir j i- Amikor munkát kerestem, talál- j koztam Szekszárdon dolgozó orvosok- i kai, s ők ajánlották a várost, a kórházat. | Úgy érzem, jó döntést hoztam, hogy 1 itt telepedtem le. Más városokkal ősz- j szehasonlítva Szekszárd csendes, tisz- ! ta, biztonságos hely. Talán egy na- j gyobb városban több a lehetőség, í Szekszárd viszont élhetőbb település. *- Milyen érzés ennyi év után meg- ; kapni a magyar állampolgárságot? 1- Nagy megtiszteltetés számomra, 1 hogy a magyar nép, amelyet én nagy- S ra tartok, befogad. Sok szeretetet és ; emberséget kaptam ebben az ország- | ban, városban. Köszönet a hivatal 1 munkatársainak, hálás köszönet a kol- 1 tógáknak is, akik nagyon sokat segítet- J tek a beilleszkedésben. A szüleimnek, j akik minden döntésemben mellettem 1 álltak, s mindazoknak, akiknek jóindu- j lata és jókívánsága kísért az idáig veze- j tő úton.-Élete nagy részét a kórház, a gy& \ gyítás tölti ki. Szabadidejében mivel 1 kapcsolódik ki?- Bármilyen fáradt vagyok, az uta- ! zás az egyetlen, ami kikapcsol Az új j helyek, városok, természeti szépségek 1 új energiával töltenek fel és frissen tu- ; dók visszatérni a munkahelyemre a í kollégák, betegek közé, akiket nagyon * szeretek. Egy nő: Bajusz Tünde- Véletlen, hogy az egészségügyben dolgozik, hiszen Romániában több végzettséget is szerzett...- Nagyenyeden születtem, anyukám óvónő, apukám zenetanár. Érettségi után magyarul tanultam tovább a gyu­lafehérvári római katolikus teológián, ahol hitoktatói diplomát szereztem. Szülővárosomban tanárként dolgoz­tam, és a kolozsvári „Szabadság” című napilap tudósítója lettem.- Mikor és hogy született az elhatá­rozás, hogy Magyarországra jön?- Az elvándorlások, az abortuszok engedélyezése miatt 1990-ben - ami­kor a román kormány mindent meg­tett a hitoktatás ellehetetlenítéséért - a gyermekszám miatt a pályám veszély­be került. Latint, zenét és rajzot tanítot­tam helyettesként. Mivel tehetőségeim korlátozottak voltak, úgy döntöttem, elhagyom a szülővárosomat. A szek­szárdi kórházból érkezett egy üzenet, hogy 3 éves iskola keretében szakké­pesítést szerezhetek ösztöndíjjal lak­hatással ellátással Egyetlen mondat ra­gadott meg a felhívásban: „várnak a be­tegek”. Addig sosem gondoltam, hogy az egészségügyben fogok dolgozni.- Szülei hogy élték meg a döntését?- Nehezen, mert egyke vagyok, de belátták, hogy Nagyenyeden korláto­zottak a tehetőségek. Mindketten az egészségügyben dolgoznak- Első élményei Szekszárdról?- Hazajöttem! Nagyenyed és Szek­szárd között sok a hasonlóság: borter­melő vidékek, a két város lélekszáma is hasonló, a dombok és a börtönök... Úgy éreztem kis idő múlva, hogy két gyökerem van. Ezt érzem ma is, ami­kor itthonról hazamegyek.- Milyen volt az iskola, a tanulótár­sak, a tanárok?- A 26 fős osztályban 24 erdélyi vök, közülük azonban sokan már hazatér­tek. Tanáraim közül hármat emelnék ki: dr. Sudár Gézát, Nagy Istvánt és Belánszkyjuditot.- Az ápolónői szakképesítés után hol helyezkedett el?- Három évig a Szülészeti Osztályon dolgoztam, nagyon jó nővérgárdában, majd a decsi református szeretetott­honban helyezkedtem el Ez utóbbi más munkát, mentalitást kíván. Fiziká­lisán sokkal megerőltetőbb, mivel az ott lakó idősek betegek is egyben, de jobban megismerem őket, így jobban is tudok segíteni.- Honvágy?- A legfájdalmasabb érzés. Én is meginogtam párszor... A kialakult bará­ti köröm és magánéletem is ideköt, már „gyógyulóban" vagyok.- Amikor kézhez veszi a magyar ok­mányokat, valószínű ez az érzés tel­jes lesz..- Köszönetét szeretnék mondani a Bevándorlási Hivatalnak és az állam­polgársági kérelmemet intéző Parrag Ferencnének nyitottságukért, segítő­készségükért- Nemcsak az egészségügy a közös vonás ön és a doktor úr között...- Az utazás is, bár én jobbára inkább hazautazom a szabadság alatt, viszont érdekes módon olyan helyekre kíván­kozom, amelyek addig nem voltak fon­tosak, amíg ott éltem. Idehaza két ku­tyámmal töltöm a szabadidőm nagy ré­szét, ami friss levegőt és mozgást de is­meretségek kötését is jelenti egyben.

Next

/
Thumbnails
Contents