Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)
2009-12-13 / 44. szám
12 » SZEKSZÁRDI yasArnap ANNO 2009. december 11 ÓDON DERŰ 243. A bban, hogy 1844 decemberében az Akadémia Garay költészetét száz arannyal és a múzeumban ma is gondosan őrzött ezüst serleggel ismerte el, lehetett szerepe Vörösmartynak, kinek költőnk, „egy ágyban fekvő s élelemszerzési gondokkal gyötrött családapa” sietett 'kifogyhatatlan háláját1 kifejezni. A valódi ok az országos népszerűség lehetett, amit nem utolsósorban Az obsitosnak s hősének, Háry Jánosnak köszönhetett. „A költeménynek élő hőse volt a költő szülővárosában, kit a város ki- csinyje és nagyja ismert” - írja Ferenczy József, aki Mehrwerth Ignác levele nyomán néhány apróbb történetkét is közöl HáryróL'Obsitos katonák persze másutt is akadtak, s újbor idején ugyancsak megeredt a nyelvük. Vas Gereben Adomák című gyűjteményében - akárcsak a mi vitézünk - Itáliában is járt a hadfi. „Magam is csak úgy éltem ott, hogy naphosszat aludtam, s míg azt meg nem szoktam, magam eluntából egy kis vékony ágra szalonnát böktem föl, kitartottam az ablakon, s alig egy pár szempillantás alatt pörkölve húztam be! Ennyit mondott az obsitos elöljáróbeszédképpen, az alatt hozták a bort: - Mózes gazda! - kiált egyik hallgató - hadd jöjjön az a bor, hadd folyjon annyi, mint a tenger. - Tenger? szólt vissza az obsitos - öcsém! Nagy víz ám az a tenger! Se hossza, se vége, de feneke sincsen! S aki még a hosszán vagy a szélességén el nem szörnyűködött, annak ismét elég bajlódni valója akadt azzal, hogy a tengernek még feneke sincsen.” Később aztán elfelejtette az alkalmi Háry, amit a melegről mondott, s Velence megépítése miatt majdnem megszorult. Aztán csupa víz volna az a szörnyűséges tenger? - kérdezé a másik. - Ahol víz, ott egy csöppig; - volt a magyarázat, hanem a kellőHáry és közepén olyan egy város van, keresz- tül-által tizenkét mérföldnyi! - Talán valami sziklás helyen épült? - Nincsen ott egy talpalatnyi föld is, sem egy morzsányi kő, mégis ott áll a város a tengernek kellőközepében. - Vajon, hogyan építették mégis? - Csak úgy - mondja nagy könnyen az obsitos - mikor befagyott a tenger, addig hordták a jégre a szalmát, meg a fagyra addig öntözgettek újra vizet, hogy a jég úgy megvastagodott immár, hogy akármi nagy házat köny- nyen elbírhatott.” A meleg fölemlegetésére meg azt válaszolta: „Ne is higgyed öcsém, hogy azelőtt ilyen volt a világ! Száz esztendő múlva mi miattunk újra megint fagyhat.” Azt már a másik nagy adomavadásztól, Gracza Györgytől tudjuk meg, milyen fejlemény volt aztán a lagúnák városában. De hát mikor elrokonai ...és a házi őrmester (Sarkadi Emil rajzai) olvadt a jég? - vág közbe a kisbíró. - De hiszen olvadhatott már akkor! - válaszolt öntelten az obsitos, megpö- dörítvén kunkorgós bajuszát.” Persze akadnak, akik év múltán kisebb sós vízzel is beérik, vagy még azzal sem Gracza szerint. „Az év utolsó napján, szilveszterkor megható prédikációt mondott a lelkész, s az egybegyűlt hívek ugyancsak törül- gették a szemeiket. Csak egy gömbölyű menyecskére nem hatottak a szent igék. - Ugyan Rozi, - súgta oda egyik szomszédja - legyen eszed. Sírjál a többiekkel, mert különben szájára vesz a pletyka. - Szívesen megtenném nénémasszony, - válaszolt a menyecske - de otthon felejtettem a zsebkendőmet.” Bár sírni való maradt, ez a gond elmúlt a mai papír zsebkendős világban... lanius Excubitor Ódon időben DECEMBER 14-ÉN 130 éve, 1879-ben önkéntes tűzoltóink zászlót kaptak a nőegylettől. A Gróf Pál lakótelep helyén jégpálya működött. 100 éve, 1909- ben dr. Hangéi Ignác kórházigazgató, majd tiszti főorvos elhunyt, s 30 éve, 1979-ben Homoki-Nagy István, az örökbecsű Gemenc-fil- mek rendezője. DECEMBER 15-ÉN 85 éve, 1924-ben Őrffy Imre honatyánk tiszteletbeli asztalos- mester lett. DECEMBER 16-ÁN 80 éve, 1929-ben elhunyt Bárd Ferenc, első megyei napilapunk főszerkesztője. DECEMBER 17-ÉN 55 éve, 1954-ben Csányi László és Letenyei György jóvoltából emléktábla került Babits Mihály szülőházára. DECEMBER 18-ÁN 20 éve, 1989-ben meghalt Sarkantyú Simon festőművész: képe házasságkötő termünket díszíti. DECEMBER 19-ÉN 165 éve 1844-ben Bezerédj István a megyeházán önként adózást vállalt. 100 éve, 1909-ber megjelent Babits Esti kérdés című verse. DECEMBER 20-ÁN 165 éve, 1844-ben az Akadémia nak Vörösmarty és Széchenyi ja vasolta: Garay János költészeté! 100 arannyal ismerje el. Advent: a megígért Szabadító eljövetele Az advent lényegét tökéletesen magában hordozza és kifejezi a Református énekeskönyv 181. dicsérete: „Jer, áldott vendég, várunk tégedet Tisztítjuk a te útadat, Egyengetjük a te ösvényedet: Mutasd meg nálunk magadat! Erős hittel szívünkbe fogadunk, Állandó szállást ott adunk. ” A vendégvárás izgalma, az előkészületekben való sürgés-forgás lendülete a vendég iránt érzett szeretetünk kiábrázolása. Az, hogy számunkra mennyire fontos akit várunk, nemcsak külsőségekkel, hanem a léleknek a találkozás élményére történő ráhangolásával is kifejeződik. Ezekkel a fontos kérdésekkel találja szembe magát, és ezekre keresi a választ az adventi ember: kit várunk?, mióta várjuk?, meddig várjuk? - a megígért Szabadítót, a Messiást. Az Ószövetség népéEVANGÉLIUM hez Isten a Próféták által szólt, nemzedékről nemzedékre megújítva, megerősítve az az ígéretet, hogy népét és vele együtt a bűnös emberiséget nem hagyja bűnben veszni, hanem küldi majd az idők teljességében - az általa jónak ítélt történelmi korban és időben - a Messiást! Az Újszövetség arról tesz bizonyságot, hogy Isten szabaditó eljövetele a Jézus Krisztus megszületésével (első advent) megtörtént. Őbenne eljött az Isten országa, beteljesedett az ószövetségi messiásváradalom. Az eljövetel ugyanakkor eszkhatobgikus (a végső dolgokra vonatkozó) kategória, Jézus Krisztus visszajövetelét (második advent) jelenti. Tehát az első advent beteljesedésekor az Istentől jött Szabadító, Jézus Krisztus olyan tanításokat, útmutatásokat hagyott ránk, melyek az egyházat és benne a keresztyén embert alkalmassá teszik a dicsőséggel és hatalommal visz- szajövő Krisztus örömmel való fogadására. Ekkor valósul meg a Biblián átfutó ígéret beteljesedése: „Imé eljön a felhőkön és meglátja minden szem.” (Jeli :7/a) „Európa országútjain, városaink és falvaink útcáin átjön az Úrfelénk, hogy megállva szívünk vastag ajtajánál, zörgessen és bebocsátást kérjen. Csak akkor halljuk meg jelzését, ha a szívünkben dúló háborúk dörgése, nagy vitáink zaja, fölösleges panaszaink hangja elcsitul. Ha képesek leszünk egy kis áldott csendben önmagunkba nézve, békességet keresve Ót várni. Arra figyelni, aki elhozza az annyira várt mindennapi boldogságot. S aki mindent felülmúlóan a mennyei boldogságot is nekünk akarja adni.” Szívünk eme mindig legyen nyitott, ne csak karácsonykor. Balázsi Zoltán református lelkész
