Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)
2009-12-13 / 44. szám
\ 2009. december 13. KÁVÉ DUPLA HABBAL SZEKSZÁRDI ______________ A betegekért és magukért teszik SAS ERZSÉBET ROVATA Vendégem a Belvárosi Kávéházban egy férfi és egy nő. Kardos Árpád 135-szörös és Heckmann Mátyásné 74-szeres véradó. Beszélgetésünk apropója a Nemzetközi Véradók Napja, ahol a Magyar Vöröskereszt megyei és városi szervezete rendezésében interjúalanyaim oklevelet vehettek át. A diploma tanúsítja, hogy Szekszárd városában ők nyújtották legtöbbször karjukat, hogy vérükkel életet mentsenek. Köszönjük nekik és minden véradónak!- Alig van ember, aki Szekszárdon ne ismerne feltűnő - de állandó - külsőd miatt. Viszont azt is sokan tudják, ez a külső egy szorgalmas és önzetlen embert takar.- Bonyhádon születtem, de már negyven éve Szekszárdon élek. Több állomás után állapodott meg a család ebben a városban. Munkáscsaládból származom, s jómagam is az lettem. Az egykori 505-ös szakmunkásképzőben végeztem lakatosként- Mikor kezdtet el vért adni?- Budapesten voltam katona 1972- 1974 között, s a leszerelés után a TOTÉV-nél helyezkedtem el Egy szervezett akció keretében adtam először vért. Jöttek agitálni - nem kellett túlságosan - gondoltam, kipróbálom. Kaptunk egy nap szabadságot, a véradásnál sörrel, üdítővel, uzsonnával kínáltak, sőt a munkahelyünk karácsony előtt minden véradó dolgozójának egy külön kis ünnepséget rendezett. Abban az időben még erény és elismert dolog volt, ha valaki vért adott.- És ma?- Miután nincsenek szervezések, így mindenkinek a lelkiismeretére van bízva, hogy ad vagy sem. A szabadságot el lehet felejteni, sőt nekem kell kivennem, ha véradásra megyek. \z első alkalmat követően évente négyszer adtam és adok vért a mai napig. Talán egy két alkalom maradt ki, szigorúan vidéki munkavégzés miatt. \kik bennünket változatlanul megbe- :sülnek, azok a Véradó Állomás munkatársai, az orvosok, asszisztensek. 3k tudják a legjobban, milyen nagy szükség van a vérre. A Magyar Vörös- kereszt pedig nemcsak szervezi az ínkéntes véradókat, de a véradók tápján minden évben megtisztel bennünket egy szép összejövetellel, nűsorral, ajándékkal.- Mennyi vért vesznek le egyszerre, : változott-e az évek során a vérvétel módszere?- Szigorúan orvosi vizsgálat után - :z is jól jön negyedévenként - 4 és fél Egy férfi: Kardos Árpád deci vért vesznek le. Előbb az ujjhegy végéből nyernek úgynevezett próbavért, amelyből kiderült, hogy egészséges« a véradó, így csak egyszer szúrnak vénába, ami azért is jó, mert a sok véradástól a vénánk amúgy is össze van hegesedve, s nehezebb a tű beszúrása. Egyébként soha semmit nem éreztem, hogy nekem ez az egészségemet veszélyeztette volna, sőt...- Elismerések?- Régen névnapra, születésnapra kaptam egy lapot, amivel felköszön- töttek. Bevallom, jólesett. Azt gondolom, hogy a dicséret, a jó szó viszi előre a világot, s nincs az az ember, aki ennek nem örül Ha nincs visszajelzés, akkor gondolkodni kezd, hogy jól csinálja-e. Minden nagyobb évfordulón kapok emléklapot az 50., 100., 125. váradás után émlékplakettet. Utóbbit 2006-ban a Parlamentben, az egészségügyi minisztertől vettem át.-Aki rád néz, rögtön kitalálja, hogy milyen szabadidőnek vagy a híve...- A munkán kívül a párom - akivel 25 éve vagyok együtt - és a motorozás az, ami fontos az életemben. Motorozni szélben, napsütésben, száguldani, zenét hallgatni, barátokkal lenni, barátokat szerezni az ország minden részéből Ez egy olyan életérzés, amely erőt ad a nehéz hétköznapokhoz. Egy nő: Heckmann Mátyásné- Beszélgetésünk közben derült ki, hogy decemberben lesz a 75. véradásod Rendkívül szerényen mondod mindezt...- Tüke szekszárdi vagyok, viszont kevesen tudják rólam, hogy állandó véradó, a nyilvánosság pedig távol áll az egyéniségemtől A nővérem, aki a Nemzeti Banknál dolgozott - sajnos már nincs közöttünk - „szervezett be” még 1978-ban, azóta vagyok állandó véradó. Akkor a művelődési házban dolgoztam, aztán az Egészségbiztosítási Pénztárnál majd pedig az APEH-nél Onnan mentem előnyugdíjba 2007- ben, most töltöm az 59. évemet.- Milyen emlékeid vannak az első véradásodról?- Vérvétel közben arra gondoltam, hogy én állandó önkéntes véradó leszek. Háromhavonta elmegyek vért adni, ami egyrészt az orvosi vizsgálat miatt jó, másrészt később azt is megtapasztaltam, hogy véradás után mindig nagyon jól éreztem magam. Mintha megfiatalodnék, energikusabb lennék.- Milyen tapasztalataid vannak a régi és a mai véradás-szervezéssel?- Régebben a munkahely is értékelte azokat az embereket, akik önként jelentkeztek, ahogy arról Árpád is mesélt. Egy idő után aztán már nem nézték szívesen, a véradás után vissza kellett menni dolgozni. Néha úgy érzem, hogy a külvilág részéről sincs meg a tisztelet az önkéntes véradók iránt. Bennünket a Véradó Állomás munkatársai, és a Vöröskereszt ismer el igazán. Nem szemrehányás, hiszen én magamért, a lelkiismeretemért, és azért megyek vért adni, hogy a beteg embereken segíthessek.- A nővéredtől vetted át, s már tovább is adtad a stafétabotot...- Erika lányom - aki a Családsegítő Központban dolgozik, s épp gyesen van - beszervezéséhez nem kellett nagy agitálás. Látta a példát, és az empatikus kézsége is megvan hozzá.- Előfordult már, hogy azonnal behívtak?- Egy karambol miatt hívtak, egy fiatalembernek volt szüksége vérre, s nem állt annyi rendelkezésre az állomáson. Nyilvántartásukban látják, ki mikor adott legutóbb vért, s hogy eltelte a szükséges három hónap.- A környezeted tudja, hogy sokszoros véradó vagy?- A családom tudja és tisztel is érte. Az ismerőseim közül kevesen tudják, nem szoktam dicsekedni vele.- Nyugdíjasként bizonyára több időd van a családodra. Más szabadidős tevékenység?- Egyedül élek, de nem vagyok magányos. Fiam és a lányom, valamint a három unokám: a 10 éves Gréta, a 19 hónapos Míra és a 8 hónapos Bulcsú kitöltik az életem. Ami időm marad, azt rejtvényfejtéssel töltöm. A régi szekszárdiak tudják is, hogy édesanyámtól örököltem, aki a régi BM Klubban dolgozott, sokan szerették és tudták, hogy nagy rejtvényfejtő hírében állt.- Mit üzennél azoknak, akik döntés előtt állnak: adjanak-e vért?- Ma, amikor ennyi a beteg ember, ha mással nem tudnak segíteni, akkor legalább aki egészséges, tegye meg ezt a lépést. Boldog lesz, hogy a vérével más embereken segít. Ketten több mint kétszáz alkalommal adtak már vért
