Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)

2009-11-29 / 42. szám

10 umkmnßm ANNO 2009. november 29. T Tgy éreztem, hogy e világnak kJ külön logikája van, helyesebben bgikátlanságának törvényszerűségei EGY NEVEZETES SZEKSZÁRDI NAP 143. lehetnek... A mérkőzés nélkül való di­adalok s az értékelés nélkül való hó­dolatok világa ez a csaképpen-tár- sadalom - írta le a ma ismerős gondo­latokat A presztízs 1912-es megje­lenésekor a szerző, az atyja iránti tiszteletből 40 évesen is ifjabb Leopold Lajos. Dienes Valéria, Dicenty Dezső után született Szekszárd nagy évében, 1879. december 5-én. A Májer-Arlow-iskola és a bajai cisztercita gimnázium ala­pozza tudását. A jogot Budapesten vég­zi. Magyar, német, francia, olasz, angol, latin, ógörög, s végül orosz nyelven isz- sza magába a tudást, amelyet gazdálko­dása, cikkei, könyvek egyetemi tanársá­ga és barátai egyaránt tükröznek. A szellemtestvér földinek, Babits­nak szánt fenti sorok a magánlevél­ben nem tévesztettek céh, mert a Nyugat elismerő kritikát közölt, s idézte a gondolat bevezetőjét is. 'Azt véltem megtalálni, hogy jogi, etikai, pszichológiai, politikai ismereteink, vagyis a már ismert tudományok mindaddig nem mond­ják fel a szolgálatot, az emberek társas életé­nek vizsgálata körül: amíg az emberek sze­retni vagy gyűlölni tud­ják egymást (elfogult­ság, előítélet) vagy érte­ni (fogalom). De men­ten kifogyunk régi tu­dományokból, mikor az előítélet és fogalom a tömeges állandóság­gal lehetetlenné válik, mikor az emberek már Leopold Lajos, Babits és Ady mikor az értékelés már csak pszichológiai, gondolatmecha­nikai.' Akkor sokan nem értik, hogy lehet így elidegenedni, a XXI. század vándora már megéli ezt.. Leopold azonban elégedetlen volt barátja lelkes, ámde nem egészen szakszerű méltatásával, így közölte a Nyugat szellemes válaszát: „Az óceánok tudós ka­pitánya is tájékozatlanul mozog­hat íme egy-egy kis dunajeci tu­tajon. Könyvem alapgondolatát Babits néhány pompás mondat­ba próbálja sűríteni. Jóindulata és fáradsága megtisztelő. Csak az a baj, hogy amivel gondolata­imat ki akarja egészíteni, köny­vemben különben is benne van, Ady amit meg ki akarna vetni belőle, nincsen benne.” Viszonyuk ter­mészetesen nem romlott meg: Babits engesztelésül ajándé­kozta Itália című versé­nek sorait barátja villá­jának kőpadjára, közös rajongásuk emlékére. Leopold pedig a Vörös- kereszt fáradhatatlan országos vezetőjeként segít kiszabadítani az orosz fogságból a költő öccsét, Istvánt. A feliratot így nem látta 1909 októberé­ben Ady Endre, aki ke­vés kirándulásai egyi­nem ismerik egymást, Leopold Lajos két tette itt. Ö csak egy­Endre és Babits Mihály (Székely Aladár fényképe) szer, a Világban 1915. október 3-án ír­ta le barátja nevét Távol a csatatértől című cikksorozatában a A senki Du­nája” alcímmel „A németek szokott alaposságukkal és elkésettségükkel figyelmeztetnek bennünket, hogy milyen nagy kin­csünk nekünk, magyaroknak, a Duna. Régen tudjuk, és mégse kincsünk, de furcsa, hogy évekkel ezelőtt az én nagyszerű Leopold Lajosom, a gazda­ember, költő és gondolkozó elsírta egy kis tanulmányban a Duna nagy ár­vaságát. A németek valóban nagysze­rű emberek, átvesznek, kidolgoznak, sőt meg is csinálnak, de tudja Isten, megint csak azt látom, hogy géniusz­ra - elég szégyen - mi mégiscsak arra az utálatos franciára hasonlítunk.” Meg önmagunkra... Dr. Töttős Gábor Ódon időben NOVEMBER 30-ÁN 20 éve, 1989-ben elhunyt zene­iskolánk igazgatója, Thész László zenetanár, zongoraművész. DECEMBER 1-JÉN 205 éve, 1804-ben Schmidt Vencel kőművesmester elkészült az építendő gimnázium tervével, mely nem valósult meg. DECEMBER 2-ÄN 75 éve, 1934-ben a szálló nagy­termében református teológusok tartottak jótékony hangversenyt. DECEMBER 3-ÁN 100 éve, 1909-ben meghalt Kiss György '48-as tizedes, a helybeli honvédegylet zászlótartója, aki Guyon Richárd alatt is e poszton szolgált. DECEMBER 4-ÉN 105 éve, 1904-ben sajtónkban Ács Lipót gimnáziumi tanár A mű­vészeti dilettantizmus és a nők címmel írt cikket. DECEMBER 5-ÉN 130 éve, 1879-ben született Leopold Lajos gazdálkodó, egye­temi oktató, világhírű szociológu­sunk, A presztízs című könyv író­ja. 80 éve, 1929-ben Uglár János építész, a tisztviselőtelep tervező- létesítője vetett véget életének. DECEMBER 6-ÁN 130 éve, 1879-ben Fejős Károly mérnökünk borvizsgáló laborató­rium létesítését indítványozta. ÉBERSÉG „Virrasszatok! Legyetek éberek!” Az adventi idő­szakban gyakorta halljuk ezeket a bibliai intéseket, melyek a készenlét, a várakozás fontosságára hív­ják föl a figyelmünket. Ha jól meggondoljuk, szinte az egész életünket átszövi a reménykedés, a beteljesületlenség érzése. Folyton-folyvást várok valakit vagy valamit. Folyton-folyvást készülök vala­mire. Az életem szüntelen feszültség, tevékenység, készülődés. Soha nincs olyan pillanat a földi életem során, amikor jóleső érzéssel hátradőlhetek a ka­rosszékben, hogy egyszer s mindenkorra elvégez­tem összes feladatomat. Mindig a jövőre figyelek, a jövőnek élek. Ahogy a kitűnő püspök, Prohászka Ottokár jelmondatában fogalmaz: „dum spiro, spero” - míg élek, remélek. Folyton-folyvást re­ményben élek. Nagyon-nagyon vigyáznunk kell eme a reménység­re. Nagyon-nagyon ügyelnünk kell arra, hogy ne sikkadjon el kézen-közön, ne pazaroljuk el olcsó üveggyöngyökért, mint egykor az indiánok értékte­len csecsebecsékért cserélték el drága kincseiket. Márpedig a mi életünk legnagyobb kincse, legfőbb célja és esélye - az örök üdvösség. Bizony, bi­zony: szüntelen éberségre van szükségünk, ne­hogy megromoljék, nehogy leértékelődjék a re­EVANGÉLIUM mény; nehogy felüljünk üres szólamoknak, nehogy hitelt adjunk bármiféle lelki kacatnak, ócskaság­nak; nehogy bedőljünk felszínes divatnak, látvány­nak, káprázatnak. Nézzünk és lássunk! Nézzünk utána, vegyük észre, mi az igazság! Ne engedjük, hogy bármi megzavarja tiszta látásunkat! Ne en­gedjük, hogy bármi tönkretegye éles hallásunkat! A nagyvilág ugyanis telis-tele van látványokkal, üres trükkökkel, divatokkal, ígéretekkel. Olyanok ezek, mint a csilbgó-villogó reklámok, a kirakatokat díszí­tő giccses, hideg, érzelem nélküli karácsonyi dísz­letek: nem „lélektől lélekig” szóló személyes embe­ri jelek, csupán hideg és számító reklám-fogások. Csábítás, kínálat, csillogás-villogás... Az üres ígére­teknek nincs távlatuk, nincs perspektívájuk. Nem a jövőnek, csupán a pillanatnak szólnak. A valóság alig-alig képes versenyezni e reklám-törvényü, ha­zug világ tűzijáték-szerü kínálatával. Az élet újra meg újra rácáfol a melldöngető állításokra, s mégis akad, aki behunyt szemmel halad el a kiábrándító, csu­pasz tények mellett. S ami a legfájóbb pont: sokszor nemcsak a világunk, nemcsak a környezetünk ilyen torz és hamis, hanem alattomosan megfertőzi a mi életünket, a mi adventi készülődésünket is. A mi tekintetünk azonban messzebbre irányul. A keresztény ember azért még érzi a különbséget. Látja a Jó és a Gonosz világméretű küzdelmét. Ész­reveszi a csillogó kirakatok mögött, sokszor a szi­porkázó karácsonyfák homályában megbúvó Sá­tánt. Aki képes a Megváltó születésnapjából, az is­teni szeretet határtalan kiáradásából filléres üzletet faragni, aki képes a nagy adventi várakozás, útke­resés, a csendes imák és elmélyült meditációk he­lyett észtveszejtő hajtást - pörgést - rohanást pro­dukálni. Aki képes a kopott betlehemi istállóban a szalma alatt is bankó-kötegek után szimatolni. A mi adventünk nem eshet áldozatul ebben a vásári forgatagban. A mi országunk nem ebből a világból való - persze, persze. Ám úgy kell élnünk napról napra, óráról órára, úgy kell cselekednünk percről percre, hogy valóban eljöjjön, valóban beteljesedjék bennünk és közöttünk ez az Ország. Nem szabad eitántorodnunk, nem lehet lemondani róla még ak­kor sem, ha környezetünk látványosan mást vall, másként él, másként cselekszik. Ne feledjük: őrsze­mek vagyunk! Felelősek az egész táborért, felelő­sek az egész világért. Vigyáznunk kell. Figyelnünk kell. Éberen, higgadtan. És szólnunk kell, ha ideje van a szónak. És tennünk kell, mikor a tettnek van itt az ideje. Advent. Az Úr közel van. Virrasszatok és imádkozzatok! Kirsch János diakónus

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents