Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)

2009-11-29 / 42. szám

2009. november 29. 5 HÉTRŐL HÉTRE SZEKSZÁRDI VASÁRNAP VÉGSŐ BÚCSÚ HUSEK REZSŐTŐL. Családtagjai, barátai és tisztelői körében, katolikus szertartással helyezték örök nyu­galomra Husek Rezső Babits- és Cziffra-díjas zongoraművészt, Szekszárd város díszpolgárát kedden az alsóvárosi temető­ben. A ravatal mellett tanítványa, Lányi Péter zongoraművész, illetve Horváth István polgármester búcsúzott Rezső bácsi­tól A város első embere beszédében kiemelte: „Husek Rezső, Rudi bácsi, a közösségért élt, alkotott, adott, értéket képvi­selt, mércét állított. Nem kellett igazodnia semmihez. Tudta, hogy Ő maga a biztos pont, mert értékei, hite, meggyőződé­se stabilak.” Husek Rezső januárban lett volna 89 éves. Fotó: Gottvald Károly Dobozba zárt szeretet Dobozba zárt szeretet címmel hirdet akciót a látássérültek me­gyei egyesülete. Mint azt Kovács Lászlóné, a szervezet elnöke el­mondta, az akcióval a megyében élő több mint 1500 vak-, alig látó vagy gyengén látó embernek sze­retnének szerény karácsonyi ajándékot adni. Nem kell hozzá más, mint egy cipősdoboz és segí­teni akarás. A dobozba sok minden fér: ki­nőtt, megunt ruhanemű, cipő, gyermekjáték, esetleg édesség, tartós élelmiszer, tisztítószer. Egy cipősdoboznyi szeretettel sok örömet lehet okozni azoknak, akiknek más módon nem telik ajándékra. Az akció részleteiről az egyesület székhelyén érdeklőd­hetnek, vagy a honlapjukon tájé­kozódhatnak azok, akik szeretné­nek résztvenni benne. Az egyesü­let címe: Szekszárd, Hunyadi utca 4., telefon: 74/512-355. E-mail: szdvakok@gmail.com, honlap: www.tolnamegyeivakok.hu. A restaurátor szobrász Tövisháti Béla kiállítása a katolikus iskolában ■ A Szent József Iskolaközpont idei tan­évének második tárlatának anyagátTö- visháti Béla restaurátor-szobrász adta. A szobrászt, a látogatókat, az iskola tanulóit, pedagógusait Szabóné Var­jas Ildikó igazgató és Rühl Gizella, a Folio Art ügyvezetője köszöntötte. A műsorban közreműködött tanulók zenével verssel köszöntötték az alko­tót és a vendégeket. A restaurátor­szobrászt dr. Balázs-Kovács Sándor néprajzkutató többek között a követ­kező gondolatokkal mutatta be: Tövisháti Bélával másfél évtizede dolgo­zom együtt a me­gyei múzeum­ban. Munkássá­gából annak sok­rétűségét emel­ném ki. Alkotása­ira nemcsak a fi­gurális ábrázolás, a szobrászat, de a manuális ábrázolás teljes palettája jel­lemző. Az egyházi témakörök művé­szetének az alapját adják, s ebben az Adventi időszakban meghatározzák a kiállítás hangulatát is. Munkássága jel­lemzője még a magyar kultúra nagy alakjainak megmintázása is.- Istentől kapott ajándék, hogy ami­óta először ceruzát fogtam a kezem­be, rajzolok - vallott magáról pályájá­ról Tövisháti Béla. - Tudatosan készül­tem a szegedi művészeti gimnázium­ba, ahol szobrász szakon végeztem. Csodálatos érzés volt, hogy tudtam: amit ott magamba szívok, kijelöli majd az utat, amit járnom kell Érzem a Jóisten kegyelmét, hisz sosem kellett eltávolodnom a pályától Voltam az ozorai vár régészeti feltárásán ásatási technikus és rajzoló, sírkőfaragó, be­tűvésnök, gipszszobrász, épület- és kő­szobrász. Terveztem és faragtam világ- háborús emlékműveket, restauráltam megyei köztéri szobrokat, és megbíz­tak emléktáblák elkészítésével is. Van­nak alkotásaim templomokban, ter­veztem és faragtam lépcsőkorlátot klasszicista kastélyhoz. Budapesten el­végeztem az általános tárgyrestaurá­tor szakot. A szobrászat és a restaurá­lás jól megférnek bennem egymás mellett, segítik, és olykor kiegészítik egymást. Utóbbi egyfajta szellemisé­get közvetít, mely nevelő alázattal en­gedi, hogy a műtárgyhoz nyúljak. Re­mélni szeretném, hogy így is folytató­dik az időm végéig. A kiállítás végén az iskola kórusá­nak műsorát hallgathatták a résztve­vők, majd Decsi-Kiss János, a kiállítás­sorozat szerkesztője köszöntötte az alkotót, és köszönetét mondott, hogy a rendkívül szerény, ám annál tehet­ségesebb - magát „csak" restaurátor­szobrásznak tituláló - Tövisháti Béla alkotó életének sokrétű világába be­pillantást nyerhetett a kiállításra láto­gató közönség. Sas Erzsébet Betlehemtől a Guruló orsóig Minden korosztálynak tartogat meglepetést a foltvarrók kiállítása ■ Hatalmas érdeklődés kísérte a Szekszárd- környéki Foltvarró Egye­sület hagyományos kará­csony előtti kiállításának megnyitóját november 23-án a Babits Mihály Művelődési Ház üvegter­mében. A foltvarrók itt mutatják be az idén ké­szült legszebb munkái­kat. Jórészt modern, de egyben a hagyományos motívumkincsből is táp­lálkozó darabokat csodál­hat meg a közönség de­cember 12-ig. Karácsonyi faliképek, dísztárgyak fogadják a látogatókat. A Beüehem csillaga motívumot gazdagította fe­nyőfa mintával Jantner Jánosné, míg a kitömött, gyöngyökkel díszített textil karácsonyfa Takács Istvánná munká­ja. A legfontosabbaknak, a gyerekek­nek készült Mikulás, angyalka bábúk, kitömött csillag, és kiscsizma, takarók, díszpárnák, faliképek következnek, majd a művészi munkák, amelyek vi­rágoskerteket idéznek, geometrikus vagy lírai kompozíciókká alakulnak. A szekszárdi egyesület vezetője, Acélosné Solymár Magdolna, foltvarró céhmester változatos foltmunkái hol a vízfesték elmosódottságára emlékez­tetnek, hol elhajtott négyzetekből kap­csolódnak egybe, vagy elegáns női ké­zitáskává alakulnak. Szíjjártó Istvánná álomszerű képei mellett Endrődi Istvánná a klasszikus „nagymama virágoskertje’’ motívumból kibomló munkái egészen hagyományosnak tűnnek, pedig tele vannak sok finom újítással. A díszítőelemek mellett érdemes figyelni a részletekre is, a gépi tűzés szép rajzán kívül mesteri kézi tűzést, töméssel domborúvá tett mintákat is megcsodálhatunk. Különlegesek a Guruló orsó mun­kák, amelyeken három foltvarró dol­gozik egymás után. Az első elkészíti a középső négyzetet, a következő kere­tezi ezt, az utolsó befejezi a szegéllyel. Ők gyakran nem is ismerik egymást, csak továbbküldik a megkezdett mun­kát akár egy másik városba, másik or­szágba. Mégis harmonikus munka jön létre egy-egy technika, színhang, motívum ismétlésével K. E.

Next

/
Thumbnails
Contents