Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)
2009-11-15 / 40. szám
10 .... SZEKSZÁRDI YASÉKNAP ANNO 2009. november 15. B izonyára véletlen, de november 11 - e, a palástját didergő koldusnak adó Szent Márton napja táján különös módon gyűltek meg a jótékonysággal és kegyes áldozathozatallal kapcsolatos hírek. Mikó Imre újvárosi plébános Kálmán Károly tanítóval karöltve 1884. november 12-i hír szerint rongyosegylet megalapításán fáradozott. A Herczeg Ferenc által is megörökített pap inkább foltos reverendában járt, rossz szivarokat szívott, de nem nézte el, hogy nyaranta az aratni járó szülők gyermekei magukra hagyatva, felügyelet és sokszor étel nélkül legyenek kiszolgáltatva, hanem inkább nyári óvodát létesített. Saját költségén főzetett, kis kézi hangszerével zenélt a csöppségeknek, akik persze iskolás korukra is szegények maradtak. Ezért alakult az egylet, amely szekerekkel járta körbe megyeszékhelyünket, és gyűjtött ruhát, cipőt, élelmet, pénzt a jobbára napszámosokból álló városrész gyermekeinek. (Szép gesztus lenne, ha a Kolping Iskola felvenné a nevét..) A jótékonyság terén azonban volt elődje: Augusz Ilona szerzetesnő. Ő Lisztet többször elkísérte az újvárosi templomhoz, de benn létével nem akarta zavarni, föltűnt neki a környék gyermekeinek szegénysége, ezért személyes vagyontárgyait pénzzé tette, és az iskola megsegítésére alapítványt hozott létre. Ezt később az egyház átvette, Mikó plébános pedig az elesett kicsinyek felruházására fordította. Amikor a Vasárnapi Újság 1889. november 10-én Ilona testvére, Augusz Klára halálhírét hozta, Czimmermann István jezsuita hittérítő - az országban egyedül - Szekszár- don tartott felolvasást. Még „1884- ben lett Afrikában a Zambezi-misszió vezetője. Midőn odaérkezett, nem ismerte az ottani nép nyelvét; 1889MESÉLŐ EMLÉKEINK 84. Jótékony pillanatok Szent Márton és a koldus porcelánfigurája - a szombathelyi egyházmegye honlapján ben már egy 400 lapos imádságos könyvet adott ki bantu nyelven, s egy- egy káté, szentek élete, Szűz Mária könyv várta Lisszabonban a portugál kormány támogatását. Boroma főnök-királyt a magyar hittérítő egészen megnyerte s annak három fia rendesen részt vesz a keresztény oktatásban. A nép annyira szereti őt, hol midőn nem rég a fehéreket a vidékről részben elűzték, részben elgyilkolták, a katolikus misszionáriusokat békében hagyták” - írja róla Szinnyei József a Szek- szárd és Vidéke tudósítása nyomán. Húsz év múlva, 1929. november 15-én Triebler Ilma irgalmas nővér, egyleti alelnök- nő halálhírét suttogták eleink, akik tudták, kit veszítettek benne. A nemesi származású kistéri Triebler-család leánya Szekszárdon 40 évig, 1890 őszétől haláláig volt a katolikus óvoda óvónője, a Páli Szent Vince Leányai rend apácája. A helyi katolikus óvodaegylet alelnö- keként 1893 januárjától vezette a népkonyhát, melyben több mint egy emberöltőn át napi gondja volt százak meleg étele, megsegítése. Az alelnöknő Simonsits Béláné mellett lankadatlan szorgalommal végezte az aprómunkát, ezért Simonsits Elemér javaslatára 1930-ban jelképesen a Simonsits Béláné (régen: Séd, majd Marx, végül ma Szent László) utcából kiágazó Csonka utcát nevezték el róla. (Javaslatra sem kapta vissza ezt...) Halálakor a „hálás” Szekszárd sem nevét, sem korát nem tudta helyesen, s a Tolnamegyei Újság a temetésen a város kegyeletét hiányolta. Dr. Töttős Gábor Ódon időben NOVEMBER 16-ÁN 130 éve, 1884-ben sajtónkban Kircz István megyei árvaházat sürgetett: Augusz Imre hagyatéka megvalósította ezt. NOVEMBER 17-ÉN 100 éve, 1909-ben a Molnár Fit. sikeréről szóltak: 2000 községi jegyző nyomtatta itt „határidős iróalzatát”. NOVEMBER 18-ÁN 100 éve, 1909-ben az elhunyt Borzsák Endre helyére Gödé Lajost hívták meg református lelkésznek. NOVEMBER 19-ÉN 105 éve, 1904-ben bekapcsolódtunk a városközi (interurbán) telefonhálózatba. NOVEMBER 20-ÁN 450 éve, 1559-ben először említik Dur Ali szandzsákbégünket. 105 éve, 1904-ben korcsolyázóinkat már pompás jég várja. 85 éve, 1924-ben elhunyt Fraknói Vilmos akadémikus, volt címzetes apátunk és első történetírónk. NOVEMBER 21-ÉN 100 éve, 1909-ben Fent Ferenc belvárosi plébánosunkat a király címzetes jászéi apáttá nevezte ki. NOVEMBER 22-ÉN 135 éve 1874-ben éjjeliőreink tűzharcot vívtak a pincebetörőkkel. 110 éve, 1899-ben kezdték az Országos Selyemtenyésztési Központ székházának alapozását. Az Úrnak adtak kölcsön A Szent Erzsébet Karitász jótékony estje ■ Karitász, azaz szeretet, pontosabban a segítő, tevékeny szeretet jegyében szervezett a közelmúltban jótékony célú műsoros estet a Szekszárd Belvárosi Plébánia Szent Erzsébet Karitász csoportja. A Művészetek Házában megtartott rendezvényen Németh Judit, az est műsorközlője H. Német István prózájának felolvasásával, Kálóczi Andrea pedig Fekete István, a természet szerelmesének írásaival melengette szíveket, de zajos sikert aratott Lozsányi Tamás orgonaművész és a Kajsza Kvartett játéka is. Az est alkalmat adott arra is, hogy a közönség - Csík Attiláné önkéntes segítő jóvoltából - többet megtudjon az immár több mint tízéves Karitász sokoldalú tevékenységéről. A szervezet küldetése: gondoskodni a szegényekről, szociális feladatok ellátása. A hetente kétszer nyitva tartó Munkácsy utcai központjuk ajtaján az éhező, didergő nem hiába kopogtat. Betegeket látogatnak és vígasztalnak a kórházban, de a magányos embereket otthonukban is felkeresik. A Karitász szívesen fogadja azon önkéntesek munkáját, akik idejükből, erejükből, szervezőképességükből tudnak önzetlenül áldozni, akik együtt éreznek a szenvedővel, akik képesek meghallgatni és vigasztalni az elesettet. Ahhoz, hogy adni tudjanak, szükség van tárgyi, illetve anyagi felajánlásokra, amelyeket mindig hálásan fogad a szervezet. Végső átvilágítás OROMHÍR Mert mindannyiunknak leplezetlenül kell odaállnia Krisztus ítélőszéke elé..." (2Kor 5, 10) Az egyházi esztendő végéhez közeledve hangzik az üzenet: oda kell majd állni! „Mindannyiunknak” - mondja Pál apostol, Azaz kivétel nélkül. Nem lesz halasztás, kivételezés, kibúvó, kiskapu. „Leplezetlenül” - folytatja az apostol. Azaz sem öltözetünk, sem rangunk, sem kultúránk, sem ravaszságunk, sem színjátszásunk nem takar majd semmit. „ítélőszék elé” - azaz egy olyan helyen, ahol muszáj számot adni, ahol a rossz és a jó nem ösz- szemosható, ahol nem lehet elkenni az igazságot, ahol a bűn bűnnek számít és a helyes helyesnek. De mindez Krisztus előtt - ígéri Pál. És ez az egyetlen reménységünk! Az fog ránk tekintetni, aki hozzá kiáltó Pétert kezét is megragadta, aki benne bízó latort feloldozta, aki a bűnbánó Zákeus házának üdvösséget ígért, a szomjazó szívű samáriai asszonynak örök élet vizét adta, aki a tékozló, de aztán hazatérő fiú történetét elmondta nekünk. Aki most, ma - mig tart az életünk - nem bíróként, de irgalmas Megváltóként hív, hogy hozzá térve eléálljunk. S akik ezt teszik, abban reménykedhetnek, hogy halálukat elnyeli majd az élet. így lehet reménységünk az idő múlására gondolva: Krisztus előtt állva addig és majd ott, nem a halál sötét árnyéka, hanem az élet világossága hull ránk. Sefcsik Zoltán evangélikus lelkész
