Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)
2009-02-08 / 5. szám
SZEKSZÁRDI MS4RNAP ANNO 2009. február 8. EGY NEVEZETES SZEKSZÁRDI NAP 131. Hódolat Ferenc Józsefnek ■m jEPÜNK szörnyű ingerült, az J\l anarchia itt-ottfelüti szörnye- Jl t tegfejét - írta a főispánnak Au- gusz Antal alispán meghívó levelében, kérvén őt, elnököljön a megyei bizottmányi ülésen, mert a császári csapatok türelme egyre fogy. Sztankovánszky Imre főispán, „helyét az utolsó percig megállani kötelességének ismeri”, enged a többség kérésének, hiszen reméli, az 1849. február 9-re összehívott gyűlésen sikerül olyan nyilatkozatot tenni, mellyel a megye fegyveres megszállását, s a megtorlást legalább részben elkerülik. Nugent császári és királyi főhad- szermester sürgető leveleinek nyoma- tékát harmincezer katona jelentette; ebből közel ötezer Pécsett és környéSztankovánszky Imre kén várakozott. Megyénk fiai, ha nem is örömmel, de kényszerűen belátták: nincs más lehetőség, Nugent felszólítására hódoló nyilatkozatot kell tenniük a hatalmat december 18-án magához ragadott Ferenc Józsefnek. Ő ugyan osztrák császár volt csak, de magyar királynak is tekintette magát, így megyénk Jelírása” az ő szemszögéből már eleve rosszul kezdődött. Eleink elismerték, a pragmatica sanctio szerint őt illeti „a magyar apostoli Királyság is”, majd így folytatták: „Azon hűséggel, melyet fejedelmeink iránt őseinktől öröklöttünk, hódolunk azért felségednek, de teljes hitben egyszersmint és erős bi- zodalomban, hogy Felséged megkoronázandó Apostoli Királyunk viszont a magyar nemzetnek országos önálló létét és polgári alkotmányát jogai és különösen az 1848-ik évi törvényeivel ugyan azon pragmatica sanctio 3-ik cikkelye értelmében szentül fenntartandja.” Laval Nugent von Westmeath Már ez is elég önérzetes kijelentés, hát még a következő. „És midőn azon hűséggel hódolunk, ama hitünk és fiúi bizodalmunk zálogául esdeklünk még felséged előtt méltóztassék Magyarország jelen szomorú állapotának méltányosan véget vetni, nem a fegyver nyomasztó súlyos hatalmával, hanem általános békehirdetés enyhítő biztosb hatásával Mondja Felséged »legyen béke«, és fog béke lenni Magyar- országon, mert a magyar nemzet nemcsak fogékony, hanem vágy is a békére, és fájlalja ennek megháborítását. A magasztos királyi béke szóban pedig megnyugtató biztosítást találna, és venne arra, hogy a jelen viszonyok és viszályok méltányos és szelídebb ki- egyenlítése mellett jövője a fennlévő alkotmányos alapokon fog megszilár- díttatni trónra lépő ifjú fejedelme által ki az égből kitűnő lélek tehetséggel és az ifjú kebelnek saját igazságérzelmével és nemesb ösztöneivel bírva népeinél nem a keserv és a szenvedés, haA 18 éves Ferenc József nem az öröm és a hála könnyeit óhajtja látni, és ezek hű ragaszkodását maga iránt szeretetök erejével biztosítani. És Isten meg fogja áldani Felségednek népei boldogításában oly magasztos cselekvéseit.” Ezek után hiába a kellő hangnemű elköszönés: „Fejedelmi kegyeibe ajánlottak, hódoló tisztelettel vagyunk Felségednek... alázatos örökké hű jobbágyai...” A megyeházára sereglő szekszárdiak Kossuthot éltették, de a futár szerencsésen kijutott. Nugent azonban visszadobta, s újabb hódoló nyilatkozatot kért, a bizottmány helyébe pedig Dőry Gábor császári biztost és embereit ültette. Velük már volt gondja... Dr. Töttős Gábor Ódon időben FEBRUÁR 9-ÉN 130 éve, 1879-ben a Tolnamegyei Közlöny vezércikke az új helyesírásról szólt. FEBRUÁR 10-ÉN 120 éve, 1889-ben engedélyezték fogházi rabok szőlőmunkásként való alkalmazását. FEBRUÁR 11-ÉN 135 éve, 1874-ben sajtónk vezércikkben kétségbe vonta, hogy a köznép tudatlansága egyhamar megszüntethető lenne. FEBRUÁR 12-ÉN 105 éve, 1904-ben esküdtbíróságunk tagjai a rabsegélyző egyletnek ajánlották föl tiszteletdíjukat. FEBRUÁR 13-ÁN 100 éve, 1909-ben Kálmán Dezső a Közérdekben írta versében: „Belenéztem két kökény szemedbe, boldog idők jutottak eszembe... Ami elmúlt, vissza nem jő! Hagyjuk, okuláron nézzük egymást, anyjuk!” FEBRUÁR 14-ÉN 105 éve, 1904-ben nyugatomba vonult Szekszárd fia, Tormay Béla, a honi állatorvosi körök megszervezője. 100 éve, 1909-ben nemesi címet kapott Őrffy Lajos takarék- pénztári elnök. FEBRUÁR 15-ÉN 120 éve, 1889-ben született Ács Sándor tanárunk: Teniszjáték címmel könyvet, Zoro és Huni mint cserkészek címmel színdarabot írt. A kegyelem, börtönlelkészi szemmel Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalnuit nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk. ” /Zsid.4:l6/ A fogva tartottak a megmondhatói, hogy hányszor kell megállniuk kihallgató rendőr, ügyvéd, ügyész és végül az ítéletet kihirdető bíró előtt, amíg megkapják az elkövetett bűnért kiszabott büntetést. A keresztyén ember tisztában van azzal, hogy a fent idézett bibliai Ige általános felhívást foglal magába, mert ez mindenkinek szól, itt minden ember személyesen érintett. A hitét gyakorló, temptombajáró emberek sem kivételek tehát, ennek az Igének a vonzásköréből Nyilván másképp gondolkodnak efelől azok, akiknek a kegyelem és az irgalomnyerés létkérdés, mert években mérhető a börtön falain belül ennek kihatása. A börtönlelkészi feladat sokrétű szolgálatot jelent. Többek között annak a kegyelemnek a-meghirdeEVANGÉLIUM tését is, amelyet nem ember képvisel a bírói székben, hanem egy más dimenzióban lévő nagyobb hatatommal, az igazság teljességével bíró Űr-, hitünk szerint, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön - Jézus Krisztus. Az Ő szolgálatában eljárva közelítjük meg jól a feladatunkat, ha igyekszünk odasegíteni valakit a kegyelemnek e királyi trónusához, miután a bűnt elkövető tisztában van tettével, és hajlandóságot mutat Isten előtt bűne megbánására. A kegyelmet adó Istennel és az Ő Fiával Jézus Krisztussal való ismerkedésre számos lehetőség adódik azok számára, akikben van érdeklődés a hit dolgait illetően. A heti rendszerességgel tartott bibliaórák arra szolgálnak, hogy lépésről lépésre haladva, egyre többet ismerjünk meg a Szentírás igazságaiból. Minél tisztább, világosabb képet kapjunk a Biblia, különösképpen az Újszövetség főszereplőjéről Jézus- róL Ő hívja magához a megfáradtakat, a lelki terhet hordozókat, azzal az ígérettel, hogy közelében nyugalmat találnak, de szeretettel kér arra is, hogy legyünk szelídek és alázatos szívűek. Jézus tanításának bármelyikére gondolunk, abban az embert szerető és megmenteni akaró Atyára mutat, aki nem gyönyörködik a bűnös ember elvesztésén, hanem azt akarja, hogy mindenki megtérjen és éljen. Ennek a lehetősége emberöltőket ível át, tehát nemzedékről - nemzedékre nyitott ez az isteni kegyelem. Éljünk ezzel üdvösségünkre! Balázsi Zoltán református lelkész
