Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)
2009-10-25 / 37. szám
2009. október 25. KULTÚRA , SZEKSZÁRDI vasámiap y Szekszárdon járt Jiri Menzel A cseh rendező szerint az Oscar-díjánál fontosabb egy sörgyár megmentése A művelődési ház színháztermében adott randevút rajongóinak, tisztelőinek Jiri Menzel. A beszélgetést megelőzően a résztvevők megtekinthették a Sörgyári capriccio című filmjét. Kovács Etelka Hosszú ideig tiltólistán szerepelt Menzel és Bohumil Hrabal is, akinek a műve ihlette a forgatókönyvet. „A megvalósításra nyolc évet kellett várni” - mondta az Oscar-díjas cseh rendező. Menzel egykor a „másik oldalon” kezdte: egy cseh közmondással szólva, úgy talált rá a színészet, mint „vakra a hegedű”. Éppen az ő akkori karakterére volt szükség egy neves rendező, Jan Kadar „A vádlott” című filmjében. Egy félénk, visszahúzódó úgyvédbojtár szerepét bízta rá. Ez azért is sikerülhetett, mert akkoriban valóban félénk volt, gátlásos, és visszahúzódó, tele görccseL Iszonyúan szégyellte magát a kamera előtt, de mivel a film sikeres volt, mindenki úgy képzelte, hogy színész. Azóta is ott áll elég gyakran a kamera előtt, és még mindig úgy képzelik, hogy színész. Úgy érzi, ezzel rengeteget kockáztat, hiszen nem hivatása a színészet. Ennek dacára még színházban is játszik. Nagy szerencsének tartja, hogy bár színházi rendező szeretett volna lenni, nem vették fel a színházművészetire. Ezért film- és televízió-rendezői szakra jetontkezett, így került Otakar Vávra osztályába. Filmeket készít, de ahogy lehetősége adódott rögtön színházban is rendezett. Az elmúlt 40 év alatt nagyon sok előadást hozott létre, így a budapesti Új Színházban már öt éve műsoron levő Michael Frayn művet, a „Még egyszer, hátulról”-t is. Rengeteget dolgozott színházban akkor is, amikor egy már elkészült filmjét húsz éven át nem vetítették. Abban az időben, a Husák-rendszer mocskos időszakában nem vehette személyes tragédiának, hogy a filmjét nem mutatják be. Ennél sokkal komolyabb dolgok történtek az emberek életében. A csehek azonban, ahogy ez az újhullám filmjeinek szatirikus hangvételéből is látszik, nem tudják az életet túlságosan komolyan venni. Pátosz nélkül nézik, ami körülöttük zajlik, még a nagy történelmi eseményeket is, úgymond "hálóköntösben" szemlélik. Jiri Menzel az 1966-ban készült Szigorúan ellenőrzött vonatokért kapott Oscar-díját sem tartja túl nagy jelentőségűnek. Fontosabb volt számára, hogy elmehetett Amerikába, és láthatta Disneylandet. „Az Oscar nem No- bel-díj, a véletlen szüli” - mondta a rendező. „Sok jó film nem kapta meg és sok rossz igen." Menzelt idegesíti, amikor Oscar-díjas rendezőként emleJiri Menzel getik, és nem arról a filmről beszélnek, amit rendezett. A „Szigorúan ellenőrzött vonatok" is is Hrabal műve alapján készült. „Hrabal úr a bátyám volt, az idősebb, okosabb testvérem. Sokkal okosabb, mint én, nyíltszívű, nemes lélek” - vallott szerzőtársáról Nagyon jó volt a kapcsolatuk, de már nem szeretne újabb Hrabal-regényt filmre vinni. Ezek a művek ugyanis sokkal gazdagabbak annál, mint amennyi a filmben megjeleníthető. Ha mindazt filmre vinné, amit Hrabal megírt, attól talán félne is. „Én egy polgári család elkényeztetett gyermeke vagyok, aki fél az életben a kellemetlen dolgoktól" - folytatta MenzeL „Ezáltal úgy gondolom, hogy Hrabalt a vásznon egy kicsit meg is szegényítem. Ezért, valaki másnak kéne most már a műveit filmre vinni, aki más összefüggésben látja, és azt az oldalát is megmutatja, amit én nem.” Menzel a népszerű „Sörgyári capriccio” című filmjéhez nehezen találtak egy olyan helyszínt, amiben a múlt század 20-as éveiben játszódó filmet leforgathatták. Végül Morvaországban bukkantak a megfelelő sörgyárra, amely már majdnem összedőlt. A változások után visszakerült a község birtokába, de a helybélieknek nem volt pénzük a felújításra. A környéken kastélyokat renováló tehetős emberek a kémény alapján felismerték, hogy itt forgatták a filmet, s mert imádták Hrabalt - és tetszett nekik a sörgyár -, ők maguk dobták össze a pénzt, és megvették. Felújították, és felvették azokat az embereket, akik beindították. Azóta újra folyik ott a sörgyártás. Minden júniusban Hrabal-fesztivált tartanak, ahova Menzelt is meghívják. „Sem az Oscar-díjam, sem az összes többi elismerés, amit a filmjeimért kaptam, nem ér annyit, mint az az érzés, hogy tudom: a filmemnek köszönhetően a sörgyár nem lett az enyészeté. És a sör is nagyon finom” - mondta MenzeL Történelem hálóköntösben, avagy a cseh új hullám Jiri Menzel: „Mi nem tudjuk az életet túlságosan komolyan venni.” ■ „Gyönyörű volt, mert veszélyes volt, és mert veszélyes volt, igazi volt.” A sörgyár kéményérői éppcsak lemászott főhősnő válaszolja ezt a Sörgyári capriccio című Menzel-filmben az orvos sóvár megjegyzésére: „Ott fönt a magasban gyönyörű lehetett!” Olyasfajta szépség talán, amilyet a filmbe belefeledkező néző érez, szemlélve saját semmittevésén keresztül a vásznon történő eseményeket, hiszen Kun- derától tudjuk: ekképpen ők „nézegetik a Jóisten ablakait. Aki a Jóisten ablakait nézegeti, az nem unatkozik; az boldog." A filmnek nincs Magyarországon vetítési joga, azt kifejezetten erre az alkatomra vásárolták meg. Hogy a mozi után aztán elbeszélgethessenek, elbeszélgethessünk Jiri Menzellel, akit előbb Kindl Gábor, később érdeklődő nézők kérdeztek, és akinek szavait Szabó G. László tolmácsolta a közönség csehül nem értő - minden bizonnyal nagyobb - részének. Menzel igyekezett kötni az ebet a karóhoz, a beszélgetés fonalát pedig a korábban megtekintett filmhez. Természetesen szóba került a korábbi Hrabal-feldolgozás, a Szigorúan ellenőrzött vonatok elismeréseként átvett Oscar-díj is, amiről a rengényt, különben felejthetetlen élményt mulaszt el. Nem vették fel a színházművészetire, ezért lett filmrendező - mutatott rá MenzeL Később persze rendezett színházban is, sőt: színészként is tevékenykedett, de az csak „nagyon piszkos út a pénzhez jutáshoz”, ő pedig nem színész, csak néhány filmben szerepek, így el- könyvekék annak. A rendezéseit ennél jóval fontosabbnak tartja, mert a kor viszonyaiból adódóan hálóköntösben, alsóneműben kellett bemutatnia (csakúgy, mint kortársainak) a történelmet. És ebben a stílusban, ami olyannyira jellemző rá és a cseh új hullámosokra. Mert, amint hangsúlyozta: „Mi nem tudjuk az életet túlságosan komolyan venni” Még ma fotó: Pixel TV sem; arra a kérdésre, amely az ő munkásságának felsőoktatásbeli tolmácsolását firtatta, így válaszok: „Tényleg én tananyag vagyok?” Gyönyörű volt és igazi, hogy Jiri Menzellel együtt nézegethettük a Jóisten ablakait. Ezeken az ablakokon betekintve láttuk az egykori cseh mindennapok egyfajta vetületét, egy nem túlságosan komolyan értelmezett vetületet: a történelmet hálóköntösben. Kosztolányi Péter Jiri Menzellel (középen) Szabó G. László (balról) és Kindl Gábor beszélgetett a filmvetítést követően dező leszögezte: nem ért neki annyit, mint az, hogy elutazhatott Amerikába, s ez nem Nobel-díj vagy olimpiai arany, hanem csupán a véletlen műve. Szerzőtársa, Hrabal regényei pedig sokkal gazdagabbak, mint a belőlük készített mozik - bátorított is mindenkit, hogy az Őfelsége pincére voltam filmváltozata előtt mindenképpen olvassa el a re-
