Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)
2009-10-25 / 37. szám
2009. október 25. HÉTRŐL HÉTRE SZEKSZÁRDI YASÄRMP Péter fekete kalapban Féltünk is, mert öten kézzel röpcédulákat írtunk és osztogattunk’ Néhány éve már írtam Péterről. A Szekszárd közeli településen élő rokonai mesélték, milyen körülmények között derült ki, hogy „disszidált” az 1956-ban másodikos gimnazista. Röviden: Péter szüleitől karácsonyra fekete „ro- csót” és szintén fekete színű kalapot kért. Az akkor divatos lábbelit megígérték, de a fekete kalapra azt a választ kapta, „majd amikor leérettségiztél, addig a diáksapka dukál”. V. Horváth Mária Péter a december eleji hét végét odahaza töltötte, hétfőn reggel megölelte szüleit és testvéreit, s visszautazott Szekszárdra. Mint abban az időben mindenki, Péter szülei is késő estig a rádió előtt kuporogtak. Egy üzenetre mindketten fölkapták a fejüket: „Fekete kalap jeligére üzeni Péter, hogy szerencsésen átlépte a határt...” A szülők döbbenten néztek egymásra. Mindketten tudták, övék az üzenet... Péter húga megígérte, értesít bátyja hazalátogatásáról Meg is tette, s október elején telefonon megbeszéltünk egy találkozót PéterreL Rákérdeztem, miről ismerem meg? Közölte, ez nekem nem okozhat gondot. Időben érkeztem. Néhány perc múlva belépett a cukrászdába egy elegáns, fekete kalapos úr. Kávézgat- tunk, és úgy beszélgetünk, mint a régi ismerősök. Elmondta, hogy amióta „szabad az út”, két-háromévente jön látogatóba. Néha egyedül de nagyrészt a családjával Néha repülőgéppel, de nagyrészt autóval teszi meg az angol kisvárostól Tolna megyéig a bő kétezer kilométeres utat, általában „egy fenéken”.- Hogy miért mentem el? Elsősorban a kalandvágy hajtott, de féltünk is, mert öten kézzel röpcédulákat írtunk és osztogattunk. Azon a hétfő reggelen egyszerre heten indultunk útnak. Vonattal gyalog, majd egy fiatatokkal teli ponyvás teherautó vett fel bennünket, s elvitt Zalalövőig. A határig két - önként ajánlkozó - idős helybeli kísérővel mentünk. Ausztriában három hónapig lágerben éltünk. Hogy legyen egy kevés pénzünk, a helybelieknél trógerol- tunk. A rengeteg favágástól felhólyagzott és vérzett a kezünk - s önkéntelenül felém mutatta tenyerét, mintha a mai napig látszanának a sebek.- A pénzt úgy őriztem, mint a sárkány a várat. Aztán csomagot küldtem a családnak... Három narancsot, egy tábla csokoládét, egy ananászt, anyukámnak és a húgomnak egy-egy nylon kendőt, apukámnak egy szivart, öcsémnek egy szipkát. Később kiderült, még soha nem láttak ananászt, azt sem tudták, hogy' kell meghámozni. Persze, én sem. A hét fiú elszakadt egymástól Péter Angliában kötött ki. Hát ott sem „kolbászból volt a kerítés”... Se lakása, se pénze, semmije nem volt. Kezdetben bányában dolgozott, munkásszálláson lakott. Fizetése felét levonták a kosztra és a kvártélyra. Idővel leérettségizett, majd jórészt éjszakai munka mellett járt egyetemre. Megnősült, két gyermeke van, de már a négy unoka is felnőtt...- Arról, hogy gyakran éheztem, hogy addig hordtam egy pár cipőt, amíg le nem szakadt a lábamról hogy nem volt meleg kabátom, soha írtam a szüleimnek. Még ma is borsódzik a bőröm, amikor az első hazatelefonálásomra gondotok. Három percre jegyeztettem le szüleim számát, de gyakorlatilag semmit nem beszéltünk. Én őket szólítgattam, ők pedig azt kérdezgették, „hogy vagy, édes kisfiam?”. Anyukám sírt, apukám még annyit mondott, ha majd egyszer hazajövök, a fogason találom a fekete kalapomat. Ez így is történt. Bár addigra már én is vásároltam magamnak kalapot. Azóta meg nem is tudom, hányat. Péter szépen beszéli anyanyelvét, noha a környezetében nem élnek magyarok. Csak idehaza nyílik alkalma a gyakorlásra.- És magyarul imádkozom. Minden este hangosan mondom el azokat az imádságokat, amiket gyermekkoromban tanultam. Ötvenhat ősze A Rákosi-korszak az agymosás, a megideologizált igazságtalanság és a gyorstalpalón képzett politikai elit periódusa. A cél a sztálini modell bevezetése volt. Ötvenhat tavaszán változások kezdődtek, melyek során - részben a nyári lengyelországi megmozdulások hatására - az ellenzék egyre határozottabb formát öltött. Az október 23-ai, lengyelek melletti szimpátiatüntetés békésen vonuló tömege több tízezresre duzzadt, egyre radikálisabb jelszavakat hangoztatva. A lyukas zászlóval a Magyar Rádió elé érkezett, követeléseik beolvasását kérő fiatalokra tüzet nyitott az ÁVH. Az átállt páncélosok segítségével végül elfoglalták az épületet, és megkezdhette működését a Szabad Kossuth Rádió. Vidéki városokban is sorra kezdődtek a tüntetések, melyeket számos helyen sortüzzel igyekezték elfojtani. Szekszárdon a forradalom spontán ünneplésben, szimpátiatüntetésben, a börtönhöz vonulásban és emlékmüledöntésben nyilvánult meg - jelentősebb események nem történtek. A szabadságharc elbukása után azonban városunkban is megkezdődött a megtorlás. 1989 október 23. óta ez a jeles nap kettős nemzeti ünnep Magyarországon: az 1956-os forradalom kitörésének napja és az “újkori" Magyar Köztársaság kikiáltásának napja. Dicenty Dezsőre emlékeztek a kertbarátok A szekszárdi szölész-borász-agrogeológus készítette elő az 1936-os bortörvényt Új helyen, a Frankos Pince falán avatták fel a Dicenty-emléktáblát ■ Dicenty Dezső születésének 130. évfordulója alkalmából az elmúlt pénteken emlékülést tartottak Szekszárdon, a Mészáros Pincészetben a kertbarát kör tagjai. Bár a szekszárdi borvidéken javában zajlik a szüret, a termelők többsége időt szakított rá, hogy a város neves szülöttére emlékezzen. Dr. Töttős Gábor, az Alisca Borrend krónikása, helytörténész méltatta dr. Dicenty Dezső (1879-1965) jeles agrogeo- lógus-szőlész-borász érdemeit. A megyeszékhely szülötte 1905-től az Ampelológiai Intézetben dolgozott, amelynek 1920-tól igazgatója, később kíséríetügyi főigazgatója volt. Ő kezdeményezte a balatonedericsi Állami Szénkéneggyár létrehozását. Megalapította és igazgatta az első Magyar Állami Borkősavgyárat, majd 1936-ban előkészítette a bortörvényt. Dr. Töttős Gábor részleteket olvasott fel a Dicenty szakirodalomból Megdöbbentő volt hallani, hogy a három emberéltővel ezelőtt élő szakember írása - a borfajtákról, a termelők összefogásáról a szőlő jövedelmezőségéről - még ma is aktuális. Végül Ferenc Vilmos, a kertbarát kör elnöke emléklapokat adott át azoknak, akik sokat tettek a bortermelésért. A szakmai programok után felavatták új helyén, a Frankos Pincészetnél a Dicenty-emléktáblát, mely eddig a Hotel Alisca udvarát díszítette. Harmónia kell a szőlőnek A tudományos emlékülésen olyan szőlészeti témák kerültek előtérbe, amit a szakmán belül fontosnak tartanak a gazdálkodók, de hajlamosak azt elbagatellizálni. Erre, vagyis a szőlő tápanyag-ellátottságára, és a terhelhetőségére való összefüggésre már a neves szekszárdi származású tudós, Dicenty Dezső is fölhívta a figyelmet egykor. A témában a kecskeméti főiskola tanszékvezetője, Szőke Lajos és a badacsonyi kutatóintézet igazgatója, Májer János fejtette ki véleményét, intézeteik kísérleteken alapuló álláspontját. Szőke Lajos szerint a talajok különösebben nem szenvednek tápanyaghiányban, inkább a szemlélet rossz. A harmóniát kell megteremteni a terhelés és a tápanyag-ellátottság között. Bizonyos szőlőfajta igényét is ismerni kell s ezeket összhangba kell hozni a minőség és a mennyiség érdekében. Májer János szerint a szemléletváltozásnak nem kedvez az ágazatban az, hogy a farmgazdaságra való áttérés eddig igényelhető támogatások elvesztését jelenti, így hiába nyernek az agrár-környezetvédelmi projektben pénzeket, mert a másik zseb meg esetleg üres lesz.
