Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)
2009-10-18 / 36. szám
2009. október 18. MOZAIK .., SZEKSZÁRDI mmwmjm Kató néni rubint diplomát vehetett át Még 75 évesen is tanított - Bíró László püspök is a tanítványa volt Dr. Mártonfai Adorjánná Pécsett vehette át rubint diplomáját Dr. Mártonfai Adorjánná, Kató néni, 70 évnyi tanítás után, október 9-én Pécsett, a kaposvári egyetem dékánjától vehette át rubint diplomáját. Sas Erzsébet Dr. Mártonfai Adorjánná Szekszárdon született 1918. április 26-án. Az elemi és a polgári iskolát szülővárosában végezte, majd a pécsi Népiskolai Tanítóképző Intézetben szerzett tanítói diplomát 1938. júniusában. Három évig tartó helyettesítési megbízások után 1941-ben nevezték ki tanítónak Bajsán, majd 1944 és 1948. között a Tolna megyei Janyapusztán látott el tanítói feladatokat. Ezt követően került Szekszárdra, ahol egészen 1991-ig tanított. Hivatása gyakorlása lehetővé tette, hogy megismerje és megszeresse azt a több ezer gyermeket, családot, akiknek emlékezetében örökké megmaradt, mert egész tanítói tevékenysége alatt Viktor Hugo gondolatait élte, és adta tovább tanítványainak: „Egyetlen dolgom e földön, a szeretet.” Tanított, nevelt, színdarabokat rendezett, közösségeket épített, erősítette a mindenkori összetartozást. Egyik legkedvesebb tanítványa volt Bíró László püspök, s talán sokan nem tudják, de a kórház melletti kis kápolna felújítása is az ő ötlete volt. Tanítványai közül sokan most is tarják vele a kapcsolatot, keresik még a határon túlról is. Több mint fél évszázados tevékenysége során kitüntetésekkel ismerték el nevelői-oktatói munkáját. Nyugdíjazását követően sem vált meg imádott hivatásától, s még 75 éves korában is tanított. Sokáig a Béri Balogh Ádám utcai iskolában, majd a Garayban, iljetve a IV. számú általános iskolában. Kató néni máig fontosnak tartja, hogy figyelemmel kísérje tanítványai sorsát, s ha kell, bíztassa őket, s őszinte örömmel hallja boldogulásukat. Tanítványai szeretetének és tiszteletének szép momentuma, hogy nemrégiben a Vajdaságból kapott könyvet, melyben ő is szerepel. Szívből gratulálunk, és további jó egészséget kívánunk dr. Mártonfai Andrásnénak! Töttős Pali bácsi kopjafája Hiteles dokumentum készült az utókornak Ősi gyógymódok jelenünkbe ültetve ■ A POFOSZ megyei elnöke, a 90. életévében járó Töttős Pali bácsi a szokottnál is jobban várja a jövő pénteki, '56os ünnepség helyi eseményeit, az 53 évfordulót. Az ok egy kopjafa, annak húsz évvel ezelőtti története, országos kuriózuma, Bakó László szobrász alkotása, amely a közhiedelemmel ellentétben nem egy a később száz (talán ezer) számra születő emlékművek közül Ennek olyan története van, hogy némi média-menedzseléssel „be lehetne kerülni vele a nagytévébe is”, ha az 1989-2009 összefüggésében fogant összeállításokban a nagy politika mellett a vidéki érdekességek is reflektorfényben lennének. Mi már az év elején, a POFOSZ- évforduló kapcsán Pali bácsival készült interjúban fókuszáltunk a kopjafa születésére, küldetésére, de kellőképpen még nem tudatosult - állítják 1956 cselekvő helyi résztvevői -, hogy 1989- október 23-án olyasmi történt a Béla király téren, ami addig máshol sehol az országban. Krónikások, helytörténészek figyelem: az első hivatalos, az akkori városi tanács által engedélyezett, a rendőrségnek bejelentett, általa biztosított '56-os ünnepség legalább ötezer embert vonzott, s az első emlékhely kialakítás is megtörtént az akkor zsongásban levő Magyarországon. A békés rendszerváltozás előhírnöke volt ez az esemény, amire a különösebb „pofo(s)zkodásra" soha semmilyen hajlandóságot sem érző, műidig higgadt szemlélődésre intő Töttős Pál roppant büszke. Lakitelek, Szárszó, Pilvax. Ezek a veretes helyek jutnak eszébe az ünnep emelkedettsége, fegyelmezettsége mellett. No meg a könnyezők a soka- datomban, akik között a forradalom és szabadság- harc áldozatainak hozzátartozói is ott sorjáztak, és megvárták a szervezőket, hogy velük, a megtorlás elszenvedőivel végre nyíltan, őszintén összeborulhassanak. „Katartikus érzés volt, amit nehéz visszadni szavakban, de ez az esemény adott életerőt nekem, hogy hajtott korom ellenére is tenni tudjak 1956 eszméjéért, elismertetéséért, életben maradt, meglett korú bajtársaimérf ’ - értékelte Pali bácsi a két évtizeddel ezelőtt történteket Aztán a rá jellemző jó stílusban papírra vetette az akkori esemény előzményeit, a helyi ellenzéki kerekasztal megalakulását, ő és a karizmatikus, azóta már eltávozott harcostárs, Kapitány Feri ötíetét az ünnepség megrendezésére, az engedélyeztetési kérelem megírását a városi tanácsnak, a téma szavazásra bocsátását, a döntő többség igenlését a tanácsülésen. Az akkori MSZP megyei első embere, Jánosy György támogatását, no és régi párttitkár kulisszák mögötti vitáját a nála jóval szenvedélyesebb Kapitány Ferivel ugyan nem jegyzi le, de a kíváncsiság okán beavatja ebbe a téma iránt érdektudósításban jelenhetett meg a helyi sajtóban, amit az országos média sem kaphatott feL Részint azért, mert az '56os események publikálásával még zavarodottság uralkodott a szerkesztőségekben, a már csírájában létező bulvárnak pedig „balhé” hiányában nem volt kuriózum a szekszárdi esemény. A kopjafa a Szent László szobor születésével az új '56-os emlékhelyre, a Szent László térre került évekkel ezelőtt. A POFOSZ megyei vezetősége itt külön, szűk körű megemlékezést tart a délelőtti és a délutáni városi ünnepségek előtt. Pali bácsi jön, megy, intézkedik, pontosabban az egyik harcostárs hozza-viszi. Nem csak a kopjafánál időzik és mereng el, hanem a városháza előterében levő '56os emléktáblánál is. Amit nagyon akart, amire támogatókat szerzett, amiért kritikát is kapott miért szerepelnek ezen - köztük ő maga is - még élő személyek. E tekintetben mára, az újabb évfordulóra a korelnök sajnos egyedül maradt... B. Gy. Töttős Pál lődőt. Föl is olvashatná, vagy olvastathatná az irományt október 23-án valakivel, de az nem ebből a célból született. Sokkal inkább azért, hogy legyen minderről hiteles dokumentum az utókornak, s az sem árt, ha a szónokok a húsz éves jubileum okán erről az eseményről is szólnak, ami csak szűk A szekszárdi MAG Hagyományőrző Egyesületnek a Szivárvány Iskolában havi rendszerességgel tartott, sok érdeklődőt vonzó előadásaikon próbálják ősi kultúránk eredendő sokszínűségét „újra tanítani”. Az október 10-én, az iskola udvarán zajlott rendezvényen is egy ilyen „újratanításnak” lehettünk tanúi Vígvári János hajdúsági népi gyógyí- j tóval. A Természetes Gyógymódok Szabadegyetemének előadója a hallgatóságnak elárulta: eleink nem ismertek rákot, cukorbetegséget, mert természetes eredetű növényekkel, tiszta húsokkal táplálkoztak, és kiegyensúlyozottabban éltek. Vígvári elmondta többek között, hogy korábban a kenyér kovásza, „maradéka” félre lett téve a sütéshez, így hordozta az a család élő vonalát évszázadokon át, s a nemzet- ) ség „benne volt mindennapi kenye- [ rünkben”. A kamillát őseink fedetlenül főzték, megtartva erős hatásfokát. A tejfélék közül fogyasztásra legjobb a szamártej lenne, legegészségesebb húsfélét pedig a természetesen tartott mangalica adná. Magas vérnyomásnál forró lábfürdővel lehet lecsökkenteni annak kialakulását, kocsonyás anyaggal gyógyítható az ízületi gyulladás. A daganatok pedig gyakran azért jönnek létre, mert nem beszéljük ki fáj- [ dalmainkat egy trauma után - hangsúlyozta az előadó. Gyimóthy Levente
