Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)

2009-09-27 / 33. szám

2009. szeptember 27. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Abszolút bizalmi kapcsolat Marázi Ferenc: „A tárgyak is gyönyörködtetnek, erőt adnak és feltöltenek” Tóth Gábor nyugalmazott mér­nök, miután felidézte megismer­kedésük történetét „Figaróval”, alias Marázi Ferenc fodrászmes­terrel, egyértelmű volt, hogy kö­vetkező beszélgetőpartnerem­ként rá voksol. Azt javasolta, hogy az „alaptéma” mellett ala­posan vesézzük ki a régiségek iránti vonzalmát. V. Horváth Mária- Jelezte, hogy rossz tapasztalatai vannak az otthoni hajápolással kapcsolatban.- Sajnos. A legfontosabb, amire fi­gyelni kell: a hajmosáskor a sampon masszírozva kerüljön a fejbőrre. A bal­zsammal viszont csak a hajat, főként a hajvégeket kell bedörzsölni, azután következzék az alapos öblítés. Ezután a többség a törülközővel megdörgöli a hajat, holott csak óvatosan szabad megnyomkodni. Ugyanis a hajszála­kat körben lemezek tartják, amelyek a dörgölés következtében leszakadnak, vagy eltörnek. Az is lényeges, hogy ne mossunk naponta hajat.- Akadnak kimondottan napi hasz­nálatra ajánlott samponok...- így igaz, de a napi „mosás” lénye­gében csak enyhe masszírozással egy­bekötött átöblítés legyen.- Abból a vehemenciából, ahogy mindezt elmondta, számomra az jön le, hogy szerelmese a szakmá­jának.- Ma már igen, ám nem fodrász akartam lenni, és pár évig nem is sze­rettem ezt a foglalkozást. Néhány év­vel az iskola befejezése (1979) után nagyon kedves kollegám, Kosztolányi János elkezdett figyelni rám, megosz­totta velem a szakma minden csínját- bínját, s immár a valódi tudás birtoká­ban megkedveltem a fodrászatot. Tíz évig dolgoztam a központi patikával szemközti üzletben.-Miaza titok, amit „Figaróval” - el­nézést, Ön mondta, hogy így szólít­sam - megéreztetett Kosztolányi úr?- A munkán és a folyamatokon túl ráébresztett arra, hogy a fodrász és kuncsaftja között milyen mély és ab­szolút bizalmi kapcsolat alakulhat ki, s hogy ez mennyire fontos mindkettő­jük számára. Valóban így van. Azok, akik már több éve járnak hozzám, megosztják velem problémáikat, s olyan dolgokba is beavatnak, ami még a legjobb barátnőjük, vagy barátjuk előtt is tabutéma. Ezt két okból is nyu­godtan tehetik: egyrészt én bejelen­tésre dolgozom, tehát az üzletben álta­lában csak ketten vagyunk: a vendég Marázi Ferenc fodrász a régi tárgyak „szerelmese’ és én. Másrészt pedig nyilvánvaló, hogy mindezeket - történjék is bármi- magamba zárom és soha senkinek nem beszélek róluk.- Miért szakított mégis egy évtized­re afodrászattal?- Igazi szakításnak nem nevezhető, legfeljebb részlegesnek. Vidékre men­tem, két testvéremmel „farmoztunk” Zombán és Felsőnánán. Szarvasmar­háink voltak és néhány lovunk. Az em­lített időszakban másodállásban fodrászkodtam. Zombán laktam, a ház­nál volt egy kis üzletem, de ha megkér­tek, a betegekhez házhoz mentem.- Most viszont újra a városban la­kik és dolgozik. Kik teszik ki a kun­csaftkörét?- Nagyon sok fiatal és koros ember jár hozzám, orvos, jogász, biztonsági őr, árva gyerek... Nyolcvan százalék­ban férfiak. Nem panaszkodom, jól megy az üzlet. A magam ura vagyok, pontosabban a vendégek kiszolgálója. Kéthetente szombaton azért tartok nyitva, hogy a más.városokban tanuló egyetemistákat és a külföldön dolgo­zó kuncsaftjaimat fogadjam, mivel ra­gaszkodnak hozzám.- Elismerésre méltóan különös az üzlete, s nem csak a robosztus és kényelmesférft-fodrászszék miatt.- Az egyik sarok egy kis „fodrász­múzeum”. A hajmosó 1920-ból szár­mazik, a falon régi borbélycégér látha­tó, a hajszárító 1950-es, ami akkoriban még nagyon ritka volt. Legalább negy­ven borotva, a hajnyírók, szappantar­tó, a falon a többi borbélyszerszám.-És a játékosfiók?- Az a gyerekeké. Az egészen kicsik észre sem veszik, hogy levágtam a ha­jukat, mert amíg az apró autókkal ját­szanak, észrevétíenül elkészül a frizu­rájuk. A nagyobbak a mesekönyveket olvassák, sőt gyakran kölcsön is kérik.- Említette, legtöbb vendégeférfi, a két évestől a 98 esztendős Ádi bá­csiig. Ők mi mindent kérnek?- A fiatalok és a középkorúak na­gyon igényesek, háromhetente, ha­vonta jönnek. Van, aki csak vágat, de sokan mosatnak, melíroztatnak, a fia­tatok a most divatos zselézett, kicsit tépett frizurát kérik.- Amikor az utcán sétál, netn a női lábakat nézi..- De nem ám! Az arcra és a hajra fi­gyelek - ami „foglalkozási ártalom” -, hiszen a fejformához és az archoz kell alakítani a frizurát. Persze, ehhez megfelelő térlátásra is szükség van, sőt a vendégeimnek igyekszem öltöz­ködési stílusukhoz, mentalitásukhoz is illő hajformát alakítani.- Hasznos, ha egy fodrász rendel­kezik némi pszichológiai vénával belelátó képességgel és természetes közvetlenséggel Önnél ez bizonyá­ra családi örökség.- Minden bizonnyal, sok mással együtt. Apukám Hajdúszovátról, pol­gári családból származott, ahol a me­sélő, olvasó, daloló nagymamám a grófnő társalkodónője volt. Apukám a mamámmal a második világháború után jött Zombára, ott ismerkedett meg anyukámmal, aki bukovinai szé­kely lány volt, és szintén akkoriban ke­rült ide családjával Hadikfalváról. Tíz gyermekük született, két lány és nyolc fiú, 78 esztendős édesanyámnak 14 unokája van.- Hol élnek a testvérei s mennyire szoros a kapcsolatuk?-Jórészt Zombán és környékén, de páran más megyébe kerültek. Nagyon szerető és összetartó a családunk. Ha valakinél baj történt, anyukám értesít bennünket, s akkor rohan a „mentő­sereg”. Nagyobb ünnepekkor anyu­kámnál jövünk össze, leggyakrabban húszán ülünk az asztal körül, de nem ritka, hogy negyven-egynéhányan.- Szintén a családi indíttatásból ered a régiségek iránti vonzalma?- Édesapám behatóan foglalkozott a numizmatikával amit ugyancsak a családi életformának, és a széleskörű érdeklődésének tudok be. Én „min­dent gyűjtő” vagyok, de olyan, aki cse­reberél is, sőt el is adok tárgyakat. A lé­nyeg az, hogy az összegyűjtött tárgyak gyönyörködtetnek, erőt adnak, feltöl­tenek. Bár valamennyit nem tudjuk a lakásunkban tárolni. Az is szép az an­tikvitásban, hogy7 felélénkít még ak­kor is, ha nagyon fáradtam megyek haza. Azt mondom, aki teheti, munká­ja mellett keresse meg azt a foglalatos­ságot, amit szeret, ami boldoggá teszi.- Mondana valamit a pátjáról?- Ágnessel tizenkét éve vagyunk együtt igen kiegyensúlyozottan, a ha­sonló érdeklődésünk okán is. Végzett­sége pedagógus, de már nem tanít, a bátaszéki polgármesteri hivatalban dolgozik. Ági végzős egyetemista fiát együtt neveltük, Arnold a mai napig rendszeresen jár haza.- Programok kettesben?- Nagyon szeretünk kirándulni, akár gyalogosan is. Leginkább az' or­szágot járjuk, a kiválasztott helyen és környékén mindent megnézünk: mú­zeumokat, templomokat, kiállításo­kat. Számunkra az is gyönyörűség, ha Kakasdról a dombokon át hazagyato- golunk, pedig a lábam már elég fáradt.- Várom a javaslatát.- Szerintem sokaknak nyújtana él­ményt, ha Dél-Amerikáról, pontosab­ban Peruról olvashatnának. Ezért ké­rem, hogy beszélgessenek a Szekszár- don élő és dolgozó szülész-nőgyógyász szakorvossal, dr. Quispe Juan főorvos­sal, aki Limából érkezett hozzánk.

Next

/
Thumbnails
Contents