Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)

2009-09-27 / 33. szám

2009. szeptember 27. KULTÚRA .... SZEKSZÁRDI VAS4RNAP Születésnapi szekszárdi koncert Földesi Lajos különleges hegedűestje különleges alkalomból a Művészetek Házában Október elsején, a Zene Világ­napján fél nyolctól, a Művészetek Házában tartja hegedűestjét Földesi Lajos azon apropóból, hogy negyedszázada ő a művé­szeti vezetője a Szekszárdi Ka­marazenekarnak. V. H. M. A főszereplővel, egyben az est műsorá­nak összeállítójával, illetve narrátorával a meglepetésekkel teli, különlegesnek ígérkező hangversenyről beszélgettünk, ami előestéje a megyénkből elszárma­zott művész 55. születésnapjának. A fővárosban élő, és folyton utazó Földesi Lajos ezúttal Kecskemétről ér­kezett, ahol legújabb, igen tehetséges tanítványával ismerkedett, megbe­szélve a továbbiakat. A hegedűmű­vész Földesi Lajos édesapját, Földesi János népművelőt - koreográfust, muzsikust, színi-rendezőt, népdal­gyűjtőt, költőt - rengetegen tisztel­ték, s mivel megtudtam, hát tovább­adom: több mint ötszáz verséből most válogatnak egy kötetre valót. Földesi Lajos 1977-ben tanárként került a fővárosba, s ugyanakkor kezd­te el a zeneakadémiai tanulmányait, miközben teljes állásban tanított Zug­lóban. Amikor elvégezte a zeneakadé­mián a három éves „kiegészítőt”, a Bu­dapesti Zeneművészeti Főiskola Ta­nárképző Intézete felkérte hegedűta­nárnak. Ugyanekkortól, 1982-től Pécsre is lejárt, ahol három évig a Ze­neművészeti Főiskolán tanított. Egy Szekszárdhoz kötődő végzős növen­dékétől értesült, hogy a szervezés alatt levő kamarazenekar élére művé­szeti vezetőt keresnek. Majd a zeneis­kola akkori igazgatója, Thész László meginvitálta eg)' beszélgetésre.- Tudta, hogy rendszeresen ingá­zom Budapest és Pécs között, hát praktikusan úgy gondolkodott, hogy itt megyek el a bős úton, megoldható lenne, ha hetente „bekanyarodnék” pár órára Szekszárdra - említette mo­solyogva, s tegyük hozzá, hogy szemé­lyében, mint minden kritériumnak megfelelő tanáremberrel „azon a be­szélgetésen” már olyan konkrétan tár­gyalt vele a hat fős grémium, mintha már igent mondott volna.- Mondtam is, mert a zenetanárok nagyon szerettek volna egy rangos ze­nekart, de azért is, mert Tolna megye, benne Szekszárd is szerelmeim egyi­ke. Tehát azóta ha kedd, akkor szá­momra nem Belgium, mint a régi filmben, hanem Szekszárd. Az évi 35-60 ezer kilométert vezető Földesi Lajosnak e tekintetben ugyan mit jelenthet heti rendszerességgel Szekszárdra utazni? Más kérdés az a Földesi Lajos szellemi munka, amit egy zenekar irá­nyítása jelent. Azért említsük meg, miből is jön össze ez a rengeteg kilo­méter. Feleségével, Kocsis Andreával ők alkotják a Budapesti hegedű-hárfa duót, s rendszeresen koncerteznek Németországban, Svédországban, Dá­niában, szerte Európában. Az október elsejei - meglepeté­sekkel teli - szekszárdi hangverse­nyen elhangzanak Händel, Haydn, Mozart, Paganini, Liszt, Spohr, Lo­renz D. művei. Hogy a Szekszárdi Ka­marazenekar mellett kik lesznek a közreműködők?- A brácsaművész Ágotha Zoltán, akivel 35 évvel ezelőtt játszottuk elő­ször azt a darabot, amit most hallhat a közönség. A fiatal generációt tehet­séges végzős növendékem, Kasznai Dóra (hegedű) képviseli. A második részben feleségemmel, Kocsis Andre­ával egy különleges kettős versenyt adunk elő. Lányi Péterhez (zongora) 25 éves barátság köt; őt azt hiszem, senkinek nem kell bemutatni. Lorenz Dáviddal (gitár) olyan dara­bot adunk elő, amit először 35 éve játszottunk együtt, s szintén 35 éves múltra tekint vissza együttzenélé- sünk Nyíró Gáborral (orgona) is. A Szekszárdi Kamarazenekar 25 éves jubileumi koncertjére is készülhe­tünk, amire december 18-án kerül sor. Annyit máris megtudtunk Földesi La­jostól, hogy azon nemzetközileg is is­mert szólisták működnek majd közre. A hangverseny előtt pár órával - a koncert színhelyén - kiállítanak né­hány olyan hangszer-különlegességet, amelyeket az este folyamán megszó­laltatnak az előadók és a zenekar tag­jai. Ezek között láthatóak lesznek Sáránszky Pál (aki idén lenne kilenc­ven esztendős) aranykoszorús hege­dűkészítő mester és tanítványai készí­tette hegedűk. Az eltört korsó igazsága a német színházban Verena Koch, a linzi Landestheater vendégművészének rendezése a Garay téri teátrumban Kényes ügy kerül a bíróság elé. (Képünk a főpróbán készült) Szeptember 17-én tartotta a 2009/2010-es színházi idény el­ső bemutatóját a Magyarországi Német Színház. A Garay téri teát­rumban Kleist; Az eltört korsó cí­mű darabját mutatták be Verena Koch rendezésében. Kovács Etelka Hol is kezdhetnénk máshol, mint Ádámnál (Gregor von Holdt), aki tör­ténetesen bíró Huisum faluban, par6 ka híján. E becses fejdísz, a bírói tekin­tély szimbóluma már a dráma kezde­tén porba hull A külsőségek kedvéért talán mégis megteszi, ha a rizspor a bí­ró sebekkel teli tar fejére szóródik, amint Walter (Christoph Fortmann), az ügymenet ellenőrzésére érkezett törvényszéki tanácsos javasolja. Ké­nyes ügy kerül a bíróság elé. Egy eltört korsó kíván igazságot. Ádám figyel­mezteti Évát (Lena Stamm), a panaszos lányát, hogy fontos hallgatnia. A tárgya­lás során a féltve őrzött korsóját sirató Márta asszonytól (Doris Buchrucker) a feltételezett vádlottig, Rupiig (Soly­már Dániel) mindenki elmondja a ma­ga vélt valóságát, de az igazságot csak a paróka leplezheti le. A németalföldi barokk festőjét, Vermeert idéző színpadkép fogadta a nézőt a Magyarországi Német Színház évadnyitó előadásán szeptember 17- én. A puritán környezetben a bíró asz­tala súlyos drapériával takarva, az ír­nok széke mívesen faragott, míg a hát­tér sötét. A fekete-fehér kockás padló figyelmeztet, hogy itt mindennek ki kell derülnie feketén-fehéren. A szigo­rú miliőt ellensúlyozza a főszereplő burleszkbe illő testbeszéde, erős arcjá­téka, amihez a mindent gondosan szemmel tartó Sugár írnok, a fénysu­gár (Farkas Gergő) biztosít alapot, és a bruegheli ruhába öltözött paraszt kompánia. A beszédbe rejtett cselek­ményt a színészek játéka tölti meg élettel ebben a bírósági tárgyalást imi­táló, itt két részben játszott egyfelvo- násosban. Az ekört korsó, a német színházban elsőként színre vitt Kleist- mű, látszólag vásári komédia tele mu­latságos karakterekkel, szójátékokkal, a kétértelműséget, félreérthetőséget kihasználó nyelvi humorral, szóképek­kel, beszélő nevekkel, és kündulásként egy paradox helyzettel de ennek a da­rabnak amellett, hogy családi viszályo­kat mutat meg komoly társadalmi problémákat boncolgat, alapproblé­mája az igazság evilági fejderíthetet- lensége, és a bűntelenség lehetetlensé­ge. Hiszen az önhibáján kívül bűnre csábító Éva, aki leginkább tudja, hogy mi történt, nem beszélt, mert hitt egy hazugságnak. Miután maga az igazság­szolgáltatás is összeomlik, ki szolgáltat igazságot a korsónak? A rendező, Verena Koch, a linzi Landestheater vendégművésze a he­lyi közönségre gondolva Szekszárdra szabta a darabot. Egyes szereplők, a szolgáló (Lotz Kata), az írnok, magya­rul is megszólalnak, míg a tekintetes urak ezt nem is értik, ők csak németül beszélnek. A színpadon fogyasztott bor pedig természetesen csak szek­szárdi lehet...

Next

/
Thumbnails
Contents