Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)
2009-09-20 / 32. szám
10 , SZEKSZÁRDI m$4rnap ANNO 2009. szeptember 20. ÓDON DERŰ 239. Szekszárdiak szüret táján... R égente természetesen mulattak - ha szerényebb formában is, mint mostanában, de ezen kívül is akadt mesélnivaló. A Tolnavármegye 1904. szeptember 4-én írta: „Molnár József hegyőr hasonnevű fia este a parásztai völgybe atyjának vacsorát vitt, és kérésére ott maradt szőlőt őrizni. Úgy 10 óra tájban, mikor az úton haladt, sípjával apjának jelezte, merre jár. A Dömötör-szőlőből hirtelen lövés dördült el, mely a legény kalapját fejéről az út túlsó felén levő szőlőbe vitte. Molnárban azonban majdnem megfoghatatlan módon kárt nem tett. A nyomozás szerint a lövést Bese Ferenc, a Dömötör-sző- lő őrzője tehette, aki akkor éjjel ott a méhesben aludt, és körülbelül azon időtájban, hogy az esetleges éjjeli szüretelőket elijessze, tett is egy lövést, csakhogy bemondása szerint más irányba.” Ugyanez a lap öt év múlva, 1909. szeptember 19én a legényegylet aznapi és katolikus olvasókör 26-i eseményére hívogatott. Az utóbbi „tündéri fényben ragyogó villanygömbökkel megvilágított kerthelyiségében tánccal egybekötött szüreti mulatság”: ehhez vidám beharangozó dukál „A szüreti mulatság sorrendje: 1. Délután 4 órakor hegyközségi öreg bíró választás általános és titkos választójog alapján. (Minden belépő szavazati joggal bír, s egy-egy szavazólapot kap.) Dobos Marci hegyközségi kisbíró közhírré teszi, miszerint a filoxéra, peronoszpóra és lisztharmatnak dacára, s ha sok esőzés nem lészen, Isten kegyelméből bő szüret lészen. 3. A megválasztott hegyközségi bíró alkalmi programbeszéddel megnyitja a szüretet. 4. A csőszök, csősznők és puttonyosok Garay bandája mellett szüreti nótára gyújtanak. 5. Szabad lopás - jó pénzért - a kör házalapja javára; a bírói szentencia ugyanis az új végrehajtási törvény dacára rögtön végrehajtatik minden szőlőfürtsik- kasztáson ért halandón! 6. Birka, csutora és szőlőkoszorú kisorsolása. Szerpentin- és konfetticsata. 7. Szüret után mustkóstolás, halpaprikás és tánc, ameddig jól esik, de hajnal 4 után semmi szín alatt.” Mindezt azonban nem városi támogatással kívánták megoldani, s erre a felhívás humorosan céloz. „Kérelem! Minthogy Józsué és Káleb boldog kora óta még soha nem csüngtek alá Noé apánk szívderítő nedűt öntő ültetvényein oly sűrű csoportokban a köpcös fürtök, mint ezen őszi rózsás napokban Szekszárd bikavért csörgedező szőlőkoszorús bércein, azért, hogy körünknek valóban bő szüretje légyen, felkérem a kör tisztelt szőlősgazdáit: szíveskedjenek mind több és mind szebb szőlőt (szabad akár kosárszámra is!) küldeni a kör helyiségébe...” Kétségünk se legyen: megtették... * Ha sokan részt is vettek, egy valaki biztosan nem. Bajnóczi Gábor kőműves pallér 20-án, „hétfő délután esküdött meg a szekszárd- belvárosi templomban... Amint a nászmenet hosszú sorokban haladt a lakodalmas házhoz, az egyik utcasarkon előugrott Németh Mária 25 éves cselédlány, és Bajnóczit leöntötte vitriollal, amely az újdonsült férj arcán és nyakán égési sebeket mart...” A lány önként jelentkezett, s elmondta: hat évet élt együtt Budapesten a pallérral, kétéves gyermeke is van tőle, de ő ezért még gyerektartást sem fizet. Nem csoda, ha lesült a képéről a bőr. Lanins Excubitor Ódon időben SZEPTEMBER 21-ÉN 85 éve, 1924-ben Baja és Szekszárd vívta az első hivatalos bajnoki labdarúgó mérkőzést. SZEPTEMBER 22-ÉN 125 éve, 1884-ben itt született Rády József huszár-ezredes, kard-, tör- és párbajtőrvívó, olimpiai csapatbajnok. SZEPTEMBER 23-ÁN 120 éve, 1889-ben, míg a csendőrök a nagyvendéglő ellenkező bérlőjét kísértek be, a szomszéd órást rablók fosztották ki. 70 éve, 1939- ben állami nyomásra hirdet német tannyelvű oktatást a gimnázium. SZEPTEMBER 24-ÉN 85 éve, 1924-ben itt kezdte pályáját Faludi Ferenc gimnáziumi tanár, igazgató. SZEPTEMBER 25-ÉN 160 éve, 1849-ben Augusz Antalt megyénk császári kormánybiztosává nevezték ki. SZEPTEMBER 26-ÁN 100 éve, 1909-ben meghalt Thaly Kálmán: Béri Babgh Ádámról tanulmányt, fája megóvásáráról levelet irt. 80 éve, 1929-ben a Szekszárd- bátai Ármentesítö-társulat fennállása 60. évfordulóját ünnepelte. SZEPTEMBER 27-ÉN 85 éve, 1924-ben múzeumunk igazgatója, Kovách Aladár Tolna nevének eredetéről értekezett. A polgárista lányok sem akartak lemaradni (Borgula mester egykorú fotója) Térkép, út, célállomás „Tamás erre így szólt hozzá: Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat? Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.’’ (Jn 14,5) Néhány évvel ezelőtt megadatott számomra, hogy feleségemmel együtt egy hetet Finnország gyönyörű tájain pihenhessek. Lelkes turistaként érkeztünk meg az egyik nyugati kis városba. Elővettük a térképünket, majd hosszú perceken át próbáltuk megtalálni rajta a helyünket, de sehogy sem sikerült. Egyszerűen nem tudtuk, hol vagyunk,' merre kellene mennünk. Az egyetlen mentő lehetőség az volt, hogy egy szimpatikusnak tűnő járókelőt megszólítottam, kértem, hogy segítsen. Ő mellénk lépett, egy pillantást vetett a térképre, majd gyengéd együttérzéssel ezt mondta: de hiszen ez nem is ennek a városnak a térképe! Majd megfordította a kezünkben szorongatott információs lapot, és rajta lévő „jó térképen” könnyedén EVANGÉLIUM és derűs lélekkel megmutatta a helyet, ahol állunk, s az irányt, amelyet érdemes tartani... Az az érzésem, hogy sokan küszködnek útkereső problémával: keresik a helyüket, a célirányt. Sokszor megremeg életünk térképe a kezünkben, és talán elkeseredve keressük a segítséget. Azt hiszem, sok mai Tamás kiáltása visszhangzik: „honnan tudnánk az utat?” Az egyetlen reményünk, hogy van Valaki, aki irgalmas annyira, hogy közel jöjjön hozzánk, és'megszólítható legyen, van Valaki, aki ismeri Isten országának számunkra idegen területét, és a mi emberi útjainkat is. Van Valaki, aki megmutatja az igazi térképet: a Valóságot, az Életet, s benne az utat, a célt... Jézus Krisztus hajol hozzánk, hogy együttérzéssel, szelíd erővel tudassa velünk: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” Sefcsik Zoltán evangélikus lelkész
