Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)
2009-09-20 / 32. szám
2009. szeptember 20. TUDOMÁNY-KULTÚRA • SZEKSZÁRDI MS4RNAP Hollós-konferencia az együttélés jegyében Újabb nézőponttal gazdagodott a jeles tudósnak szentelt emlékév Szekszárd Önkormányzata s a PTE Illyés Gyula Főiskolai Kara szeptember 17-én rendezett röpke konferenciát, mellyel a jeles tudósnak szentelt év újabb nézőponttal gazdagodott. ■ A résztvevőket dr. Boronkai Dóra főigazgató-helyettes szíves köszöntőjében emlékeztette az eddigi eseményekre, s arra, hogy a tudom ány és közművelődés értékeire mindenkor nyitott intézmény szívesen ad helyt mind az új szempontú értékelésnek, mind a színvonalas ismeret- terjesztésnek - nem utolsó sorban lelkes diákjai épülésére. Dr. Horváthné Papp Ibolya szervező házigazdaként ösztönzött a szellemi kalandokkal kecsegtető előadásokra, melyekben valóban élvezetet lelt a szerény, de lelkes közönség. Dr. Vida Gábor akadémikus, az MTA Ökológiai és Botanikai Kutató- intézetéből az élővilág földrajzi és tárgyi határait legyőző szavai és képei szemléletesen érzékeltették, Miért van szükségünk az életközösségekre, s bennük a gombákra? Amennyire biológiai kérdés ez, ma már legalább ugyanannyira társadalHollós László gombatudós mi, hogy az élőlények - köztük az ember - milyen táplálékhálózatba szerveződnek, s annak folyamatai miként hatnak múltra, jelenre, jövőre. Szemléletes példái között az óceánoktól a hétköznapokig láthattunk az összefüggésekbe, s bennük az inkább az állatokhoz közelebb álló gombák szerepére. Ha erről legtöbbször nem is veszünk tudomást, 1,5-től 13 millióig taksálják a gombafajták számát. Dr. Kevey Balázs, a PTE Természettudományi Kar egyetemi docense a Dél-Dunántúl gyertyános tölgyesei és bükkösei jellegzetességeit, közös és egyedi jellemzőit, s olykor még világszerte is ritkaság számba menő növényeit mutatta be. Ez utóbbi jelzőt még csak a Bánáti bazsarózsa érdemli meg, de - ha nem figyelünk - egyre több kevésbé színpompás, de nem kevésbé fontod növényünk is kivívhatja. Az Aranyos barabolytól az Illír sáfrányon át a Kakasmandinkóig kápráztatták és gondolkodtatták el azokat, akik a jövőben a legtöbbet tehetnek értük. Mert ehhez kevés a mikroklíma, a talajadottság, de még a szubmedi- terrán hatás is. Dr. Töttős Gábor, a főiskolai kar docense Hollós László szeretett gombái címmel abból adott ízelítőt, hogy mennyire kutatlan terület volt hazánkban a szarvasgombászat jeles szülöttünk előtt, s ezt tévhitek is erősítették. Az előadó számos példán érzékeltette, mi mindenre nem használta a tudós a gombát, mely sebgyógyítástól a tinta- és élesztőkészítésig s persze a finom étekig valóban sokoldalú. Hogy nemcsak a gomba, hanem kutatója is az volt: ez Kaczián Jánosnak, a Honismereti Egyesület elnökének előadásából derült ki mindenki számára. A sokoldalú Hollós László címmel színes és ámulatba ejtő körképet láttunk a tudós, tanár, gyűjtő, szak- és szépíró értékeiről. „A valóság azonban még gazdagabb” - mondta befejezésül a levéltáros helytörténész, akit - akárcsak a többi előadót - a hallgatóság lelkes tapssal, a város pedig nemes borral köszöntött. Előadás a múzeumban A Hollós-emlékévhez kapcsolódó rendezvényét tart szeptember 23- án, szendén 17 órakor a Tolna Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület. A Wosinsky Mór Megyei Múzeum könyvtártermében Kaczián János nyugalmazott levéltáros, helytörténész A sokoldalú Hollós László című előadását hallgathatják meg az érdeklődők. Az erdő növekedése Berecz András léleképítő előadása a Babitsban Közöttünk az Űr útjain Decsi Kiss János tárlata a könyvtárban ■ A Léleképítő-előadássorozat szeptemberi vendége Berecz András Magyar Örökség- és Príma-díjas ének- és mesemondó volt. A dr. Tóth Csaba Attila vendégeként, a Kaptárbontás című estjével fellépő népművész hétfői előadását mintegy félezer ember hallgatta végig a Babits művelődési ház színháztermében. Az előadást megelőzően és azt követően Vesztergám Miklós tárogatómuzsikáját élvezhette a publikum, a megboldogult Cseh Tamás és László atya egykori Léleképítő- előadók előtti főhajtásként is. Berecz András, a „kicsi ember”, aki azért jött Szekszárdra, „hogy nekünk itt ágáljon”, szembejövő fákról, görbe utakról jó épületes nagy borzalomról és fel-alá szaladgáló időről beszélt közönségének. A hallgatóság ugyan helyenként hangosabb, engedeüenebb és értetlenebb volt az illendőnél és az elvárhatónál, ám Berecz a nehézségeket mindig tréfával és jó szóval hidalta át, figyelemre méltón játszva hangszínnel és hangerővel, énekkel és mesével Az ötvenkét éves előadó, aki egykor segédmunkásként és útkarbantartóként is kereste kenyerét, édesanyjától tanulta az első dalokat, aki a szép emlékű, televízió előtti időkben monopolhelyzetben mondott mesét, a fabulák hősei pedig kardos és puskás, gyilkoló vetélytársak nélkül éltek tovább a gyermek emlé- kezetében. Utóbb aztán mesemondóvá és népdaloktatóvá tette a sors; tanítóként és vendégoktatóként (persze előadóként is) a világ számos pontján megfordult már. Berecz, aki folyamatosan, ízesen és lebilincselően mesél jól tudja, s hangoztatja is, hogy mindaz, amit mond, nem csupán az övé, hanem mindany- nyiunké. Ha ezt megfontoljuk, talán eljutunk ismét az élőszó helyén történő értékeléséig. Nem feledve ugyanakkor, hogy „a levitt hangsúly értéke az aranyéval vetekszik”. Berecz közönsége örömére mintegy másfél órát követően jutott el a hangsúly le- viteléig, ajándékul egy szólást adva át a hallgatóságnak: Egy fa kidől: messze hangzik - nő az erdő: ki hallja? Van fülünk rá, csupán figyelni kell... Kosztolányi Péter ■ Szeptemberi fekete-fehérek címmel nyílt meg múlt csütörtökön Decsi Kiss János képzőművész grafikai kiállítása az Illyés Gyula Megyei Könyvtár portagalériáján. A tárlat október elejéig látogatható. A színek összessége, illetve a színek hiánya - ekképpen jellemeztük tanulmányaink során a fehéret és a feketét. Decsi Kiss János grafikáin a fekete-fehér túlmutat ezen: jó és rossz, Istent kereső és Istentől eltávozott, hites és hitetlen fogalmait vetítik elénk a filozófiai igényességig vitt ember- és lóábrázolások. A tökéletesség és annak keresése látható a könyvtár portagalériáján látható kiállításon, melyből vitathatatlanul kiviláglik: Decsi Kiss János jó ember, aki az Ur útjain jár, s azokon jut el újra meg újra közénk, hozzánk is. Kiállítást és kiállítást megtekintőt a könyvtárigazgató Liebhauser János köszöntött, a tárlat mögötti vi- Decsi Kis János (jobbról) a megnyitón Fotó: K. A. tágba pedig Kubanek Miklós tanár, újságíró engedett bepillantást. Közreműködött Németh Judit verssel (például László Ibolya, a Decsi Kiss Jánost fiaként szerető szerkesztő, újságíró, költő Októberi áhítat című költeményével) és Decsi Kiss András gitármuzsikával és megzenésített versseL Elénekelte Adytól a Föl-földobott kő strófáit is - és biztosak lehetünk benne: bár olykor Decsi Kiss János is „Szédül, elbusong s lehull a porba", mindig újra visszaszáll, szá- zadszor is, utolszor is. Ezúttal szintén: egy hónapra, fekete-fehér, szeptemberi grafikáival Kosztolányi
