Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)

2009-09-13 / 31. szám

2009. szeptember 13.

ÉRDEKLI? BEMUTATJUK

SZEKSZÁRDI

VASÁRNAP

13

Békés politizálás a kocsmákban

Svájcban a gyerekeket az életre nevelik, és kevésbé pátyolgatják, mint idehaza

Tóth Gábor éppen tíz évvel ezelőtt tért végleg haza, Szekszárdra

Legutóbb a negyedikes gimnazista ikerpárral, Krómer Bencével és Balázzsal beszélgettem. A jelképes stafétabotot nem saját, vagy szüleik korosztályából való embernek, hanem az ötvenhatos disszidensként Svájcban élt, és bő tíz évvel ezelőtt végleg hazatérő nyugalmazott mérnöknek, Tóth Gábornak, vagy ahogy ők emlegetik, „Svájci Gábornak” adták tovább.

V. Horváth Mária- Miért hagyta el az országot 1956- ban?- Politikai okok miatt hoztam meg a döntést, de ismerni kell az előzményeket is. Székesfehérváron születtem 1936-ban, ott szereztem műszaki technikusi végzettséget. Jól tanultam, így szerettem volna egyetemre menni. Az igazgató azonban ellenezte, mert szüleim vallásosan neveltek. Nem is vettek § fel a Budapesti Műszaki Egyetemre... Ekkor egy ismerősünk javaslatára üzem-technikusnak szegődtem az inotai erőműbe, remélve, hogy „munkáskáderként” elérem a célomat. így is lett: az igazgató és a párttitkár ajánlása révén felvettek a Miskolci Rákosi Mátyás Nehézipari Egyetemre, ahol 1956 szeptemberében megkezdtem a tanulmányaimat.- Röviddel azután kitört a forradalom...- így vaa Mivel engem arra tanítottak, hogy bánjak csínján a szóval, mert a falnak is füle van, rettenetesen féltem, amikor a KISZ-gyűlésen szidták a rendszert, Amerikával példálóztak. Egy, vagy két nappal október 23-a után Miskolcra is elért a forradalom. A környék nehézipari üzemei az egyetemet kérték fel az események irányítására. Néhányunkat a rendőrség lefegyvere- zésével bíztak meg, noha nekem semmiféle katonai tapasztalatom nem volt. Nem ütköztünk semmiféle ellenállásba, átadták a fegyvereket, amit aláírásunkkal kellett igazolnunk.- Hova vitték a puskákat, pisztolyokat?- Szétosztottuk az egyetemen. Amikor hallottuk, hogy Debrecen felől közelednek az oroszok - akik a Tiszáról azt hitték, hogy a Szuezi Csatorna -, megállapodtunk a helyi honvédséggel, hogy segítjük egymást. Az oroszok hírszerzése sokkal jobb volt, mint a miénk, így a laktanyát és bennünket is bekerítettek. Alig 15 perces, sok áldozattal járó tűzharc után egy napra bezártak bennünket az egyetemre. Nem törődtek velünk, úgyhogy simán meglógtunk.- És irány a nyugati határ?- Majdnem. Az ígért amerikai segítség elmaradása miatt nagyon elkeseredtünk, majd november elején - talán 5-én - elindultunk gyalogosan Budapestre. Érdekes volt, hogy az orosz tankok felvettek bennünket, pedig nem is stoppoltunk. Persze, kívül kellett utaznunk, hát félő volt, hogy a mieink majd bennünket lőnek le. Szóval hazautaztam a szüléimhez. Édesanyám ugyan sírdogált, de biztatott. Szerencsére a papám nem volt odahaza, mert ő nem engedett volna eí- Milyen gotulolatokkal indult a határfelé, és mikor sikerült átlépnie?- Az járt a fejemben, hogy Brazíliába, erőművek építésére megyek. A határhoz közel megaludtam, de előtte jól berúgtam... Minden disszidens-jelöltet minden pincébe behívtak, hogy még utoljára kortyoljanak jó magyar bort. Rábafüzesnél, november 23-án a kisha- tárőröknek is köszönhetően szerencsésen átjutottam Ausztriába. Egy hónapig lágerben éltem, majd egy svájci delegáció engem is kiválasztott, s a karácsonyt már Sionban töltöttem. Mivel nem beszéltem németül, egy évig egy elektromotorgyárban dolgoztam, s közben elsajátítottam a nyelvet. A következő esztendőben már műszaki főiskolára jártam a Zürich melletti Winterthurban - ott elismerték a technikusi végzettségemet -, s egy megértő fiatal családnál laktam. A munkahelyemen kívül dolgoztam még az acélszer- kezeteket gyártó Bülach-ban, illetve a 200 ezer alkalmazottat foglalkoztató

világcégnőfa Sulzemél, ahol erőműveket terveztem.- Mikor nősült meg?- Még főiskolásként vettem feleségül egy osztrák lányt. Két fiunk és két lányunk született, s hat unokánk van. Valamennyien Svájcban élnek. A három idősebb unoka hamarosan eljön hozzánk egy kis nyaralásra, országjárásra.- Bocsánat, de ezt nem egészen értem...- Éppen tíz évvel ezelőtt sokadik látogatásra jöttem haza, amikor megkértek, hozzam el Szekszárdra egy rokonuk hamvait. Természetesen megtettem. Amikor a megadott címet kerestem, az egyik szomszéd - a mostani feleségem, Anikó anyukája - igazított útba. Ekkor ismerkedtünk meg és szerettünk egymásba az akkor már özvegy Anikóval Miután leérettségizett mindkét gyermeke, ő is kijött Svájcba. Pontosabban ide-oda ingáztunk, majd amikor nyugdíjas lettem, hazatelepültünk.- Szép házat vásároltak itt...- A svájci két szobás lakásomat eladtam, annak az árából vásároltuk egy befejezés előtt álló szintes házat, amit a magunk elképzelései szerint alakítottunk át, s még maradt is valamennyi pénzből. Megjegyzem, nagyon élveztem az építkezést, mivel ismét tevékenykedhettem.- Nem akarok a zsebében kutakodni, de gyanítom, hogy a nyugdíjajóval meghaladja a magyar átlagot.- Igen, de ez „áldozattal” is járt. Svájcban ugyanis van egy nem túl magas állami nyugdíj, amihez a negyven év alatt befizetett privátnyugdíj adódik. Az utóbbiból profitálok most.- Svájcban mennyire közvetlenek az emberek? Barátkoznak a szomszédok?- Tartják a három lépés távolságot, de nagyon udvariasak, és szükség esetén segítenek. Ha aláposan megismerik egymást, és kialakul az abszolút bizalom, akkor örök barátság születik. Ott nem tapasztaltam olyat, hogy ma egy tálból cseresznyézünk, holnap meg nem ismerjük egymást. Persze, ott is megvan minden háznak a maga bajkeverője...- Most következnek a fiúk által említettsztorik?- Mondhatjuk úgy is... A kisbabákkal és a gyerekekkel kapcsolatos felfogás is más, mint idehaza. A gyermeknevelést közel sem oly mértékben támogatják, mint a magyarok. A világon sehol sincs ekkora anyagi pártfogás, mint itt. A másik: hogy Svájcban és még sok országban a gyerekeket az életre nevelik, s ugyancsak kevésbé pátyolgatják, mint Magyarországon.- Miként politizálnak a svájciak?- Az alkotmány úgy kezdődik, hogy „Az állam én vagyok”. Igen, én fizetek adót, amit valamilyen formában vissza is kapok. És itt? Nem akarnak adót fizetni, kapni viszont annál inkább.- Szóval a politizálás... Esténként megtelnek a kocsmák, az emberek ott beszélnek meg mindent, ott folyik a közélet.-Ne nyelje le a mondandóját!- Miért tenném? A nyolcvanas években mindenki mindenkiről jelentett a rendőrségnek. Szerintem ma is valamilyen formában megfigyelik az embereket, bár ezt nem ismerik be.- Együnk elméletben valami speciális svájci ételt..- Lehet az fondü, raklett, vagy rosti.-Az utóbbi köret?- Ha csak a félig főtt, lereszelt krumplit döngölik a palacsintasütőbe, akkor igen, és kolbászfélék, vagy szaftos húsok járnak hozzá. Ha azonban sonkadarabokkal, szalonnával jól megpakolják, akkor főételként fogyasztják. Ropogós és nagyon finom.- Várom ajavaslatát.- Örülnék, ha Marázi Ferenc fodrászmestert faggatná, de nem csak a szakmájáról, hanem a képzőművészetről és sok másról. Rengeteg min.—- denhez ért.