Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)
2009-02-01 / 4. szám
2009. február 1. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK SZEKSZÁRDI VASÁRNAP _a_______________ „A feltöltődés tovább repít” Keszthelyi Krisztina: az alapítványi feladatokért soha egy fillért sem fogad el- Min tűnődött el? Keszthelyi Krisztina három alapítványban is feladatot vállal A bank-menedzser és gitárművész, Csele Lajos javaslatára találkoztunk az általa is nagyra becsült Keszthelyi Krisztinával, a hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkozó Segíts Rajtam Közhasznú Alapítvány kuratóriumának elnökével. V. Horváth Mária Krisztina két hatalmas, telepakolt reklámszatyorral érkezett. Naná, hogy meg sem lepődtem, hogy a beszélgetést követően a tasakok tartalmát egy rászoruló család gyermekeinek szándékozott eljuttatni.- A rászorulók, a hátrányos helyzetűek segítése, a nagyfokú empátia munkájából adódóan az évek során alakult ki?- Nem. Mindezt az érzékenységet és elkötelezettséget, de mondhatom, hogy megszállottságot édesapámtól örököltem, aki sajnos már 11 esztendeje nincs velünk. Ahogyan annak idején ő hitte, ha az ember ráérez egy- egy súlyos gondokkal küzdő egyén vagy csoport problémáira, akkor erőnek erejével próbáljon értük tenni valamit. S ha már tesszük, akkor tegyük igazán. Igen elszánt vagyok, s ameny- nyiben egy ügyben fantáziát látok, még magamat sem tudom - persze, nem is akarom - megállítani. Egyszerűen fogalmazva: szociális munkásnak születtem.- Vagyis szociális munkás szakon végzett.- Igen. Amikor végeztem, a Kolping Iskolában helyezkedtem el, és hét évig dolgoztam ott. Bár nem néztem utána, de feltehetően akkor még az iskolákban nem igen dolgoztak „szoc- munkások". Akkor váltottam, amikor a kiégés jeleit éreztem magamon. Megfogalmazódott bennem, hogy ki kell tömöm az iskolai keretek közül, hogy többet adhassak a fiataloknak. Ezután mindössze hét hónapig dolgoztam egy reklámügynökségen, azután helyezkedtem el egy kft.-néL A minden tekintetben korrekt cégnél jól érzem magam, megtaláltam a számításomat. A munkaidőm hattól délután 2-ig tart, s utána bőven jut még energiám az alapítványokra.- Több alapítványnál is tevékenykedik?- Hogyne. A „Kilátásnál,, a látássérültek komplex rehabilitálásáért dolgozunk, a Tolna Megyei Vesebetegekért Alapítványnál külső segítő vagyok, a „Segíts Rajtam” alapítványt pedig saját kolpingos tapasztalataim indíttatására hoztam létre. Szociális munkásként ugyanis elsősorban a volt szivárványos gyerekek fordultak hozzám, nekik volt a legnagyobb szükségük a segítő támogatásra, én pedig szíwel-lélekkel tettem meg értük mindent. Egyre inkább éreztem, hogy egy ilyen alapítványra óriási szükség van, és 2000-ben már be is jegyezték.- Kiket céloztak meg?- Mindenkit, aki valamilyen fogyatékkal él, vagy' hátrányos helyzetű. Általában olyan fiatalok fordulnak hozzánk, akik rehabilitálhatók, de legalábbis nem olyan mértékű az értelmi sérülésük, hogy ne tudnák felmérni státuszukat. Éppen ebből adódóan gyakran teszik fel a kérdést, hogy ők miért „ilyenek”, miért nem „elég okosak"? Az alapítványunk arról is szól, hogy felvetéseikre megtaláljuk a megfelelő választ. Valakinek például nem megy jól a matematika, de más erősségük van. Többen jó mozgásúak, remekül táncolnak, éppen ezért heti két alkalommal moderntánc klubfoglalkozást tartunk nekik Asztalos Zsuzsi profi tánctanár közreműködésével. Németh Judit előadóművész az irodalom szépségeibe avatja be őket, az én gitárkíséretemre énekelünk, de említhetem Béres Évát, vagy az „ifjú szíves” Gál Lászlót. Most tervezzük, hogy sportolni is fogunk.- A „Segíts rajtam” csapat tagjai dolgoznak?- A többség igen, aki pedig nem, azt a munkaügyi központ segítségével igyekszünk elhelyezni. Nyilván vannak az alapítványok között átfedések, de ezek nem gátolják, éppen erősítik egymást. A Kék Madárral is igen szoros kapcsolatot ápolunk, foglalkozásainkra tőlük is jönnek fiatalok. Hozzáteszem, hogy az anyagi lehetőségeinktől függően részt veszünk különböző, nagy élményt adó fesztiválokon, rendezvényeken.- Folyamatosan bővül azoknak a száma, akikkel a „Segíts rajtam” foglalkozik. Miként kerülnek látókörükbe a rászorulók?- Főként más alapítványok javasolják számukra a csatlakozást, de nem ritka, hogy a hozzánk kötődő fiatalok elhozzák ismerősüket, barátjukat. Nem ritkán teljesen egészségeseket is, aminek nagyon örülünk.- Hány támogatottjuk van?- Ezt nehéz meghatározni, számuk ugyanis a rendezvényektől, foglalkozásoktól függ. Például az évente megrendezett pizzás kerti partira közel százan jönnek el, de a terápiás célzattal tartott komolyzenei foglalkozáson is összegyűlünk legalább tizenöten. Nyaranta táborozunk, gyakran teszünk egynapos kirándulást Sötétvölgybe, mert az megfizethető, mégis kellemes program. Uzsonnát viszünk, vagy bográcso- zunk. Minden hónapban van egy-két foglalkozásunk, összejövetelünk, miközben nálunk semmi nem kötelező, csakis önkéntes.- Azon, hogy mennyi öröm ér a fiatalok között, s minden apró siker fel- töltődést jelent, ami tovább repít a magam által kijelölt úton.- Milyen pénzekből működtetik az alapítványt?- Elsősorban pályázatokon nyert összegekből. Folyamatosan figyeljük a kiírásokat, s ahova csak lehet, benyújtjuk pályázatunkat, s általában nyerünk is. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek támogatóink. A város lehetőségeihez mérten tisztességes összeggel támogat, sőt most már a megye is felfigyelt ránk, amit pénzbeli adománnyal is kifejezett. Helybeli cégek, iskolák - például a Csapó Dániel Mezőgazdasági Középiskola - is segítenek. A klubfoglalkozásokra, nagyobb rendezvényekre bérleti díj nélkül kapunk helyiségeket, köztük említhetem az Esélyek Házát, de a vendégelőadók sem kérnek tiszteletdíjat.- És Krisztina?- A munkahelyemen keresem a pénzt, az alapítványi feladatokért soha egy fillért nem fogadnék eL Ez így természetes.- Fiúk-lányok aránya?- Úgy fele-fele. Többségük intézetben élő fiatal de vannak családból jövők is.- Két nagyobbacska lánya van. Renáta 13 esztendős. Boglárka márciusban lesz 9 éves. Mennyire tolerálják édesanyjukfolytonos elfoglaltságát?- Maximálisan. Igyekszem azért sokat együtt lenni a lányokkal, s olyankor konkrétan velük foglalkozom. Nem úgy, hogy én mosogatok, ők pedig számítógépeznek, hanem tanulunk, társasozunk, beszélgetünk. Nagyon nyitottak, minden érdekli őket. Lovagolnak, Boglárka egész komolyan horgászik, Renáta táncol az Ifjú Szívben, korcsolyázni járunk, cser- készkednek, vízi túráznak, rendre és örömmel vesznek részt az alapítványi programokon is, ami által érzelmileg is nagyon sokat kapnak. Számukra a másság természetes... Ha pedig nem tartanak velünk, szerencsére megoldható a felügyeletük: anyósom miközben sok terhet vesz le a vállamról, boldogan van az unokáival.- Ki következzen?- Szeretném, ha a Venesz-díjas Kovács János mesterszakáccsal beszélgetne, s nemcsak azért, mert nálunk alapító tag, hanem azért, mert nagy munkabírású, tehetséges, nyíltszívű, remek ember.
