Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)
2009-08-09 / 26. szám
„ SZEKSZÁRDI YASAltNAP ANNO 2009. augusztus i R égente úgy tartották, hogy az a legjobb hírű nő, akiről egyáltalán nem szólnak a hírek. Nem tudjuk, volt-e valamilyen rokoni kapcsolatban a XVII. századi híres hadvezérrel, az itt selyemgyári tisztviselő leányaként született Wallenstein Róza, a későbbi báró Schönberger Béláné, de a róla szóló hírek mennyiségére nem panaszkodhatott. A minőségére már annál inkább... Ahogy a Pécsi Figyelőt idézve a Tolnamegyei Közlöny 1899. július 16-i száma megírta, az ottani bíróság izgatottan várta a feltűnően csinos hölgy itteni lap ellen indított sajtópö- rét. „Elcsábított leányzó; a zsarolásig megzsebelt csábító; elítélés a zsarolásért; az öt havi börtönnek királyi kegy útjáni elengedése” forogtak közszájon Rózáról. „Hát még maga a sajtópör anyaga: csavargás miatt kiutasítás Hódmezővásárhelyről, s ennek megfelelő regényes módon az inkriminált hírlapi közleményben való feltálalása; a megsértett nő, kiről illetőségi helyén, Szegzárdon megjelenő egyik lap ki merte írni, hogy erkölcstelen magaviseleté miatt utasították ki. Végül hozzávéve még azt is, hogy a panaszosnő, kinek ügyében annak idején Polonyi Géza az országházban is interpellált, oly illusztris erkölcsi tanúkra hivatkozott, mint Szilágyi Dezső és még többen - nem csoda hát, ha 9 órára pontosan megjelentek a harmadik évnegyed összes esküdtjei...” Ott volt a vádlott Horváth Ignác is, de sem a tanúk, sem ügyvédje, Geiger Gyula, sem a panaszos nem. Budapesti Gizella utcai lakásán sem találták, de azt mondták nekik: „Szentesen vagy Szegeden található a Központi Kávéházban. Hát ott már egy éjszaka alatt nem lehetett keresni... Az esküdtekÓDON DERŰ 237. Rózácska Akit talán a szépségéért szerettek... (Homicskó Athanáz rajza) nek egy órai várakozás után az az elégtételük sem volt meg, hogy legalább láthatták volna, pedig egy jó kedvében levő esküdt esdeklő kedveskedéssel hangoztatta még egyszer a keresztnevét: - Rózácska?!" Ennél már csak akkor volt nagyobb baj, amikor megjelent - éppen tíz év múlva, 1909 júliusában a Monarchia párizsi követségén. Előzőleg kitiltották már Budapestről is, ahol 1904-ben mégis frigyre lépett Schönberger táborszernagy fiával, Bélával Öt év múlva a Tolnavármegye már nem írja, hogy városunk leánya... Állandó párizsi lakásán magyar cselédséget tartott. A leányok egyike, Német Mari megunta az állandó ütésverést, hajcibálást, s mikor elbocsátását megtagadták, elkeseredésében egy útiköltségre szánt kalandjai ...s akit biztosan nem azért: Polonyi Géza Qeney Jenő rajza) gyémántos karkötővel megszökött. Persze eladni nem tudta, felszolgálónak állt, a rendőrség elfogta. Róza elégedetlen volt a francia ügybuzgalommal, a követségre sietett, ahol Mészáros Lajos közölte vele: a konzulátus ebbe nem avatkozhat. „A báróné ingerülten kiáltotta: - Úgy látszik, nem tudja, kivel beszél. - Dehogynem. Eleget olvastam a magyar lapokban a bárónéról.” Amikor aztán a cselédlánnyal való cinkossággal vádolta Róza a diplomatát, s már- már nekiesett, az kivezettette. Ezután a hölgy Clemeceau-tól a német követig mindenkinek telefonált, majd Mészáros elbocsátását követelte - hiába. Három év múlva, 1912-ben többször is hallatott magáról, októberben Veronaijai öngyilkos lett, de egyik hi szerint megmentették, a másik sz< rint meghalt. Temetéséről viszon nincs adat... Lanins Excuhito Ódon időben AUGUSZTUS 10-ÉN 90 éve, 1919-ben felakasztották a direktórium tagjait. 80 éve, 1929- ben itt született Szamos Rudolf, a Kántor bűnügyi regények írója. Az uszodatulajdonos elhatározta: Sipos Márton, s a jövendő híres úszók számára márványtáblát állít. AUGUSZTUS 11-ÉN 295 éve, 1714-ben a szekszárdi megyegyűlés panaszkodott az önkényeskedő katonaságra: ha a helyzet nem változik, az emberek elmenekülnek s csak vadállatok fognak itt lakni. AUGUSZTUS 12-ÉN 120 éve, 1889-ben Bantler Ödön gyógyszerész Budapestről Duna- földvárra, majd Szekszárdra kerékpározott. AUGUSZTUS 13-ÁN 90 éve, 1919-ben született Nagydo- rogon Kopré József költő, aki jeles verset irt kórházunkban tett látogatásáról. AUGUSZTUS 14-ÉN 75 éve, 1934-ben sajtónkban dr. Fábián a villamos kés nevű új sebészeti eszközről írt. AUGUSZTUS 15-ÉN 125 éve, 1884-ben a szekszárdi dalárda Gyöngyösön adott koncertet. AUGUSZTUS 16-ÁN 100 éve, 1909-ben megjelent Ge- renday László Gyönge emberek című novelláskötete. Azután egy példázatot mondott a meghívottaknak, amikor észrevette, hogyan válogatják a főhelyeket: „Ha valaki meghív lakodalomba, ne ülj a főhelyre, mert lehet, hogy nálad érdemesebb embert is meghívott. És ha odamegy hozzád, aki meghívott téged is meg őt is, és így szól: Engedd át neki a helyet! - akkor szégyenszemre az utolsó helyre fogsz kerülni. Hanem ha meghívnak, menj el, ülj b az utolsó helyre, hogy amikor jön az, aki meghívott, így szóljon hozzád: Barátom, ülj feljebb! - s akkor becsübted bsz minden asztaltársad előtt. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik." (Lukács 14,7-11) Öcsémmel egyik este egy komolyzenei koncertre voltunk hivatalosak. Az egyik zenésztől tiszteletjegyet kaptunk, amely arra jogosított, hogy belépjünk az előadóterembe. Amennyiben volt szabad ülőhely, akkor ott helyet is foglalhattunk. Ha nem volt, akkor állni kellett a műsor alatt. Beléptünk a terembe. Mindenki helyet foglalt már, de még vártunk egy kicsit, hátha valaki késik. Amikor elkezdtek bevonulni a zenészek, döntöttünk: leülünk. Több hely is volt szabadon, de az első sorok valaEVANGÉLIUM melyikét választottuk. Ez lesz a legjobb - gondoltuk. Amikor felhangzott az első néhány hang, fellélegeztünk, senki sem pályázik a mi helyünkre. Rosszul gondoltuk. Néhány perccel az előadás elkezdése után ugyanis nyílt az ajtó. Ketten léptek be, és egyenesen a mi helyünk felé tartottak. Oda szólt a jegyük. Fel kellett állnunk és elindulni a sötétben helyet keresni magunknak. Végül szinte a legutolsó sorban találtunk két szabad helyet. Nem volt kellemes érzés. Ez az eset a fenti jézusi példázatot juttatta eszembe. A meghívott vendégek a főhelyeket válogatják. Jézus azonban figyelmezteti őket, hogy inkább az utolsó sorban keressenek maguknak ülőhelyet, akkor nem érheti őket váratlan meglepetés. Tanulságként pedig azt mondja: „Aki felmagasztalja magát, megaláztatik”, és fordítva. Itt nem arról van szó, hogy az Isten aláz meg bárkit is. Sokkal inkább arról, hogy minél magasabbra törekszünk saját erőnkből, annál nagyobbat eshetünk, annál nagyobb lehet a csalódásunk is. Ne a főhelyeket keressük, hanem a saját helyünket! Azt a helyet, amelyet az Isten rendelt ki nekünk: a családunkban, kapcsolatainkban. Az ember minél inkább más helyére pályázik, annál nagyobbat csalódik. Saját helyünket kell megtalálni ebben az életben. Ez adhat egyedül megbecsülést nekünk, hiszen ehhez kapcsolódik a mi Urunk hívása, elhívása: „Barátom, ülj feljebb!” Kovács Zoltán metodista lelkész
