Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)
2009-06-28 / 25. szám
V.tJVVAKUI vmÁmmw MOZAIK 2009. június 2Í Gitárzene, humor, rejtély, kalandok Zseblámpás felfedezőút a pincétől a padlásig a Múzeumok Éjszakáján I II. 23 o r o £ é s h ú r o t HB A gitármuzsika és borkóstoló a múzeum előtti téren A megyei múzeum előtt tömeg gyülekezett. Egy igazi kulturális fesztivál vonzotta a térre az embereket június 20-án. Kovács Etelka A 10 éves Szekszárdi Gitárkvartett - amely hét esztendeje közhasznú egyesületként működik - immár másodszor rendezett Borok és húrok címmel hang- és borkóstolót. Miközben szólt a gitár, „Az emlékezés színes álmai” egyre több embert csábítottak a múzeumba, ahol „ez az éjszaka más volt, mint a többi”. A Komjáthy(i)ak magyar költők megzenésített verseit adták elő, majd a Szekszárdi Gitárkvartett saját kompozíciókkal és feldolgozásokkal lépett közönség elé. Közben az érdeklődők megismerhették Pálos Miklós és Németh János borait, a bornemisszák pedig hi- biszkuszteát kortyolhattak az Eszencia bortéka és teashop jóvoltábóL Rubányi Anita, Szemerédi Fanni és Fábián Péter a borról szavalt. Vers és zene aztán a főként kortárs magyar költeményeket megzenésítő budapesti Strófa verséneklő trió műsorában ért újra össze. Az igazi zenei csemege a belgrádi Trio Balkan Strings műsora volt, amely egészen új hangulatot adott a múzeumlátogatásnak. Az európai hírű trió ugyanis - az időközben megérkezett eső miatt - a múzeum zsúfolásig telt könyvtárában lépett fel Zoran Starcevic gitárművész és két gitártanár fia, Nikola és Zeljko virtuóz játékát, temperamentumos, tradicionális délszláv, és üde improvi- zatív dallamait élvezhette a közönség. Eközben már a Babits Mihály Emlékház Baka István emlékszobájában a költő szavalta verseit hangfelvételről, és maga Babits kalauzolta végig a látogatókat a házban Samu Attila tolmácsolásában, aki Lovas Csilla muzeológussal válogatta össze a költő azon vers- és prózarészleteit, amelyek a tárlatvezetés alapjául szolgálhattak. A Hazám, vagy a Halálfiai egyes részei, de leginkább az Örökségem pontos felvilágosítást adnak a kiállításon látható egyes tárgyakról, összefüggésbe helyezik azokat az életrajzon belül. Aki régen járt az emlékházban, az rácsodálkozhatott a felújított, korszerű eszközökkel felszerelt emeleti kiállítótérre. A késő este érkezők pedig vetített képeken csodálhatták meg a 130 éve Szekszárdon született Dienes Valéria görög vázákon látható mozdulatokból kiinduló mozdulatművészetét, az or- kesztikát. A Múzeumok éjszakájának különösen nagy érdeklődéssel kísért rendezvénye, a De jajj... zenés cigánymese- mesés cigányzene bemutatta, hogy valójában milyen az a kacskaringós mesevilág, amelyből „Az emlékezés színes álmai” című kiállítás kortárs roma festőművészei táplálkoznak. Négy fővárosi színművész, Tompos Kátya, Zöld Csaba, Szőcs Artúr és Balogh Rodrigó, valamint a Söndörgő együttes humorral és pezsdítő cigányzenével átszőtt, szenvedélyes előadásában egyik mese szülte a másikat, amíg már a történetfaló öregembernek is megülte a gyomrát... A nézők így vidáman mehettek zseblámpás kalandtúrára, hogy felfedezzék a múzeum rejtett zugait. A nagyközönség elől máskor elzárt területek megismerésére az iskolás gyerekektől a legidősebbekig rengetegen kíváncsiak voltak, ezért 21 órától 23-30ig folyamatosan indultak csoportok, i padlás sötétjében minden szekrénybe előkerült nem is egy csontváz. Ezeke már minden jelenleg ismert módszei rel megvizsgálták a kutatók, mégis ti rolják, hátha később újabb módszerei kel még többet megtudhatnak rólul Itt tartják a kevésbé jó állapotú műtái gyakat, például a kenderfeldolgozás, kötélgyártás eszközeit A pincében nem a bármikor látogai ható kiállításokat nézték meg a „felfeck zők”, hanem először a múzeum kiadv; nyainak raktárát, majd a régészeti ele készítőt. Innen a hátsó csigalépcsőn ji tottak el egy igen érdekes helyszínre, restaurátorműhelybe. Ezután a másko csak a kutatók által vizsgálható műtái gyak közé a régészeti kutatóba és ral tárba vezetett az út, majd a közel hús; ezer kötetes, korlátozottan nyilváno könyvtárba, ahol a könyvrestaurálá fortélyaiba is betekinthettek. Ezen k vül tárlatvezetéssel tekinthették meg a érdeklődők az Örökségünk. Tolna mt gye évszázadai és a Megelevenedett kt pék - Egy kisváros a századfordulón c: mű állandó kiállítást Kevesen mentek vendégségbe a alispánhoz a vármegyeházára, pedij akik betértek hozzá, azoknak kivétek sen még a titkos fiókot is megmutai ták az április elseje óta csak előzete sen bejelentett csoportok által látc gatható kiállításon. Éjfélig változatos programok vái ták az érdeklődőket a megyei múzc umban, a Babits emlékházban és vái megyeháza ezen a szombaton korlát lanul és ingyenesen látogatható kiálli tásain. Kereszt - levél - emlék A családi „legenda”, melyet eszmélésem óta ezerszer hallottam édesanyám szájából úgy szólt, hogy amikor kis falumban, Alsónánán a bába segítségével megszülettem, szombati nap volt. Abban az esztendőben nagyon korán megérkezett a tavasz, s vele az egyik legkedvesebb virág, az ibolya. A rokongyerekek, míg édesanyám a fájásokkal küzdött ibolyát szedtek a falut körülölelő erdőben, s apró csokrokat kötve az illatos kék virágból, beterítették vele az ágyát amikor már a hófehér ágyneműben pihent telem. Azóta a születésnapomon, minden alkatommal ibolyával köszöntöttem, s köszöntem meg neki az életemet s 6 minden születésnapomon újra és újra elmesélte a következő történetet: „A születésed után belázasodtant s a doktor bácsi beütött a kórházba A szülészeten dr. Tibay főorms úr megvizsgált, s azt mondta, gyermekágyi lázam vart amelybe akár bele is halhatok. Azt is hozzátette, hogy ezt a lázat a tejemmel te is elkaphattad, s előrelátóan úgy rendelkezett: ingyenek át a kórházi kápolnába, és kereszteljenek meg. Ha mégis magához szólítja azúr, ne pogányulfogadja be ezt akis emberpalántát Egy szintén azokban a napokban szült fiatal anyuka, és látogatóba érkezett férje lettek a keresztszüleid akiket nem ismertem, s nemsokára azt hallottam felőlük, hogy kitelepítették őket Ezért két helyén lettél anyakönyvezve: a születésed Alsónánán, s nyolc naposán, egy vasárnapon a keresztelésed Szekszárdon. ” Amikor fiatal felnőttként Szekszárd lett az otthonom, mindig valami melegségjárt át amikor a kórházi kápolna előtt elmentem. Sokszor megálltam, s jjróbáttam a piszkos, iejxrrgett festékű ablakokon benézni, de a sötétségen kívül nem láttam semmit Szerettem volna tudni, milyen belül Szeiettem volna megkérdezni valakit bogy milyen lehetett az én keresztelőm, de erre senkitől sem kaphattam választ Én nem emlékezhettem rá, s az a három ember, aki ott volt, a két keresztszülő és a plébános már nem élt Amikor meghallottam, hogy megnyitják a kápolnát hogy több embernek vált szívügyévé, hogy ez az épület amely éppen annyira hozzátartozik a városhoz, mint a platánsor, a kilátó, a régi vármegyeháza, vagy az Augusz-ház, akkor valami nagy-nagy boldogságot éreztem. Látni fogom a helyet ahol keresztvíz alá tartottak, ahol talán eldőlt az életem. Kicsit patetikusan hangzik mitulez, mint minden, ami a lelkűnkben megy légbe, s amelyet csak az érezhet, aki hasonló élményeket élt át Amikor ezek a sorok a nyomdában pajtírra kerülnek, a Balassa János Kórház Szent János és Pál Kájyolna búcsúját tartják, éppen János és Pál napján. Bíró László püspök úr bizonyára viszszaemlékezik a kájxlna éjntésére, bt zárására, s újranyitására. Megáldjt azokat akik időt fáradtságot nem k mélve, hittel és akarattal szervezkec tek, gyűjtöttek, és létrehozták aztam pót amikor ha nem is a régi fényében de az Ő szeretetükkel megtöltve, újrt azzá vátt, amivé eredetileg építették. / beteg és reménykedő emberek „otthe nává ”, ahol megpihenhetnek, ahol eró gyűjthetnek, ahol egészségükért imáa kozhatnak, ahol reményt kaphatnak. Köszönet azoknak, akik másoké élnek, dolgoznak, akik tudják, hog miért választották a kájx>lna búcsúja ra Reményik Sándor verssorait: „Ni hagyjátok a templomot / A temple mots az iskolát. ” (Templom és iskola Előttem fekszik egy KeresztleiéL Mi kértem ki a Belvárosi Plébánián. Rajti a születésem helye és ideje, a keresztije vem, az hogy törvényes gyermek va gyök, a szülém adatai és hogy a Szék szárdi Kórház Kájnlnában történt ke tesztelésemet 49/1946os sorszám ólat anyakönyvezték. Sas Erzsébe
