Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)

2009-06-14 / 23. szám

SPORT 2009. június 14. Újra benépesült az Unió edzőterme Visszatért a tolnai megyeszékhelyre az egykori tréner, Török István Időarányosan szépen alakulnak a dolgok a helyi ökölvívó sportban, amely mondhatni, a klinikai halál állapotából tért vissza. Bálint György Most olybá tűnik, hog)' a hőskorszak vidéki fellegvárában, Szekszárdon új­fent gyökeret ereszthet a sportág. A leg­újabb fejlemény, hogy már két edző is serénykedik a délután háromtól este hétig nagy kihasználtsággal üzemelő, sportcsarnokbeli ökölvívó teremben. Azonnal visszaköszön a Rácz-kor- szak. Hosszabb idő után újra megpil­lantottuk a zsák és a kötelek között - a maga jóságos tanító bácsis stílusában - Török Pistát. A tréner egykor Szatmár­németiből jött át földijét, tanítómes­terét, az Unió Box Team alapítóját, a felejthetetlen Rácz Györgyöt követve. Előbb Füreden kezdett, végül Szek­szárdon kötött ki a még román színek­ben amatőrként több száz mérkőzést maga mögött tudó egykori ökölvívó. Török pár éves gyümölcsöző együtt­működés után - megélhetési okokból - kénytelen volt hátat fordítani szeretett sportágának, de eljött az az idő, ami­kor - ahogy ő fogalmazott - megenged­heti magának, hogy a szabadidejét az1 edzőségnek szentelje, nem épp hét­köznapi céloktól vezérelve. Örül a régi-új edző visszatérésének Halász Gábor is. A profi bunyós, edző, eddigi mindenes megoszthatja végre a munkát, amit egyedül már nehezen tudott volna ellátni. Most ugyanis már Török István figyeli a fiatalok kesztyűzését egy stabil 14 fős csoportról beszélhe­tünk, a profik létezése mellett.- Egy közép és hosszabb távon sta­bil mag kialakításához azon a vélemé­nyen vagyunk Gáborral, hogy még egy csoportra szükség lenne. Ehhez feltéüenül toboroznunk kell, megcé­lozva a városkörnyéki településeket. Szedresből például most is van bejáró gyerek. Nem akarunk várni szeptem­berig, hanem már a nyáron, itt a sportcsarnokban meghirdetünk egy tábort, amelybe bárki eljöhet, szere­lést is húzhat, megkapja tőlünk az egy hét alatt az alapokat. Meghívnánk ide ismert ökölvívókat is, a két edzés kö­zött pedig filmvetítés szerepelne a programban. A komfortérzethez per­sze jó lenne valami ellátás, amihez sebtében támogatókat keresünk ­mondja a visszatéréstől feldobott Tö­rök István. A trénertől azt is megtudtuk, hogy az Unió Box Team a Komló Kupa után természetesen a szomszédos Paks Kupán is részt vett, és itt is be­gyűjtött a közelgő országos bajnoksá­gok szempontjából több biztató ered­ményt. A.serdülőknél Lehőcz Máté a 48 kg-ban nem talált legyőzőre, a dön­tőben éppen paksi riválisát verte. A felnőttek 63 kg-os súlycsoportjában aranyérmes Kisbéri Máté a torna leg­technikásabb ökölvívója lett. Csatíós Jenő csak a döntőben kapott ki a szol­nokiak válogatottja, Tóth Attila ellen, a verseny egyik legjobb mérkőzésén. Hide a célkeresztben- Hogy áll a profi szakág? - kér­deztük a keszlyűző Halász Gábortól- Pillanatnyilag jómagam és két ta­nítványom alkotjuk a csapatot. Az egy­kori ismert bunyós, Petrányi Zoltán a menedzserünk, s idővel akár bővülhe­tünk is - mondja az Unió első saját ne­velésű szekszárdi versenyzője. Halász egyébként a cirkálósúlyban már 39 meccsnél jár, amiből 27-et megnyert, ebből az idén kettőt. Kétszer az euró­pai tévécsatornák nyilvánossága előtt is bokszolt éppen aktuális Európa-, il­letve kisvilágbajnok ellen. A harmin­cas éveinek elején járó öklöző most ' éppen arra gyúr, hogy ringbe léphes­sen az egykori nehézsúlyú világbajnok - ma a cirkálósúlyban pofozkodó - 37 éves angol Herbie Hide ellen egy né­met gála keretében. Amikor inkább hátrány, mintsem előny a hazai pálya Szivacslabdában országos ezüstérmes az UKSE Szekszárd ■ Bevezető az igazi kézilabdázásba - ez a szivacslab­da. A kilenc tízéveseknek tökéletesen megfelel, hogy a kézilabdás ábécén tanultakat éles körülmények kö­zött is megmutassák. A normál pályán keresztben rajzolt játéktéren, hatos fal, mini kapu, hárman-hárman feszülnek egy­másnak. Óriási jelentősége az egy-egy elleni játék­nak, a mozdulatgyorsaságnak, a helyzetfelismerés­nek, de... A kézilabda eredményes megvívásához szükséges csapatvédekezésnek is - ami persze há­rom fő esetében túlzás de az, hogy ki milyen ke­mény, hogyan tud besegíteni a másiknak, nos (tornael)döntő tényező tudott lenni az elmúlt hét­végi szekszárdi országos fináléban. Sajnos, egy meg­álmodott UKSE-sikert szertefoszlatva... Pedig minden a forgatókönyv szerint zajlott a két nap során: a szivacsosok között tavaly országos har­madik szekszárdi lányok magabiztosan araszolgat- tak előre a legfiatalabb korosztály - az indulásnál 180 csapat alkotta - országos bajnokságán. A nagydöntő­ben is okkal sejlett fel, hogy a kék-mezes, copfos, fes­tett frizurás szekszárdiaknál esedeg itt sem lesz jobb. Legyőzték az Óbudát, a Szombathelyt, a Sárospata­Az ezüstérmes szekszárdi szivacslabda-csapat kot, aztán az elődöntőben a vérmes reményeket táp­láló Balmazújvárost. Jött a Mohács. Az az együttes, amelyet Ivánné Bá­nyai Ilona tanítványai bárhol, bármelyik tornán talál­koztak is eddig, egyszer sem mulasztot­tak el legyőzni. Annak ellenére, hogy a mohácsiak keményen, határozottan vé­dekeztek, kétgólos sikerüknek ez csak az egyik záloga vök. A másik tényező egy tu­lajdonképpen az ellenfékől kapott lélek­tani ok vök. Amikor a hazai pálya nem előny, hanem inkább hátrány. Amikor az otthonjátszó kinéz a lelátóra, látja, hallja a hozzátartozóit, akkor - 9 évesen főleg - megremeg a kéz... A szeretett Ili néni, akinek a szava szentírás, hiába is kéri szá­mon ilyen szituációban azt a védekezést, amit eddig húszból 19-szer megcsinál­tak, most ez nem jön össze. Talán, ha ép­pen Mohácson, vagy Magyarország bár­mely más csarnokában rendezik a dön­tőt, minden fordítva történik... Egy két napot aludva a történtekre: ennek az ezüstnek csillognia kelj amitől egy Fradi, egy Dunaferr, egy Győr, egy Debrecen - és még foly­tathatnánk a sort - ezúttal meglehetősen távol ke­rült a kis kézisek nagy bajnokságán. B. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents