Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)

2009-01-25 / 3. szám

2009. január 25. SZEKSZÁRDI Az azzuriknak is tetszett volna Máté Csaba meghívására Erwin Koeman kapitány is eljött a szekszárdi gyerektornára Erwin Koeman (jobbról) Sandro Arénával és fiával, a 12 évesek között hetedik UFC csapatkapitányával, Árminnal Egy ördöngősen cselező, kis Pinocchio kinézetű legénykére szegeződött a szekszárdi edzői stáb tekintete az elmúlt hétvé­gén immáron hatodik ízben meg­rendezett Azzura Kupa utánpót­lás teremlabdarúgó-torna első napján, amikor a 12-13 évesek meccseitek. Bálint György A gyerkőc már a PMFC mezében tette a dolgát - persze, hogy most is lőtte a gólokat de nem nehéz kitalálni, hogy Csima Rajmund is UFC-felfedezés. Gálffy Dezső, a torna rendezésében se­gédkező egykori szekszárdi edző látva tűnődésünket, már is sorolta a legfon­tosabb tudnivalókat. „Nálunk a korosz­tály kiemelt országos bajnokságában 22 gólt szerzett az őszi idényben. Ő a negyedik játékos az UFC-ből, akit a Pécs rövid időn belül elvitt tőlünk.” Nemrégen került a dél-dunántúli tehetségek begyűjtésére újból nagy hangsúlyt fektető baranyai klubhoz két már korosztályos szekszárdi válo­gatott, Papp Miklós és Eszlátyi István. Utóbbi már a Barcs színeiben szere­pelt, de pályafutásuk során mindket­ten megjárták a híres MTK utánpót­lás-nevelési rendszerének egyes grádi­csait. Fejes Péternek is már a múlt a nevelőegyesület, merthogy a 1992-es születésű, a Szekszárd NB Ill-as fel­nőtt csapatában is bemutatkozó játé­kos is Baranyában keresi boldogulá­sát. Ez az élet rendje. (Remélhetőleg Máté Csabáék úgy intézik a dolgokat, hogy azokba a gyerekekbe, akikbe évek itteni munkája is benne van, azo­kat „csak úgy” elvinni, mint a múltban volt szokás, nem lehet.) Minőségi utánpótláscsúcs a télben Az Azzura Kupán az ország tehetsé­geinek, azok színe-javának egy jelen­tős része parkettre lépett. Itt volt már hagyományosan az MTK, a Felcsút - a hivatalosan is két akadémia -, aztán gyorsan kiderül, hogy a Honvédnál, a Vasasnál is elmozdultak a minőségi utánpótlás-nevelés irányába. Az első percek után kiderült: nagyon szelek­tált és igen képzett két korosztályt (94-96) hoztak el Szekszárdra. Ugyan­ez hellyel-közzel már mondható a ka­posváriakra és a már nagyobb kosár­ból merítő pécsiekre. Örvendetes módon a Szekszárd sem lógott ki a sorból, sőt! A 12 éveseknél ugyan feltűnő a fizikális, illetve magas­sági fölény az ellenfelek javára, de az ügyesség, kombinációs készség, a bizo­nyítási vágy ezt kompenzálja. Wiesner József tanítványai végül is a hetedik he­lyen végeztek, ami csak a legjobbakat szerepeltetve, csak az eredményre koncentrálva lehetett volna sokkal jobb is... Igaza van Máté Csabának, az UFC elnökének, edzőjének, aki amon­dó, hogy a győztes Vasas-Pasarét csapa­tán kívül a többiek megközelítőleg azonos tudást hordoztak, „így ha hol­nap újrajátszanák ezt a tornát, a máso­diktól a nyolcadikig biztosan egészen más eredmények születnének" - je­gyezte meg a klubelöljáró. Máté Csaba a torna mellett a telefonjára figyelt: vár­ta, hogy mikor is érkezik világhírű fő­nöke, munkatársa, Erwin Koeman. Labdarúgó-válogatottunk holland szö­vetségi kapitánya nemcsak megnézett néhány meccset, de díjat is adott át. Az MTK-val döntőztek Máté Csaba csapata, az 1994-95-ös születésűek társulata egyre biztatób­ban haladt a csoportmeccsek után a döntő felé. A Paks után az országos ki­emelt nagypályás bajnokságban előke­lő ötödik helyen álló gárda pazar gó­lokkal verte az ebben a korcsoportban is igen erős Vasast, aztán az akadémiás Felcsútot is. Az elődöntőben a Kapos­vár is kapitulált drámaian nagy meccs után 1-0 az UFC-nek. A kapuban a bra­vúrokat produkáló Máté Rolanddal, az edző fiával, a mezőnyben pedig a rop­pant technikás, góíerős focit játszó Márkvárt, Füredi, Dallos, Péter kvar­tettel felálló szekszárdiak a döntőben az MTK-val csaptak össze. A fák persze most sem nőttek az égig, az MTK 5-3- ra nyert, de a vastaps a nézőtéren leg­alább annyira a Szekszárdnak is szólt, mint a győztesnek. Kár, hogy Koeman ezt már nem láthatta, de majd Csaba biztosan elmeséli neki... Az Erwin Koemannal készült in­terjút következő számunkban olvas­hatják! Nevezési rekord a jubileumi Bartina Teljesítménytúrán Részvételi csúcsot hozott az im­már 10. alkalommal, mindig új és új útvonalon megrendezett Bartina Teljesítménytúra. Kovács Etelka Az első öt évben mintegy 100-120 főt vonzó, 2005-ben Az év hazai teljesít­ménytúrája díjat elnyert esemény 15, illetve 30 km-es távját január 17-én, szombaton már összesen 722-en telje­sítették. Nagyjából feleannyian vállal­koztak a hosszabbik útvonalra, mint a rövidebbre, de olyanok is akadtak, akik a szervezők legnagyobb megle­petésére kétszer értek célba, először kedvenc túrájuk 30, majd a 15 km-es távján. A legtöbben fél kilenc tájban kér­tek rajtidőt a kakasdi faluházban be­rendezett túraközpontban, és vették útjukat a kék háromszög, kék kör és kék jelzésen haladva a Majális-völgyet érintve a Várhegy-tető felé, de még a szekszárdi 5. számú iskolától 10.20- kor indult utolsó busszal is sokan ér­kezetek. A kora reggeltől késő dél- előttig tartó rajtidőnek köszönhető­en a Bartina nem vált tömegtúrává, bár az egy nyomon járható ösvénye­ken nehéz volt előzni. Márpedig a kellemes, napos, ideális túraidőben többen futóedzésnek tekintették ezt a megmérettetést. A környékbelieken kívül sokan ér­keztek Bajáról, Kecskemétről, Kapos­várról, de Budapestről, és Miskolcról is. A résztvevők legnagyobb része va­lamely egyesület túrázója volt, sok is­kolás csoport teljesítette a távok vala­melyikét, sportolók, baráti társasá­gok, családok, és több velük érkezett kutya is felfedezte a Bartina miszti­kus ködbe burkolózott havas domb­jait. Különösen a korán indulók élvez­hették a még érintetlen téli táj szép­ségeit, de mindannyian próbára tet­ték magukat a göröngyösre fagyott, hóval fedett, máshol latyakos tere­pen, miközben megküzdöttek a 480, illetve 800 méteres szintkülönbség­gel. Ötéves volt a legfiatalabb induló, aki rutinos túrázónak bizonyult, hi­szen a 30 km-es távot teljesítette, amit egy különösen veszélyes szakasz miatt csak gyakorlottaknak ajánlottak a szervezők. A gondos rendezők ho­mokkal felszórták a kockázatosabb részeket, de miután sokan megtapos­ták, a homok már hóval keveredett, és korántsem nyújtott biztonságot, így minden igyekezet ellenére a túra nem telt el esés nélkül... A lebonyolítást végző 45 fő mun­kájára mégsem lehetett panasz, a helyszínre jutást buszjáratokkal segí­tették, a tájékozódást kiváló itinerrel biztosították, a helyszínen is egyér­telműen jelezték az útvonalat, a fá­radt túrázók új energiát szerezhettek a kihelyezett csokoládéból gyümölcs­ből, zsíros kenyérből, és a hidegre te­kintettel a két táv találkozásánál gu­lyáságyúból meríthettek ízlés szerint teát vagy forralt bort. A célban, az 5. számú iskolában aztán jelvényt, ké­peslapot kaptak, az előnevezők a túra emblémájával díszített pólót, akik pe­dig már legalább hét Bartina túrát tel­jesítettek meglepetés ajándékként plakettben is részesültek. A Bartina Teljesítménytúra létre­jöttét tíz évvel ezelőtt a Tolna Megyei Természetbarát Szövetség elnöke, Dománszky Zoltán kezdeményezte, aki felkérte a természetjárást és a ter­mészet szeretetének népszerűsítését is a céljai közé soroló Ifjúsági Unió Szekszárdot, hogy szervezzenek egy téli túrát Tolna megyében. Talán a Bartina túra meghozta a kedvét a természetjáróknak, hogy részt vegyenek az idén meghirdetett új túramozgalomban. A Tolna megye Teljesítménytúrázója címért leg­alább öt Tolna megyei túrát kell telje­síteni, amit pólóval és emléklappal is­mernek el.

Next

/
Thumbnails
Contents