Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)
2009-06-07 / 22. szám
„Éva néni, a kedvedért megtanulom!” Harmóniában a segítőkész szülőkkel és az ötödikesekkel Dr. Balassa Mária, a városi bíróság bírája egy bemutató tanításon „fedezte fel” Lenkeiné Várhegyi Évát. A bírónő szerint is igen fontos a kicsinyekkel foglalkozó pedagógus személyisége és fel- készültsége. Úgy fogalmazott: a Dienes Valéria Általános Iskola és Grundschule tanítónőjét magasra állított mércéje ellenére is jól láthatóan imádják a gyerekek. „Pedagógiai munkája valóságos művészet.” V. Horváth Mária- Hát, ez tényleg hihetetlen .'Osztály- főnökükkel, „Éva nénivel” - így szólítják a gyerekek - együtt jöttünk be a tanterembe, ahol csend fogad. Mind a huszonkét „elsőbés” - nemzetiségi kétnyelvű osztály - tanuló a helyén ül Beléptünkkor felállnak, és német nyelven üdvözölnek.- Remek osztály. Minden gyerek másért és másért szerethető. Büszkék, hogy már iskolások, ezért fegyelmezettek is. Annak ellenére, hogy még kicsik, jó humoruk van, s az enyémet is értékelik. Amikor kérdezem, szeret- nek-e iskolába járni, rendre azt válaszolják, hogy „nem”, hanem „imádnak”, mert itt „jókat lehet tanulni”.- Nagyon szép, hangulatos a tantermük.- Ez a szülők érdeme. Amikor tavaly júniusban megtartottuk az első szülői értekezletet, az anyukák, apukák látva az elaggott bútorokat, nyomban szervezkedésbe kezdtek. Mindenki abban működött közre, amihez ért. Festettek, mázoltak, lambériáztak, új • függönyöket vettek és varrtak, takarítottak. Sőt, azt a színes bútorsort is ők készítették, készíttették. A szeptembert újjávarázsolt, gyönyörű tanteremben kezdhettük.- Sok évvel ezelőtt az író, filmtörténész - végzettsége szerint tanár - Nemeskürty Istvánnal interjút készítettem. Szavait nem felejtem. Úgy fogalmazott, hogy a gyermek életébenfontos szerepe van a tanítónak, aki - a szülőkkel együtt - példamutatásával, következetességével meg alapozza a kisdiák személyiségét, s így a jövőjét. Szerinte a tanítók minden megbecsülést megérdemelnek. Önök ezt megkapják?- Amikor az újságokat olvasom, vagy a tévét nézem, azt érzem, híja van ennek a megbecsülésnek. Mindezt viszont a szülőktől, akikkel közvetlenül kapcsolatban vagyunk, maximálisan megkapom, megkapjuk, hiszen ők látják, érzékelik, mi mindent teszünk gyerekeikért. Lenkeiné Várhegyi Éva: a tanítás szeretete természetes adottsága- Mondana néhány apró, de érzékletes példát?- Amikor ezek az apróságok reggel megérkeznek az iskolába, tekintetükről látom, ha rosszkedvűek. A szomorúakat felvidítom, olykor kicsit „megdajkálom” őket, s máris jókedvűen kezdjük a tanórát. Ezeket a látszólag jelentéktelennek tűnő gesztusokat nagyon értékelik a szülők. Úgy gondolom, a társadalmi méltánylás a hiányos, szemben a közvetlen környezetével, beleértve a kolleégákét is. Egy tantestületben mindenkinek megvan a saját területe, amiben az elért eredményekre mindenki méltán büszke. Az alsós arra, hogy elindította a gyermeket, a felsős pedig azért, mert jól felkészítette a középiskolára.- Hogy szólítják a kicsik?- Éva néninek. És egy érdekes dolog: valamennyien tegeznek. Eleinte nem volt szívem megtanítani magázódásra az elsősöket, majd a következő két évben sem. Úgyhogy ezt a feladatot rendre elnapolom a negyedik osztályra.- Mintha elgondolkodott volna...- Arra gondoltam, hogy a tanév kezdetén, amikor ott álltam a kis elsősök között, fájó szívvel néztem át az ötödikesekre, akik négy évig az enyémek voltak. Ők meg engem néztek, mert az új osztályfőnökük még idegen volt számukra. Az első két hónapban minden nagyszünetben lejött hozzánk az egész csapat. Közben a nagyok összebarátkoztak a kicsikkel, és testvérosztályok lettek. Amikor a hangszórón keresztül hallunk eredményeikről, akkor tapsolunk. De az ötödikesek segítenek az elsősöknek, ha kell, iskolán belül kísérgetik őket. Volt egy aranyos eset: németet tanítok még az I/C-ben. Egy alkalommal picit elhúzódott az órám, mire átjöttek és szóltak az ötödikesek, hogy az osztályom elindult a porta felé, mert „elveszett az ő Éva nénijük”.- A tízórait is megvariálták.- Az elsősök reggel még nehezen kelnek fel, gyakran nem tudnak reggelizni. Az óvodában kilenckor ettek, az iskolában viszont háromnegyed tízkor kapják meg a tízórait. Két órán át nehéz lehet egy kicsinek korgó gyomorral figyelni, ezért az első félévben az óvodában megszokott időben adom nekik az uzsonnát, s tele pocakkal már jöhet a terhelés.- Minden rezdülésében, szavában igazi tanító. Elcserélné a hivatását másra, mondjuk ötszörös fizetésért?- Nem, még csak nem is gondolkodnék el rajta. Megszoktam, hogy gyerekek között vagyok, hogy a kis csoporttal egymáshoz tartozunk. Gondolja el, milyen érzés azt hallani egy hat-hét évestől, hogy „Éva néni, a kedvedért megtanulom”. A németen kívül nagyon szeretem a többi alap- tantárgyat is. Készségtárgyakat - a magas németóra-számom miatt - nem tanítok, az a délutános párom „asztala”.- Az alsósoknál nincs osztályfőnöki óra, ám a tanítóknak is jócskán vannak nevelésifeladataik.- Különösen nagy szükség van erre elsőben. Bevezettem, hogy hétfőn, az első órán beszélgetünk, ami jól belefér a magyaróra tantervébe. Amellett, hogy a gyerek örömmel mondja el, mi történt vele, szereti, ha rá figyelnek a társai, szívesen idézik fel a hétvégi családi programokat, miközben bővül a szókincsük, rögzül bennük az élmény, sőt egymástól ötleteket is kapnak. így egyre gyakrabban két-három család együtt megy kirándulni... Ha az órán kiderül, hogy valamelyik gyermeket valami rossz élmény érte, akkor megállunk, hogy átbeszéljük a dolgot, s közben a kis szomorkodó is megkönnyebbül- Balassa bírónőpedagógiai munkáját valósággal művészinek ítéli.- Ezt nagyon köszönöm. Bár hozzáteszem, hogy a tanítás szeretete és tisztelete nálam természetes adottság. Gyermekként már erről ábrándoztam, szívesen foglalkoztam a nálam kisebbekkel. Az iskolába reggel fél nyolckor érkezem, s általában fél négyig bent vagyok. Odahaza is „iskola van”, férjem minden gyereket név szerint ismer, tud róluk mindent.- Maradjunk is a családnál Férje és gyermekei mivel foglalkoznak?- Férjem gépészmérnök, illetve másoddiplomaként elvégezte az atomenergetika szakot. Pakson, az atomerőműben dolgozik, bő évtizeden át ügyeletes mérnökként, majd a vezérigazgató helyettes főtanácsadója lett. Zsolt fiunk Pécsen tanul, mérnökinformatikusnak készül, és utolsó évesként már tanít az egyetemen. Anita másodéves joghallgató, ő is nagyon érdeklődő és talpraesett.- Két mondat a szakmai továbbképzésekről..- Nagyon hasznosak, s arra is jut idő, hogy hasznos ötleteket cseréljünk. Az írásóra nagyon nehéz, mondhatni szántó-vető munka. Az egyik legnehezebb betű az írott „k”. Ezt - hála a továbbképzéseknek - egy lapra kiszórt, elegyengetett liszten gyakoroljuk. Élvezik a „mutatványt”, s hamar elsajátítják a betű leírásának fortélyát. Amúgy kellemes zenére szoktunk írni.-És én kiről írjak legközelebb?- Örülnék, ha Eszterbauer Jánost a borászatról a borkultúráról és a borrendi tagok tevékenységéről faggatná.
