Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)

2009-05-24 / 20. szám

12 SZEKSZÁRDI ANNO 2009. május 24 H a van téma, amelyre a helyi saj­tóban évről évre számítha­tunk, akkor az utcáink öntözé­sének kérdése. Az oka is egyszerű: az amúgy áldásos lösz a csapadékkal le­vándorol a város kocsiútjaira, és ha azo­kon végigszekereznek vagy a szellő fúj- dogál, máris portenger kerekedik. Ezt még az 1890-es években napon­ta fokozta az esteienként ki- és bevo­nuló tehéncsorda, amelyről meg is ír­ta egy szellemes tollú helybéli, hogy eszünkbe juthat minduntalan: „por­ból lettünk, porrá leszünk”. Az artézi kút fúrásával sokan reméltek válto­zást, de évekig inkább csak a pana­szok sorjáztak. „Még csak elején vagyunk a nyár­nak, sőt abba hivatalosan még be sem léptünk, máris igen nagy a por az utcákon” - írja a Tolnavármegye 1909. május 16-án. „A múltban az volt az ok vagy a kifogás, hogy nin­csen erre a célra elég vizünk. Ez az ok az artézi kút bőséges vize óta megszűnt. Városunk közönsége méltán elvárja, hogy az idén meg lesz végre az annyiszor hangoztatott és várva várt rendszeres utcai öntö­zés. Közegészségügyi és köztisztasá­gi szempontból meg kell szüntetni a mostani tarthatatlan állapotokat. Az öntöztetés aránylag nem nagy ki­adással jár, és sokkal szerényebb bü­dzsével bíró városok már rég megol­dották ezt a kérdést. A múlt évben történt ugyan valamelyes öntözési kísérlet, de az éppenséggel nem vált be, még locsolásnak is kevés volt. Re­méljük, hogy a polgármester s a ta­nács megszívlelik a város közönsé­gének és képviselő-testületének régi jogos és a mostani vízbőség mellett könnyen megvalósítható kívánságá­nak gyors teljesítését.” Hősök emlékünnepe Szekszárd város önkormányzata tisz­telettel meghívja a város lakosságát a MAGYAR HŐSÖK EMLÉKÜNNEPÉ­RE, május 31-én (vasárnap) 9 órára. Ünnepi program az I. és D. világhábo­rús emlékműnél, a Szent István téren: 8.50: Térzene az Ifjúsági Fúvósze­nekar előadásában (karnagy: Kovács Zsolt) 9.00: A Honvédség felhívó jele Himnusz Vers Németh Judit előadásában Ünnepi beszédet mond: Horváth István Szekszárd polgármestere Dalbetét A keresztény egyházak áldása Koszorúzás és gyertyagyújtás az I. és a II. világháborús emlékműnél Szózat A Magyar Honvédség Takarodójele Az ünnepséget a Babits Mihály Mű­velődési Ház és Művészetek Háza szervezi a Honvéd Hagyományőrző Egyesület Szekszárdi Szervezete és a 608. sz. Schola Cserkészcsapat közre­működésével. ODON DERŰ 235. Porból ettünk... Űj süteményt csakis utcaporból! (Mühlbeck Károly rajza) Mivel érdemben semmi nem tör­tént, két hét múlva a város tisztior­vosa, dr. Kramolin Gyula A por című vezércikkben tudományosan érvelt és keserűen élcelődött. A por a nyál­kahártyát mechanikusan ingerli, a bomlástermékekkel mérgezi, bakté­riumokat szállít, hiszen „valósággal hemzseg ezen apró lények különbö­ző fajától, s eléggé ismeretes a sze­rep, melyet a tuberkulózis vagy a ko­lera bacilusainak terjesztésében ját­szik”. Nátha, gégehurut, tüdőtágu­lás, tüdővész jön létre ennek nyo­mán. „És valószínűnek hiszem (talán némelyek előtt ez fontosabb érv a fenyegetett emberéletnél), hogy az állatokra sem lehet közönyös, és azok épségét is veszélyeztetve, a bennök fekvő anyagi értéket idő előtt elkoptatja.” S igaz ugyan, „megfelelő öntözéssel a port tényleg igen hatásosan lehet csök­kenteni, azt pontos mérések igazolják, hogy két századrésznyire is lenyomha­tó”. „Bár az utóbbi napokban ismét elő- bűjt rejtekéből az a bizonyos kocsi, hogy a belváros utcáit végiglötyögtes- se, de ez öntözésnek el nem fogadható. Nem a híréért, a látszat kedvéért kell öntözni, hogy »az uraknak port hintse­nek a szemébe« (mint a város humoros kocsisa mondta tavaly a kérdezősködő utcagyerekeknek), hanem úgy, amint annak eredménye lehet a gyalogjárótól a gyalogjáróig az utca egész szélességé­ben, naponta kétszer, nr-enként leg­alább egy liter vizet számítva” Hiába jött ez és az újabb tanácsok - például: tavasszal vegyenek lovat, ősz­szel meg adják el, mert így olcsóbb - nem hallgatta meg senki a kérést. Az­Ódonidőben MÁJUS 25-ÉN 155 éve, 1854-ben a Babits versé­ben szereplő Kelemen József nagy­prépost lett. 130 éve, 1879-ben született Dienes Valéria, az első ma- gyár professzornő. 90 éve, 1919- ben elhunyt Wigand János, gimná­ziumunk alapító igazgatója. 80 éve, 1929-ben 10 hivatásos és 48 ön­kéntes tűzoltónk kapott új ruhát. MÁJUS 26-ÁN 125 éve, 1884-ben az öskerékpá- ros, Igali Szvetozár hajtott át helysé­günkön. MÁJUS 27-ÉN 115 éve, 1894-ben sajtónk nehez­ményezte: a régi temetőt nem zár­ják be, s az újban búza díszük. MÁJUS 28-ÁN 135 éve, 1874-ben az óvodában először volt vizsga. 95 éve, 1914- ben Szuliman György és társai nagy­községi visszafejlesztési terve meg­hiúsult. MÁJUS 29-ÉN 70 éve, 1939-ben a képviselő-vá­lasztásokon politikamentes mozi a Tarzan, a rettenetest vetítette. MÁJUS 30-ÁN 160 éve, 1849-ben Fiáth István for­radalmi kormánybiztos Szekszárdról győzelmi felhívást tett közzé. MÁJUS 31-ÉN 210 éve, 1799-ben született Kubi- nyi Ágoston, a szekszárdi szarkofág első bemutatója. az, dehogynem. Küldött öntözést bő ven, csak azt sajnálták, hogy nemcsal a port verte el, mert magja is volt... Lanius Excubitoi EVANGÉLIUM „Ez csupán egy gyerek!” „Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlék­szik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világ­ra.” (János evangéliuma 16,21) A János evangéliumában található búcsúbeszédekben Jézus olyan emberekhez szól, akik tele vannak kérdésekkel, szívük szomorú, fél­nek. Mégis nyíltan, őszinte szavak­kal szólítja meg őket. A tanítványok számára igazi biztatást nem az ol­csó, súlytalan mondatok, hanem a tiszta, világos beszéd jelent. Jézus beszél sírásról és jajgatásról, mely­ben valamennyi követőjének része lesz, de szól arról az örömről is, amit az Ő visszatérése jelent majd nekik. Arról az örömről, mely a jajgatás, a szenvedés után következik. Arról a fordulatról, melynek során az ő szo­morúságuk örömre fordul. Ennek a fordulatnak a szemlélteté­sére mondja el a fenti hasonlatot. Ebben megtalálható a vajúdás, a gyötrelem, mely a szüléssel jár, de benne van az öröm is afelett, hogy ember született. Ember. Nem cse­csemő, nem kisgyerek, hanem em­ber. Ember, akit Isten maga formált már az anyaméhben. Mai felfogás szerint ez az „ember-gyerek” olyan valaki, akinek jogai vannak, melye­ket szüleivel szemben érvényesít­het. Aki - ha úgy gondolja - eldönt­heti, mi a jó neki. Akit nem kell ne­velni, nem kell keretek közé szoríta­ni, mert akkor nem fejlődik. Ellen­ben minden lehetőséget meg kell teremteni számára, hogy kiteljesítse magát. Mert ő ember. Amikor a Biblia emberről beszél, ak­kor Isten képmásáról, munkatársáról, magáért és másokért felelős sze­mélyről szól. Ember született a világ­ra. És, mint ember jogai vannak ah­hoz, hogy éljen. Joga van ahhoz, hogy családban éljen. Hogy ne félre­dobják, ne mások vágyainak, önké­nyének a játékszere legyen. Egy olyan időben, amikor kicsinyeket kí­noznak és félemlítenek meg, egy életre megrontanak - mit mondunk mi felnőttek, keresztény emberek? Örülhet-e egy gyermek, hogy erre a világra született? ÖrüFe a világ, hogy ember született? Jézus örömről beszél, arról az örömről, mely visszajövetelekor tel­jesedik be. Ezzel az örömmel teli reménységgel állhatunk Isten előtt. Ez a reménység pedig felelőssé tesz a ránk bízott kicsinyek felé is, akik embernek születtek. Szolgála­tunk van feléjük. Isten bennünket állított melléjük. Fogadjuk be, tanít­suk és bátorítsuk őket. Imádkoz­zunk értük. Ne mondjuk azt: „Ez csupán egy gyerek!” Kovács Zoltán metodista lelkész

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents