Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)

2009-05-17 / 19. szám

|Q9. május 17. KULTURÄ 7 SZEKSZÁRDI WASÉRNAP Klasszicizmus és romantika Székely Bertalan korának festészete a szabadegyetem nyitóelőadásán Magyarság, kereszténység, értékek kor hangulata, amelyben Szé- ely Bertalan festőművésszé ált, egészen hasonló volt a mi- nkhez - tudhattuk meg az 835-ben született művész élet- lűvét bemutató szabadegyetem iájus 7-én, a Művészetek Házá- an megrendezett nyitóelőadásá- ak bevezetéseként. Kovács Etelka ő alapította meg Magyarországon a zsánerfestészetet, amihez felhasznál­ta azt a sok képet, ami akkoriban a folyóiratokban megjelenő illusztráci­ók formájában áramlott az emberek felé. Ő festett először úgynevezett magyaros témájú művet, A meny ér­kezését 1856-ban. Than Mór, aki Szé­kely jó barátja volt, szintén a magyar­sághoz kötődő témát választott Újoncozás című festményén 1861- ben. A festők képeiken utaltak az el­vesztett szabadságharcra a magyar történelem korábbi tragikus esemé­nyeinek, legfőképpen a mohácsi vésznek az ábrázolásával. Lotz Károly, aki jó barátja volt a ne­hezen barátkozó Székelynek, 1858-as Pusztai fergeteg című festményén a plasztikusság kedvéért olyan fényvi­szonyok között ábrázolja a természe­tet, ahogy a valóságban soha nem lát­juk. Paál László az 1870-es években, akár a Barbizoni iskola művészei, a szabadban festett, és a természet va­lós fényviszonyainak megfigyelésével jelenítette meg a tájat. A magyarok először Bécsben ta­nultak festészetet, az 1850-es, 1860- as évektől Münchenben, Düsseldorf­ban, majd Párizsban. 1871-ben ala­kul meg Budapesten az Országos Mintarajztanoda és Rajztanárképez- de, amelynek Székely Bertalan kez­detben tanára, 1903-tól igazgatója volt. A temetésén kedvenc tanítvá­nya, Körösfői-Kriesch Aladár bú­csúztatta. Mi, magyarok panaszkodni elképesz­tően szeretünk, miközben észre sem vesszük, hogy nemzedékeket hajtunk zsákutcába életfelfogás és történelem- szemlélet tekintetében - fogalmazott vészjóslóan Szántai Lajos. A művészet- történész-magyarságkutató a „Haza­találás” - Mintaként Alkalmazott Gondviselés (MAG.) programsorozat áprilisi szekszárdi előadásán a magyar nép eltitkolt, vagy elvesztett értékeiről, s a korai keresztényi vallásosságáról tartott izgalmas beszámolót. Szántai úgy gondolja, erős és tiszte-' letreméltó rendszere lehetett Szent Istvánnak, mivel az ország a római ke­reszténységgel el tudta fogadtatni sa­játos Mária-felfogását. Ezt mutatja, hogy Szent László királyi mivoltában elnökölhetett a szabolcsi vallási zsina­ton a papság felett (1092), míg ugyan­ezt a jogot a német-római császár nyugaton soha nem nyerhette el! A professzor jelenünk manipulált- ságáról szólva példaként hozta fel 2007-et, mikor Hunyadi János szüle­tésének 600., Árpád-házi Szent Erzsé­bet 800., Szent Imre ezredik évfordu­lójának megünneplése helyett az Ist­ván, a király rockopera 25. évforduló­jáért volt oda az ország. Szántai sze­rint ebben a médiának és a globalizá­ciónak óriási felelőssége van. „Ha feladjuk magyarságunkat, azt előbb-utóbb maga az emberiség fogja rajtunk számon kérni XXI. századi ér­tékromboló bűneinkért” - bírált a történész. Gyimóthy Levente )r. Borossjudit, művészettörténész, a lemzeti Galéria adattárának vezetője lőször külföldi festők (Courbet, Ma­iét, David) képein keresztül mutatta >e azt az atmoszférát, amelybe Székely estészete beágyazódott. A melankoli- :us kort, amelyben a nagyvárosi léttel negkezdődött az elidegenedés és az erkölcsi rend megbomlása, amikor ninden felgyorsult, és mindennek az írtéke relatívvá vált. A XVIII. század végén, a XIX. század elején hangsúlyozza először néhány ■estő, hogy a műalkotás illúzió. Erre tívja fel a figyelmet David 1793-ban éstett Marat halála című képén a íolttest, a kompozícióhoz illeszkedő, lermészetellenes elhelyezkedése. Ké­sőbb Manet közbotrányt okozó, híres Reggeli a szabadban című képén a műtermet két fiatal festővel és egy aktmodellel egy parkba helyezte. Mindezen újítások mellet a XIX. szá­zad művészei szerettek előképek alapján dolgozni. A klasszicista fest­ményeken megjelenő mitológiai té­Székely: Erzsébet királyné mák megértéséhez nem volt szüksé­ge magyarázatra a kor emberének. Amikor aztán David egy különleges embert, Napóleont ábrázolja, már a romantikához közeledik. A hősiesség eszméjét bemutató nemzeti festésze­tek, így a magyar is, ehhez az irányzat­hoz kötődnek. Korszakalkotó újdonság volt a fo­tográfia megjelenése. A festőművé­szek munkájuk megkönnyítésére költségkímélő megoldásként modell- fotó-sorozatokat készíttettek. Szé­kely Bertalan is állított be ilyeneket egy fényképésznek. A fotó és a port­réfestészet kölcsönösen hatással vol­tak egymásra. Barabás Miklós első­sorban portréfestő volt, ugyanakkor Pódiumjáték a hazáról Időtlen emlékek A tavaszvárás foglalkoztatja Fábián Pétert Körösi Zoltán volt a könyvtár vendége ■ Tizenegy éves kora óta főszerepeket játszik a színpadon, sikereket ért el szá­mos szavalóversenyen. Vers és színjá­ték egy hónapokon át érlelődött pódi­umjátékban ért össze. A tavaszvárás, a kikelet ígérete fog­lalkoztatja Fábián Pétert első önálló előadásában. A német színház sötét színpadán mécses világol egy aszta­lon, mellette koponya, bolondsipka, az elmélyedt elmélkedés kellékei. A Hamletet idézik, akárcsak az előadás csúcspontjaként elhangzott versek: Petőfi bölcseleti költeménye, a hamle­ti kérdés érvényességét tagadó Vilá­gosságot! és Baka István az igazat az udvari bolond őszinteségével kendő- zedenül a szemünkbe mondó negye­dik Yorick monológja. A falon a Költő, a szabadságharc költője, az ikonná vált Petőfi Sándor fotói. Jelzik, hogy a tét a Haza jövője. Fábián Péter előadóként legsikere­sebb verseiből fűzött össze tíz össze- hangzót, egymásnak felelgetőt. A Fábián Péter gyakorlati oknál természetesen fontosabb, amit el akart monda­ni pódiumjáté­kával a Hazáról. A felütésként el­hangzott cím­adó Juhász Gyu­la verstől, a ta­vasz ígéretétől indul az iv, amely fel­váltva jeleníti meg a versekben a két végletet: a bizakodva előretekintőt és a pocskondiázva borúlátót. Fábián nemcsak elgondolkodtatni szeretett volna az előadással,' és fel­hívni a figyelmet az okos beszéd fon­tosságára, de át kívánta adni ifjúi hi­tét abban, hogy ha teszünk érte, igenis jobb jövő vár Magyarországra. Ezért zárta pódiumjátékát Váci Mi­hály reményt keltő versével: Valami nincs sehol, amelynek befejezése: „( ■Jeljön / valami, valamikor, vala­hol... ” Kovács Etelka Az Élő irodalom a könyvtárban sorozat évadbeli utolsó vendége műit csütörtökön Körösi Zoltán iró volt, aki Gacsályi József könyvtáros közreműködésével áprilisban megjelent könyvét, a Szerelmes évek - gyávaság című kötetet mutatta be az író-olvasó találkozón. Kosztolányi Péter A sorozat ezen a néven, ebben az évad­ban utolsó estjén Körösi Zoltán az időt­len emlékekről beszélt, amelyek az elsu­hanó 1970-es évekről az elméjében megmaradtak. Erről az évtizedről már régóta könyvet akart írni, de a történet egyre több ajtót tárt ki, mígnem a de­kádból évszázad lett a regény öt nem­zedék sorsát követi figyelemmel Nem úgy szocializálódtunk, mutatott rá az író, hogy önmagáért a történetért le tudnánk ülni, és az időkapszuláinkat, amelyekben a históriáink benne van­nak, átadhatnánk. Ez a rendszervál­tás hiányossága, amelynek még je­lentős következ­ményei lesznek, emelte ki. Családregény­ként is olvasható ez a könyv, ám igazából Magyarország családról szóló történetei ezek - fogalmazott Körösi. A kötet lapszéli jegyzetekkel van ellát­va, melyek egyfajta cölöprendszer­ként szolgálnak a regényhez. Ám könyvestül, cölöpöstül is amorf és el­mosódott maradt az a bizonyos évti­zed Az írás (és a szerelem, a futball) számára kegyelmi pillanat: ilyenkor va­lami nálunk nagyobb és több cselek­szik rajtunk keresztül Ennek a nagy­nak egy eszközét ismerhettük meg az Élő irodalom sorozatban. Önéletrajzá­ban az író így fogalmaz: „sok Körösi Zoltán van, ez az ember az.”

Next

/
Thumbnails
Contents