Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)
2009-05-10 / 18. szám
SZEKSZÁRDI 2009. május 10. III. Domaine Gróf Zichy futófesztivál Színes kavalkád, nagyszerű versenyek - a végére elfogyó közönséggel Amíg más versenyeken meglehetősen döcögve indul az úgymond felvezetés, nos a mi utcai futófesztiválunkon, a III. Domaine Gróf Zichy versenyen ezzel nincs gond, sőt! Egyenesen megkapó a látvány. Bálint György A pergő ritmusú, jól szervezett egy-, vagy éppen több körös versenyszámokban több százan mérik össze tudásukat egy meglehetősen változatos, izgalmas, a monotónia tűrést enyhítő versenypályán. A közvetlen vonzáskörzetében pedig sorra mutatkoznak be a magyarországi világversenyek megrendezésére készülő olyan rokonsportágak, mint a duatlon vagy éppen a tájfutás. Apukák, anyukák, nagymamák, nagypapák, kisebb-nagyobb baráti társaságok is a sétálóutcában cöve- kelnek le, mert hamarosan versenyez az unoka. A legtöbben - a szekszárdiakat leszámítva persze - a Sárközből és Dombóvárról jönnek. Most is itt vannak a sportág letéteményesei az ország legkülönbözőbb pontjairól: Debrecen mellett immár hagyományosan Balassagyarmatról, Salgótarjánból, Veszprémből, vagy a fővárosi nagy klubok képviseletében az utánpótlásnevelésre nagy hangsúlyt fektető Vasastól. Elégedetten tekinthetett körbe a szövetség új elnöke, Gyulai Miklós, az utolsó említésre méltó százas, illetve kétszázas magyar váltó tagja, aki azért Márton bátyjától, a szövetség főtitkárától kapott némi útravalót a szekszárdi atlétikai tervekről, sportági megújhodási elképzelésekről. Kifejezetten tetszik neki az újabb éles versenyt felvezető egykörös futam, amely során együtt futnak az épek és a fogyatékkal élők, akik közül többen - köztük a későbbi profi verseny futói is - a befutónál összeölelkeznek. Az amatőr váltófutás kezdetére már megérkeznek a térre - csaknem hiánytalanul - a „párizsi tízek, Szekszárd maratonistái”. Futva jöttek, de most Száznál is többen indultak az integrált futamban nem futnak. Részint azért, mert legtöbbjüket csak egy nap választotta el a duatlonversenytől mások sérüléssel bajlódtak, aki meg futhatott volna, annak ez az öt kilométer egy bemelegítésnek felel meg... Azért nem vonultak félre az egészséges életmód szekszárdi reklámhordozói: demonstrációs jelleggel többen is a váltófutás csapattagjai mellé szegődve megtettek egy kört, vagy még egyet. Persze Soós Kati most sem lazsált, mert a kisöregek alkotta trióval - édesapjával Lacival az elnyű- hetetlen veterán futóval és annak két klubtársával Lóki Ferivel és Novikov Jóskával - alkotott egy csapatot, majd egy kiadós edzés gyanánt vállalkozott az öt kilométer egyéni teljesítésére is, amit még Soós László is végigcsinált.- Kétszázharminckét év volt a váltó összéletkora, és négyen 266 kg-ot tettünk ki - mondja a kapitány a rá jellemző, futás okozta örömmel. Ez utóbbiból kijutott a baráti, munkahelyi és családi váltók tagjainak is a beérkezés után. Főleg azoknak, akik egyedül tudták le az öt kilométert, pedig korábban egyfolytában két-három km-nél többet még nem futottak. Utóbbi megállapítás nem vonatkozik a kardiológus főorvos Zsigmond Árpádra, akit ugyan nem látunk az országutakon, salakon, ütött-kopott rekortánon futni, de a maga módján megszállott e tekintetben. A futást, mint terápiát betegeinek az elsők között javasló doki a maratönt már többször teljesítette, fia, Előd, pedig az egy ik adu ász az AC Szekszárd paklijában. Az idősebb Zsigmondnál a futás akkor vált ki katarzist, ha azt változatos talajon, természeti környezetben, erdőkben gyakorolja. Máris figyel műnkbe ajánlja a szálkai erdőt, amelynek van olyan szakasza, ami a kezdőket sem állítja kínzó, legyőzhetetlen akadályok elé, mert mint mondja: egy nem hosszú emelkedőtől, illetve lejtőtől eltekintve sík terepen, nagyszerű talajon, ózondús levegőt lélegezve, madárcsicsergés közepette gyűjthető be sok kilométer. Megmérettetésnek szánta a talán legsportosabb élborász, Eszterbauer János az amatőr futamot. A rendszeresen négy-öt kilométereket futó, ötven felett is sportos ős-szekszárdi ezúttal a vekkerre, azaz a chipre is felettébb kíváncsi volt. A 25 perc alatti ötezer még az élete első maratoniját futó, hozzá képest profi feleség, Csatári Mónika elégedettségét is kiváltotta. Minden fentebb leírt pozitívum ellenére kezdem egyre rosszabbul érezni magam a Garay-szobor környékén. Sajnos, nem vagyok egyedül. Az amatőr futam két győztesét, a veszprémi Felber Orsolyát és Jenkei Pétert (Vasas), a 17 éves korosztály egyik legnagyobb hazai ígéretét - de az összes befutót - olyan gyér érdeklődés fogadja, mintha a „munkahelyi olimpia” kötelezően előírt futama zajlana Szekszárd belvárosában. Jobb is, hogy ezt a Gyulai-testvérek egyike sem látta. A profiknál győztes miskolci Tóth Tamást, és a Kálovics Anikó árnyékából előlépő veszprémi Tóth Líviát - no és a hősiesen küzdő vert mezőnyt - ha lehet, még ennél is kevesebben! A két főszervezőt, Scherer Tamást és Csillag Balázst felettébb sajnálom, ők tényleg mindent megtettek, amit ebből a büdzséből lehet. Elhoztak minimum három-három olyan sportolót, akik közül bármelyikük futhatna Londonban az országot képviselve. Egy ilyen szintű, közel 500 indulót megmozgató utcai futófesztivál ezt a nézői „felszívódást" nem érdemli meg mert ha így lesz, óhatatlanul tolakodik a kérdés: megérdemli a város ezt a versenyt? Apátiámból maga a főszponzor, báró Twickel György vezet vissza a magyar valóságba. A verseny névadója komplexitásában nézve a dolgokat nem lát semmi okot a meghátrálásra, a kivonulásra. „Idő kell ahhoz, hogy itt is minden úgy7 legyen, mint egy nyugati kisvárosban, ahol előbb százak, aztán ezrek szurkolják végig az ilyen versenyeket. Mi elindultunk ezen az úton, kis türelem kell még. Engem elégedetté tesz, hogy sok olyan eleme van a versenyünknek, amivel színt hozunk a magyar atlétikába. Ezt megtartani, majd továbbfejleszteni kell, s ami most hiányzott, az is meglesz előbb- utóbb. Ilyen-olyan változtatásokkal talán már jövőre is.” A nyilatkozat egy hitvallással ér fel a verseny közelebbi és távolabbi jövőjét illetően. Épek és fogyatékkal élők futottak együtt Kiválóan sikerült az első alkalommal megrendezett integrált futam, ahol fogyatékkal élők és épek futottak közösen egy kilométert. A szervezők nagy örömére száznál is többen sorakoztak fel a rajtvonal mögött: 76 speciális sportoló és azok, akik már futottak, váltócsapatok, illetve akik így melegítettek be. Még a testvérvárosból érkezett négy német fiú is beállt egy közös sportélmény erejéig. Több kategóriában hirdettek eredményt. A vakok- és gyengénlátók versenyében a tamási Rákóczi Szilvia és a bonyhádi Vudik Ferenc bizonyult a legjobbnak. A hallássérülteknél Fábián Dóra és Kertész Sándor végzett az élen. Dóri elindult a II. korcsoportosok versenyében is, ahol a kiváló tizenkettedik helyet szerezte meg az épek között. A parasportolók versenyét Orsós Zoltán és Lázár Aranka nyerte a Hétszínvilágból. Győztesek: Lányok, I. korcsoport (1 km): 1. Ádám Alexa (Gyakorló iskola). II. korcsoport (1 km): 1. Samai Zsuzsanna (Babits iskola) 3:45.3. III. korcsoport (2 km): 1. Kocsis Zsófia (Dombóvár) 7:42.1. IV. korcsoport (2km): 1. Buka Glória (Debrecen) 7:11.9. Fiúk, I. korcsoport: 1. Kelemen Zsombor (Babits iskola). II. korcsoport: 1. Pápai Gábor (Dienes iskola) 3:37.4. III. korcsoport: 1. Szendi Adrián (Kajdacs) 7:14.1. IV. korcsoport: 1. Varga Zoltán (Dombóvár) 7:42.1. Váltók (4 km): 1. Emlékezetből futók 13:44. Amatőr (5 km), nők: 1. Felber Orsolya 19:46. Férfiak: 1. Jenkei Péter 16:20. Profik, nők (5 km): 1. Tóth Lívia (VEDAC) 16:29. Férfiak (10 km): 1. Tóth Tamás (Misi SC) 30:22.
