Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)
2009-05-10 / 18. szám
E * SZEKSZÁRDI 3 fMiMAP mm 2009. május 10. MESÉLŐ EMLÉKEINK 77. Amikor a pecsovics szó megszületett A nyelvtörténetben ritka eset, ha egy közkeletűvé vált szó születésének lehetünk tanúi. Külön érdekesség, hogy az esemény az 1839. május 8-9-i megyegyűlési választásokhoz kapcsolódik. A magyar nyelv értelmező szótárában ez áll: „pecsovics: a reformkortól kezdve a Habsburgok feltétlen, szolgai híve, konzervatív párti, aulikus felfogású személy; az 1867-es kiegyezéstől kezdve túlbuzgó kormánypárti, maradi ember, főleg politikus”. A történeti etimológiai szótár szerint „egy Pecsovics nevű, túlbuzgó kormány- párti kortesnek, gróf Festetics Rudolf Tolna megyei földbirtokos tiszttartójának nevéből köznevesült az 1830-as években”. Bodnár-Gárdonyi Bezerédj István- életrajza 1839 áprilisáról írja. „A kormánypárti vezérkarnak Festetics Rudolf tolnai kastélya a főhadiszállása, a kisebb nemesek a Júlia-majorban jöttek Össze. Pecsovics Ferenc tiszttartó volt itt a szíves házigazda... Még most is megvan az a hatalmas birkaakol, hol a lakomákon minden nagyítás nélkül szólva: megették az egész uradalmat. E birkaakolra céloz a kortesnóta: »Csalfa, piszkos Pecsovicsok, / de büdös a kalapotok. / Oda nemes szabadságtok, / az akolban beittátok.« Ezt a gúnynevet Huszár Pál esküdt ragasztotta rájuk azért, mert szégyen- lette, hogy a másik párton levő esküdt kollégái nem a grófi asztalnál, hanem Pecsovicsnál, a gazdatisztnél, tehát mintegy macskaasztalnál esznek. Ezért elkeseredésében azt vágta Paczolay György esküdt kollégája fejéhez: No te - pecsovics... Viszont volt Dunaföldváron egy Galíciából oda szakadt, együgyű, különös testalkatú tímárlegény: Kubinszky István, aki feltűnő piros ábrázatával nagyon hasonlított Huszár Pál esküdthöz. Ezért a leszólt Paczolay azzal vágott vissza Huszárnak: Hallgass, hiszen te olyan vagy, mint a Kubinszi. Majd: Eredj innen, te - Kubinszki.” így feltüzelve, egymással ingerkedve érkezett a két tábor Szekszárdra, ahol a helybeli mezővárosi polgárok a haladókkal szimpatizáltak, de a Béla téri iskola mellett „karddal estek nekik a pecsovicsok”. Ők az esti órákban szavaztak, majd kötélen titokban a várközbe ereszkedtek, s - a főispán tevékeny közreműködésével - újra jöhettek. Ezt még megfejelte azzal, hogy a haladók szétoszlása után hirdetett csak hamis végeredményt. Ettől kezdve a kubinszkiakat nem emlegették. Annál inkább a pecsovicsokat a méltánytalanság miatt szervezkedő haladók, akiknek szájáról országos hírre röppent a közszóvá vált megjelölés. Aki elindította, még húsz évet élt. A Vasárnapi Újság 1859. október 30-án tudatta: „A hajdani pecsovics- párt elnevezésének apja, Pecsovics Ferenc faddi közbirtokos Tolnában, s báró Sina nyugalmazott tiszttartója, 'A Festetics-címer - még csak két vademberrel október 22-én élte 66 évében meghalt. A hajdani megyei élet küzdelmeiben e név nagy hírhedettségre tett szert.” A tékozló Festetics Rudolf már 1851-ben, 49 évesen meghalt. Abban sincs ellentmondás, hogy a szó atyja Sina- s nem Festetics-tiszttar- tó, mert Nagy Iván Magyarország családai című művében olvassuk: Sina vette meg „1842-ben gr. Festetich testvérektől a tolnai uradalmat”. Ebből az is kiderül, nem Pecsovics szakértelmével lehetett baj... Dr. Töttős Gábor Ódon időben MÁJUS 11-ÉN 120 éve, 1889-ben Szekszárdon Bodnár Jenő jellemszínész született. 115 éve, 1894-ben a tervező Pártos Gyula kimérte a gimnázium helyét. 80 éve, 1929-ben két szekszárdi focista is játszott a francia bajnokcsapatban. MÁJUS 12-ÉN 205 éve, 1804-ben szentelték föl a szekszárd-belvárosi templomot; 1904-ben, a 100 éves jubileumkor 9437 volt hívek száma. MÁJUS 13-ÁN 135 éve, 1874-ben megyeszékhelyünk fia, Diczenty Pál körorvos a cselédügy rendezésére tett javaslatot. 100 éve, 1909-ben 500 ka- tasztrális hold helyi szőlő fagykárát mérték föl. MÁJUS 14-ÉN 115 éve, 1894-ben elkészült a szek- szárd-bátaszéki vasútvonal terve. MÁJUS 1S-ÉN 100 éve, 1909-ben Fónagy József birtokán először forgattak mozgófilmet a Gemenc élővilágáról. MÁJUS 16-ÁN 80 éve, 1929-ben a Nyugatban Goethe Iphigénia Tauriszban cimü drámája jelent meg Babits fordításában. MÁJUS 17-ÉN 120 éve, 1889-ben eltemették Pau- - er János püspök-akadémikust, volt címzetes szekszárdi apátot, 30 könyv íróját. EVANGÉLIUM „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesz- szen, hanem örök élete legyen." (János 3:16) Az evangélizációról A protestáns egyházak életében fontos szerepet játszanak az úgynevezett üdvtörténeti ünnepeken túl, az evangélizációs alkalmak. Általában sok gyülekezet él az Istenhez való közeledésnek ezzel az áldásokban gazdag alkalmával. Mint minden szellemi és lelki dolognak megvan a maga sajátságos története, fejlődése, így az evangélizáció is köthető dátumokhoz, helyekhez, e szolgálatban hatékony munkát végző Istentől elhívott emberekhez. A Szentlélek 1910-ben - tette világméretű egyházi problémává az evangélizációt, amikor az edinburghi világmissziói konferencia Mott János vezetésével így fogalmazta meg Krisztus népének feladatát: „A világ evangélizálása ebben a nemzedékben!” A felekezeti határok feloldása is kicseng ebből a gondolatból (ökumenizmus). Az evangélizáció olyan korszakban bontakozott ki, amikor a filozófia is, de az általános világnézet is az Isten hittől eltávo- lodóban volt a különböző izmusok hatására, minden eredményeként a pneumatikus fogékonyság megfogyatkozott az emberekben. Mindezen tényezők szinte kirobbantották az evangélizációs alkalmakat. Az evangélizációs célját és feladatát Jézus misz- sziói parancsának egészében kell látnunk ahhoz, hogy azt jól értsük. Márk evangéliuma szerint a feltámadott Jézus megjelent tanítványainak és így szólt: „Menjetek el szerte az egész világba és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Azok elmentek, hirdették az Igét, az Úr pedig együtt munkálkodott velük s megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.” (Márk 16.14-15,20). Lukács evangéliuma a tartalmát fogalmazza meg a küldetésnek: „Hirdetni kell az Ö nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között.” (Lukács 24:47). Máté evangéliuma pedig a sákramentum- mal kapcsolja össze a missziót: „tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.” (Máté 28:19). Ha ezekből az Igékből levonjuk a mára szóló következtetéseket, elsősorban az válik hangsúlyossá, hogy az egyház élete és megújulása küldetésének betöltésétől függ. A küldetés tartalma: az evangélium, az a jó hír, amely megtérésre hív és bűnbánatot hirdet. Az evangélium örömhíre nem azt jelenti, hogy azt mindenki örömmel fogadja, hanem hogy aki befogadja, annak életében örömöt jelent. Jézus evangéliuma a mennyek országáról szóló jó hír és az Isten közelségébe való hívogatás. Térjetek meg, mert eljött és eljövendő a mennyek országa! Az első lépés a magvetés. Magvetéskor nem megtelnek a zsákok, hanem szórjuk a drága magot, szinte beletapossuk a földbe a termés reményében. A magvetés is evangélizáció! Mivel az evangélizáció a gyülekezet közös ügye, az alkalmak során elhangzottak a gyülekezet tagjait szólítják meg, így a Krisztus kegyelmét elfogadva a gyülekezet élő és szolgálatot vállaló tagjai lehetnek. Ebből adódik, hogy a gyülekezet nemcsak tárgya, hanem alanya is az evangélizációnak, ezért minél hatékonyabb és tudatosabb a részvétel, annál több áldás várható az evangélizációtól. Isten adja, hogy így legyen. Balázsi Zoltán református lelkész A Szekszárdi református gyülekezetben május 7- 10-ig evangelizációs alkalmakat tartanak naponta 18 órától, vasárnap 10 órától a református tempbmban. Vendég igehirdetők: dr. Kádárné Iszlay Éva református lelkész (Sátoraljaújhely) és dr. Kádár Ferenc sárospataki református lelkész, rektor. Febkezettől függetlenül mindenkit szeretettel várnak!
