Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)

2009-04-26 / 16. szám

E * SZEKSZÁRDI J WISAllWAP anno 2009. április 26. A Vasárnapi Újság 1874. április 26-án Longfellow amerikai köl­tő fenti című versét hozta a Szekszárdon élő Dömötör János fordí­tásában. Két héttel előbb Mi kisvárosi­ak címmel örülhettek eleink leírásá­nak, s így talán akkor és azóta sem ér­tik, miért e kettősség... Az 1843- december 20-án Duna- szentgyörgyön született költő, kriti­kus, aki Gyönkön, majd Arany tanít­ványaként Nagykőrösön, s egy évet Edinburghban tanult, a „pesti refor­mátus gimnázium tanára lett, s a teo­lógián is adott elő filozófiai tárgyakat. A filozófiával való foglalkozás melan­kóliára hajló kedélyére nagyon kárté­kony hatással volt, azért remélvén, hogy így életkedve visszatér, lett 1873- ban Tolna és Baranya vármegyék tanfelügyelője” - írja róla a korabeli életrajz. A leírás szerzője elfelejti, hogy Dö­mötör már 12 éves korára szüleit el­veszti, súlyos betegség (valószínűleg epilepszia) gyötri, idegi bántalmait magába fojtja. A korban búskomor­ságnak nevezett depressziót minél több munkával próbálta elnyomni. Erre valóban kellő lehetőséget adott neki a tanfelügyelőség. Már 1873 au­gusztusában a helyi lap tudósít arról: „az újonnan kinevezett tanfelügyelő megérkezvén Szegzárdon végleg megtelepedett”. Októberben az ifjú­ság jövőjéért aggódott, hozzátehet­jük, volt miért. Sajtónk négy folytatás­ban, vezércikként hozza programbe­szédét. Itt olvassuk: „már 52 község­ben 95 iskolában és 153 tanteremben fordultam meg”. Mit látott? Bátán 380 gyermeket ta­nít egy tanító, de sok más helyen is EVANGÉLIUM Amire az Istenhit elég: rettegés felsőfokon! „Te hiszed, hogy egy az Isten? Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és ret­tegnek.” (Jakab levele 2, 19) Az ördög a világ leghívőbb lénye, és a legkiválóbb teológusa (az Istenről szóló tudomány tudósa), mégis fél és retteg. Attól, hogy valaki nagyon ismeri Istent, vagy hisz a létezésé­ben, az még nincs biztonságban. Épp az ellenkezője érvényes rá: el kell kezdenie félni és rettegni! Mitől is? Isten igazságosságától! Isten igazságossága pedig az, hogy gyű­löli és bünteti a bűnt. Aki tehát Isten­ben hisz, ebben kell hinnie. Márpedig az a lény, aki bűnben él, az félelemben és rettegésben él, te­hát az megkötözött, ezért befolyá­solható és tönkretehető. Pedig isteni küldetés, erőnket meghaladó nagy dolgok vannak ránk bízva, de ebben az állapotban legfeljebb beszélni tu­dunk róla, véghezvinni már aligha. MESÉLŐ EMLÉKEINK 75. Az el nem végzett teendő Az el nem végzett teendő. (Longfellow útin, angolból.) Bármi buzgón fáradál, Mindig marad valamid, A mi félbe hagyva áll Várakozva holnapig. Ágyadnál, tornáczodon , Kapuban és küszöbön, Esdő-feddö hangokon Mint a koldus rád köszön. Vár s el nem megy senkitől, Ellenszólnod nem lehet; A tegnapnak terhitől Minden már ma nehezebb. Míg a nagy súly végre, hej! Nagyobb, mint elbírhatod, Mint az álmok terhe, mely Megköté minden tagod’. S napról napra állsz aként, Mint ama törpe emberek, Kik — észak mondájaként — Vállon hordják az eget. Dömötör János. A vers hasonmása kétszáz fölötti e szám. Szekszárdon (ahol az újvárosi iskolában 160 nebu­lót őriz egy tanerő) és Dunaföldváron még Szilveszter napján is tízesével jönnek azok a tanulók, akiket tanító­juk először lát abban az évben (addig ugyanis dolgoztak). Simontornyán egyeden leány sem járt iskolába. A frissen végzett pedagógusok egy ré­sze olyan, „mint azok a régi »iskola- mesterek«, kik mindenféle más pályá­kon tett kísérletek után végre is a nép­iskolába menekültek megpihenni”. Ehhez járulnak j még a zugisko- \ Iák és tudatlan tanítóik, „kik a népiskolai kö- f teles tantár- I gyakkal nem j terhelik a tudat­lan szülők gyer­mekeit”. S bármilyen hihetetien, ekkor érzi magát kiegyensúlyozottnak, sőt az amerikai romantikus költő gondolata­it tolmácsoló El nem végzett teendő szerint még többet óhajtana tenni: „Bármi buzgón fáradál, / Mindig ma­rad valamid, / A mi félbe hagyva áll...” Pedig az előző héten sikerült meg­győznie a szekszárdiakat, hogy létesít­senek polgári iskolát. „Saját megyéjében megnyerő, sze­retetreméltó modorával mindenkit a maga részére hódított, lefegyverzett; főként Szegzárdon, a hol lakása volt, az ottani társas élet legkedveltebb sze­mélyévé lön, de a fővárosba visszatért 1875-ben” - olvassuk életrajzában. Menekülésszerűen távozik. Ma már tudjuk, az emlékek s egy új, de beteg­sége miatt vállalhatatlan szerelem élőL Aztán még két év gyötrődő önhajszo­lás, melynek végén a Vasárnapi Újság szerkesztőségével szomszédos szobá­jában a falról leakasztja a Goethe-ké- pet, s magát függeszti helyébe 1878. január 8-án. Longfellow és Arany is négy évvel élte túl... Babits Mihály sze­Ódon időben ÁPRILIS 27-ÉN 135 éve, 1874-ben bátor juhászok farkasokkal küzdöttek meg a ge- menci út közelében. 125 éve, 1884-ben egy bájos népi szóma­gyarázat a galuskából származtatta Alisca nevét. ÁPRILIS 28-ÁN 225 éve, 1784-ben eleink kérték: latint is tanulhassanak gyermekeik. ÁPRILIS 29-ÉN 135 éve, 1874-ben a hőmérséklet fagypontra zuhant, havazott, s hat völgyben a szőlők fele elfagyott. 100 éve, 1909-ben Becsey Antal fővárosi mérnök vállalta vízvezeték­tervünk elkészítését. ÁPRILIS 30-ÁN 160 éve, 1849-ben szülöttünk, Diczenty Pál, a későbbi orvos hon­védhadnagyi rangot kapott. MÁJUS 1-JÉN 125 éve, 1884-ben állami kezelésbe vették postahivatalunkat. 105 éve, 1904-ben Kallivoda Katinka festő- művésznő 15 napos iparművészeti tanfolyamot hirdetett a múzeumban. MÁJUS 2-ÁN 120 éve, 1889-ben kifogásolták a városi dutyi állapotát: csak az nem szökött meg, aki nem akart. MÁJUS 3-ÁN 80 éve, 1929-ben a MÁV bejelen­tette: a tervezett 400 000 pengő negyedéért építi meg új váróter­münket. rint „jó költő, minden szava mélyen jött leikéből”. Dr. Töttős Gábor Egy régi szekszárdi látkép Miért? Mert a gát a megkötözöttség. „Istenhited 'mitsem ér, ha nem cse­lekszik, csak beszél!” Nem hitelesek azok az emberek, akik Istenben hisznek és boldogok. Aki félelemben tartható, az nem le­het boldog. Viszont hitelesek azok, akik Jézus Krisztusban hisznek és boldogok, mert ők szeretnek, és hi­szik, hogy Isten igazságossága Jé­zus váltsághalálával kegyelemre for­dult az Öt választó és követő ember­ben. A János első levele 4,18 mond­ja: „A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár. Aki pedig fél, abban nem lett teljessé a szere­tet.” Tíz verssel korábban pedig: „Mert Isten szeretet.” Az Istenhit nagyon kényelmes, sen­kit sem állít választás elé, mert rette­gésben tart. De a Szeretet Istene már válaszút elé állítja az embert: Jé­zus Krisztust választod, vagy a féle­lemmel teli gyötrődést? Ember, fogd már fel végre: Nincs harmadik út! Papp Barnabás baptista lelkipásztor 1887 tavaszán-nyarán a Szekszárd Vi­déke kétszer is cikkezett egy különle­ges fénykép keletkezéséről E szerint Baumgarten Ignác fényképész „a vas­úti indóház” felől egy százhúsz centi- méteres látképet készített a városróL A felvételt a fotográfus tíz részre vágta, s a képekből Ferencz Gyula helybeli könyvkötő albumot készített. A kötet lila bársonyborítást kapott, s rajta ezüst betűkkel a város neve. Az így el­készített művet a könyvkötő öt forin­tért (1887-et írunk!) árusította. Az egykori tudósításokból nem derül ki, hogy az album hány pél­dányban került forgalomba. Csak re­mélni lehet, hogy maradt fenn pél­dány, feltehetőleg egy (vagy több) szekszárdi család birtokában. Egy je­lenleg folyó fotótörténeti kutatáshoz fontos lenne megismerni a Baum- garten-féle fényképkötetet. Kérem, ha valaki tud ilyen albumba foglalt, tíz részből álló Szekszárd látkép léte­zéséről, szíveskedjen értesítést kül­deni a következő elektronikus cím­re: a.bela@freemail.hu. A megtalálás nagy segítséget jelentene Szekszárd múltjának jobb megismeréséhez. Albertini Béla fotótörténész

Next

/
Thumbnails
Contents