Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)

2009-04-19 / 15. szám

10 g SZEKSZÁRDI vasárnap 2009. április 19. A Tolnavármegye 1909- április 25-én tudatta: „Városunk pol­gármesterének intézkedésé­re a Garay téren, a vasúthoz vezető úton, Béla téren, Bezerédj utcában, Vár utcában és a Bartina utca egy ré­szében a régi, rendetlenül ültetett, többnyire beteg akácfák kivágattak, s helyettök platánfák ültettettek.” Ki gondolná, milyen hatalmas kultúr­körbe kapcsolódtunk ezzel? Magyar elődeink boglárfának ne­vezték a platánt, s a Pallas Lexikona szerint: „mulató kertjeink legszebb fáinak egyike, 20, sőt 25 méter ma­gasságra is felnövekedik”. Persze ez csak a modern ember szempontja, ahogy Babitsnál is csak egyszer for­dul elő, mikor a Kártyavárban ko­runk felé mutat. „Senkinek sem volt Újvárosban oly szép kertje... Az ablak alatt, az orgonabokor mellett, egy dél­ceg platán állt. Madár végigsimította két ujját a fa kérgén, és aztán a fény elé tartotta. A két ujj teljesen fekete lett a koromtól. - Ilyen az én városom levegője - gondolta magában a pol­gármester. S a virágokra gondolt, me­lyek ebben a kertben lélegzenek...” Spártában városon kívüli platán­erdő ápolta a múltat, „telve hősök és félistenek szobraival”. Pecz Ókori Lexikonja tanúsítja, szintén „híres volt az athéni akadémia platánfa­ligete... A sétatereken, díszkertek­ben sugár növéséért és árnyékot adó lombjaiért nagyon kedvelték. A Genius szent fája Ovidius Átváltozá­sok című művében. Mivel élvezhető gyümölcsöt nem termett, Vergilius sterilnek mondja Georgikonjában.” Kissé humoros, hogy Horatiusnál még a celebekhez is köze van: va / S itt állok a fehér mezőn, / Mint árva platánfa.” Dr. Töttős Gábor Száz éve vigyázzák lépteink... öSTBöKS------­EG Y NEVEZETES SZEKSZÁRDI NAP 134. Ahogy Cseh Gábor képén megmaradnak „Caelebsnek azért nevezték, mert szőlőt nem szoktak felfuttatni reá”. A Biblia egyetlen helyén, Jézus, Sirák fia könyvében bukkan elő: „mint a vízmelléki platán, úgy nőttem fel”. Párizsban a Köztársaság tere „szép platán-fasorokkal és közepén a köztársaságot ábrázoló óriási szo­borral” díszlik. Nálunk a hőgyészi Apponyi-kert 1789-es terve nyomán plántálták a ma is álló díszfákat. Jó­zsef nádor az 1820-as években he­lyezett a Margit-szigetre a főágait le­törő vihart is túlélő tarka levelű pla­tánt. Széchenyi István hí­res nagycenki fasorában, neje - mozsárágyúk díszlö­vése mellett - 1846-ban a Duna-part sétányára ülte­tett első fácskájában tette örökbecsűvé. Vajda János korán meg­ajándékozta a legszebb rím­mel: „platán / Csoport né­zett le ránk középen, / Nyu­galma, csöndje fönségében / Sötéten, mint a Notredame”. Reviczky az Első szerelemben emléke­zik: áPlatánok gúnyos sut­togását / Hozá a játszi szél”. A külhoni költők közül Stefan George versében „Az erkély már hallgat ár­ván, / zeng a kertből édes ének, / pompázó platánok árnyán / szépelegnek büsz­ke szépek”. Baudelaire-nél „zenditi a hajnal a platánfát”, Musset pedig fel­sóhajt „Oh, hol a zöld platánfa!” For­dítójuk, Tóth Árpád kedvesen áb­rándozik: „méla mosolyod / Jól esik nekem, mint az őszi nap; / Jut-e eszedbe, mire gondolok: / A csoda­ősz a platánok alatt?” Máskor „a pla­tánok / Hallgattak, a sok zord, kevély sudár, / Csak villámtól reszketnek a titánok”. „A Nap húga, zöld szemű lány” megigézte Ady írja A platánfa álmában: „Két lábam elhült s szétbo­ntok / Gyökerekként a mélybe száll­ÁPRILIS 20-ÁN 95 éve, 1914-ben volt az ózsáki gazdasági vasút hivatalos bejárása. ÁPRILIS 21-ÉN 100 éve, 1909-ben letartóztatták a villanytelepi könyvelőt és pénzbe­szedőt, akik összejátszva sikkasz­tottak. ÁPRILIS 22-ÉN 165 éve, 1844-ben született Bor­zsák Endre lelkész, író, az országos diadalt elért dalárda tenoristája. 105 éve, 1904-ben a Társadalomtudo­mányi Társaságban szülöttünk, Leopold Lajos adott elő a szocializ­musról. 70 éve, 1939-ben beiktat­ták az új főispánt, Madi Kovács End­rét. ÁPRILIS 23-ÁN 105 éve, 1904-ben Ózsák-pusztán három gazdasági épület égett le a tűzvészben. ÁPRILIS 24-ÉN 135 éve, 1874-ben Ferenc József és Erzsébet királyné húszéves há­zassági évfordulóját zászlódísszel köszöntötte Szekszárd. ÁPRILIS 25-ÉN 120 éve, 1889-ben elhunyt Séner János tanító, '48-as honvéd, Baka István regényalakja. 100 éve, 1909-ben a ma is meglévő platán­sort ültették. ÁPRILIS 26-ÁN 80 éve, 1929-ben egy helybeli 31 éves férfi puszta kézzel fékezett meg egy bikát. HÍRSÁV Mise és hangverseny a kórházi kápolnáért ■ A Szekszárd-alsóvárosi Római Ka­tolikus Közhasznú Egyesület tisztelet­tel vár minden érdeklődőt április 19- én 18 órára a Belvárosi templomba. A szentmisén közreműködik és utá­na hangversenyt ad az Érsekcsaná- di Összhangkórus, vezényel: Bálint Márta. Az est fővédnöke Bíró László püspök, házigazda Bacsmai László plébános. Érmes Halász-borok az evangélikus versenyen ■ A hagyományoknak megfelelően Révfülöpön rendezték meg az evan­gélikus borversenyt, amelyen szintén hagyományosan kitűnően szerepel­tek Halász János borai. A szekszárdi termelő 2007-es Bikavére, 2008-as Cuvée és Rosé bora arany-, míg a 2008as Siller ezüstérmes lett az or­szág 68 termelőjének több, mint száz borátfelvonultató mezőnyben. Különös győzelem „Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot és az a győzelem, amely legyőzte a világot a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?" (IJn 5, 4-5) Ha régen fogadást lehetett volna köt­ni Isten népének küzdelmeire, azt hi­szem a legtöbb csatánál az esélyte­lennek tartott fél az Úr csapata lett volna. A legfontosabb diadalok vala­milyen szempontból váratlan és külö­nös győzelmek voltak: helyzetük­ben, eszközeikben, módszerükben. Jerikó ostrománál talán senki sem adott volna egy kis darab váltópénzt sem a város körül „keringő” és „tülkülő” népre. Bizonyára megmo­solyogtató volt Gedeon 300 fáklyá­val, korsóval felszerelt embere a 120 000 mindjánitával szemben. Ahogy teljesen esélytelennek látszott a 2,5 m magas Góliát ellen parittyá­val induló siheder pásztorfiú, Dávid. Ezen különös győzelmeknek a titka EVANGÉLIUM az volt, hogy kivétel nélkül mindig Is­ten szava nyomán indultak, és az Ő ígéreteibe vetett hit volt az erejük. De azt hiszem, hogy Biblia legdön­tőbb csatája volt talán legkülönö­sebb! Amikor Jézus a kereszttel a vállán a legősibb ellenség az ördög­gel szemben, s a legnagyobb földi hatalom, a halál ellen indult el. És győzött! Diadalt aratott, egy római ki- végzőeszközre feszítve! Diadalt ara­tott a sír zárókövét elhengerítve! Ke­resztje és az üres sírbolt totális győ­zelmet hirdet: van kegyelem a meg­térő bűnösnek, kinyílt az örökélet kapuja! A miattunk megfeszítettre, és értünk feltámadt Krisztusra néző hit azóta is osztozik ebből a diadalból és képes győzni. Bár a világ ma is támad, és azt sugallja: mindegy mit teszel, nincs felelősség. A hit tudja: „Enyém a bosszúállás - mondja a Seregek Ura” A világ hadviselése ez: rosszal viszonozd a rosszat! A Jézusba vetet hit váratlan taktikát alkalmaz: „te győzd le a rosszat jóval.” A világ azt mondja: egyedül vagy a kozmosz­ban, nincs feletted gondviselő hata­lom. A hit meg a madarak alkotójára néz és meghallja a biztatást: „ne ag­gódjatok a holnapért!” A világ tá­mad, és azt mondja: nem üres a sír. A hit pedig a győztes Jézus ígéreté­re néz: „Én vagyok a feltámadás és az élet...” Sefcsik Zoltán evangélikus lelkész Az emmausi tanítványok Van egy áldott húsvét utáni kísérőnk: maga a Feltámadott! Nem szegő­dött azok mellé, akik figyelemre sem méltatták - bár az utolsó pillanatig meggyőzni akarta őket. Nem megy azok után, akik nem akartak benne hinni - bár ő ezt hitet kínálta mindvé­gig. De utánamegy azoknak, akik a nagypénteki események után ösz- szetört reményeik kis darabkáival, a gyász és a kudarc útjait járták. Mint például a történetben szereplő tanít­ványok is.

Next

/
Thumbnails
Contents