Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)

2009-04-12 / 14. szám

2009. április 12. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK SZEKSZÁRDI „Nem halhatunk bele minden ügybe” Molnár Gábor: az adrenalin szükséges, hogy az ember ne veszítse el a gátjait A sokféle alkotómunkával elköte­lezett Czirok Róbert beszélgeté­sünk végén két javaslatot is tett. Lapunkba Kiing Béla neve került, ám később kiderült, hogy ő Bu­dapesten lakik, ott is dolgozik, ez viszont ellentmond sorozatunk „szabályainak”. Következzék hát Molnár Gábor őrnaggyal, a me­gyei rendőr-főkapitányság felderí­tő osztályvezetőjével készült be­szélgetés. V. Horváth Mária- Hogyan készül egy rendőrcsalád az ünnepekre, most éppen húsvét- ra?Egy zsaru ugyanis éjjel-nappal- agyilag legalábbis - ügyeletben van, s bármikor elszólíthatja a munkája apihenéstől, vagy az ün­nepi asztal mellől- Az utóbbi pontosan így van, hi­szen mi gyakran dolgozunk a hétvége­ken, s nekem bármikor indulnom kell... Ám ettől függeüenül mi is > ugyanúgy készülődünk, mint bárme­lyik más család.- Mit terveznek ?- Édesanyámnál, Ajkán töltjük az ünnepeket, természetesen az ott élő, szintén rendőr öcsémékkel együtt, akikhez keresztelőre is hivatalosak vagyunk.-És ha „helyzet ” adódik?- Osztályvezetőként mindennel kalkulálnom kell. Amennyiben olyan indokolt szituációról kapok telefonér­tesítést, amiben az osztálynak is van feladata, máris ugróm.... Számtalan ilyen eset adódik.- Kérem, mutassa be a családját!- Szívesen, hiszen ők jelentik szá­momra a biztos hátteret Egyébként én abban a rendőrmodellben hiszek, aki mögött kiegyensúlyozott, szerető csa­lád áll. Feleségem, Orsolya szekszárdi, a Kereskedelmi és Hitelbankban dolgo­zik főosztályvezetőként. Kislányunk, Virág nyáron lesz nyolc esztendős, a gyakorlóba jár, igen jól tanul, amellett, hogy nagyon jó matekos, igen tehetsé­gesen baíettozik. A matematika iránti vonzalmát anyukájától, az olvasás sze- retetét pedig tőlem örökölte. Néhány szó édesanyámról: gyerekkorunkban és jelenleg is három műszakban dolgo­zik egy ajkai gyárban. Nagy teherbírá­sú, tiszteletre méltó asszony. Szigorú­an, az egyszerű munkásember bölcses­ségével nevelt bennünket, s mindig si­került neki a helyes irányba terelgetni minket. A kötelesség tiszteletét, a mun­ka iránti alázatot, a fegyelmet, a pontos­ságot, a megbízhatóságot, őszinteséget minden körülmények között elvárta Molnár Gábor tőlünk. Hiszem, hogy neki köszönhe­tem, hogy tanultam, hogy idáig eljut­hattam.- Nem biztos, hogy minden olva­sónk tudja, mit takar,Jelderítő­nek’’lenni.- A szervezett bűnözés elleni küz­delemmel foglalkozunk, ami termé­szetesen Tolna megyére vonatkozik. Persze, a szálak bármeddig elérhet­nek. A mi munkánk olyan speciális te­rületet jelent, amiben a nyomozás ha­gyományos eszközeivel nem tudunk eredményt elérni. Ezért mi speciális eszközökkel dolgozunk: nevezetesen a rendőrségi törvény és a büntetőeljá­rás alapján titkosszolgálati eszközöket alkalmazunk. Adott esetben ilyen a te­lefonlehallgatás, a helyiség-megfigye­lés... az ezeken túlmutató módszere­ink természetesen titkosak.- Igen széles érdeklődési körű em­berként miért lett éppen rendőr?- A nyolcvanas évek közepén egyik barátom megajándékozott Moldova György Bűn az élet című könyvével Az egyik fejezet egy Tonhauser László nevezetű emberrel foglalkozik, ami engem nagyon elgondolkodtatott, mondhatom, megfogott. Bár már ko­rábban is érdekelt a nyomozói mun­ka, tudatosan mégis a könyv elolvasá­sa után kezdtem készülni rá.- Annak ellenére, hogy közgazdász?- Sőt azt megelőzően földmérő mérnöki diplomát is szereztem, s ké­sőbb természetesen elvégeztem a rendőrtiszti főiskolát. Székesfehérvá­ron, a városi rendőrkapitányságon kezdtem dolgozni, ami igen jó iskolá­nak bizonyult, hiszen bűnügyileg meglehetősen fertőzött város. Tíz év­vel ezelőtt, 1999-ben Szekszárdra nő­sültem, s örömmel mondom, hogy munkámat sikerült a főkapitánysá­gon folytatni.- Sajtótájékoztatókon arról győ­ződhettem meg hogy elkötelezettje a bonyohdtfelderítői munkának.- Ez teljességgel igaz. Szerintem ez a legizgalmasabb, mondhatom, legro- mantikusabb rendőri munka, amiről hírszerző regényekből, vagy filmek­ből képet alkothattak az újság olvasói is. Még akkor is, ha az élet nem olyan izgalmas és tömény, mint az említett művek. De mindenképpen megjegy­zem, megyénk kis mérete ellenére is olyan méíységű és színvonalú ügye­ket derítünk ki, amelyek országos visszhangot váltanak ki.- Felderítés tekintetében is nagyon jó a főkapitányság megítélése.- Saját elképzelésünket megvalósít­va a városoknál is tevékenykednek, s igen jól működnek a felderítők. Ta­valy a mi feladatunk volt kidolgozni az egész magyar rendőrség humán-hír­szerzésének fejlesztési tervét. Erről komoly tanulmányt készítettem, s te­szem hozzá, ez oly tekintetben a hob­bim is, hogy előszeretettel kutatom például a régi tankönyveket.- Elismerésre érdemes hobbijaira visszatérünk, de kérem, hogy előbb soroljon néhány közelmúltbeli si­keresfelderítést!- Biztosan emlékszik rá, amikor ta­valy 12 500 darab Extasy tablettát fog­laltunk le. Tízezret - a belga rendőr­ség bevonásával - Brüsszelben, a töb­bit pedig röviddel később a magyar határon, Hegyeshalomnál A gyanúsí­tottakkal szemben nyílt büntetőeljá­rást folytat a nemzeti nyomozóiroda. A másik nagy és komplex ügy a jogo­sítványokkal való vesztegetés, amikor a fél országból ide jártak jogosítványt szerezni - pénzért. Ennek a felgön­gyölítése szakmailag a legszebb mun­káink egyike volt.- Ahogyan a szintén kábítószeres- lövöldözéses ügy is, ami a Tartsay benzinkútnál kezdődött, s az Arany János utcai bútoráruház mögött végződött az elkövetők le- fegyverezésével Félelem, adrena­lin...? A rendőrök különlegesen vannak kódolva?- Nyilván bizonyos helyzetekhez hozzászokik az ember. Amikor először mellettem lőttek, mást éreztem, mint most. Adrenalin van és szükséges is, hogy az ember ne veszítse el a gátjait. A féíelem az idő múlásával és az elfogá­sok számának növekedésével - köze­lítjük a 150-et - csökken. Nálam ma már nemigen merül föl a félelem, első­sorban azért, mert többnyire az or­szág legjobb bevetési egységével, a Ne­utron kommandóval dolgozunk együtt. Ők biztonságot adnak, mi pe­dig már rég elnyűttük a félelmet, hi­szen - idézőjelbe téve - nem halha­tunk bele minden ügybe. De igaz az is, hogy rendőri mivoltunk ellenére mi is emberek vagyunk, s láthatjuk a „másik oklal” emberi tragédiáját. Gyakran tű­nődöm azon, hogy vajon az elkövető­ket mi sodorhatta tettükig? Mint már mondtam, nem biztos, hogy rajtam múlott, vagy kizárólag önmagámból adódott életem pozitív alakulása. Per­sze, ez csak fikció... de azért...- Térjünk vissza hobbijaira.- Rengeteget olvasok, nagy hobbim a saját családfa kutatása. Értékes ada­tokra bukkantam rá az Országos Levél­tárban, de sokban segítettek a soha nem látott - hazai és külföldi - roko­nok. Na és az internet is fontos szere­pet töltött (tölt) be a kutatásban. Mind­erről órákon át lehetne beszélgetni...- Sajnos, nincs rá terjedelem... Kivelfolytassuk?- Készültem. Kitanics Márk igaz­ságügyi pszichológus szakértőről a tiszteletre méltó szekszárdi lokálpatri­ótáról olvasnék szívesen.

Next

/
Thumbnails
Contents