Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)
2009-01-18 / 2. szám
4 SZEKSZÁRDI HÜRN4P KULTÚRA 2009. január 18. Krizák István különdíjas Az év természetfotói a Babits Mihály Művelődési Házban Január 14-én nyílt meg a Béres Csepp - Az év természetfotósa 2008 vándorkiállítás az első vidéki helyszínen, a Babits üvegtermében. 163 pályázó több mint 3500 fényképe közül választották ki a tárlat fotóit, melyeket Szekszárdon a hónap végéig tekintheti meg a közönség. Kosztolányi Péter A naturArt Magyar Természetfotósok Szövetsége tizenhatodszor rendezte meg Az év természetfotósa pályázatot. A magát Közép-Európa legnagyobb ilyen jellegű pályázatává kinőtt, tucatnyi kategóriában kiírt versengés díjazott és magasra értékelt pályaműveiből (ezűttal 57 fotós 123 munkájából) szerkesztett kiállítást a főváros után hagyományosan Szekszárdon láthatja első ízben az érdeklődő nagyérdemű. A tárlatot dr. Kafotás Zsolt, a 2001. év természetfotósa, a naturArt 14 éven át volt elnöke nyitotta meg. Mint dr. Katotás elmondta, a pályázat célja természeti értékeink, tájaink, élővilágunk bemutatása és az Ismeretterjesztés, óvandó egyszeri és megismételhetetlen Földünket. A 2008. év természetfotósa Máté Bence, az ifjúsági kategória győztese Túrós Balázs lett. A különdíjak egyikét, a Nagy- györgy Sándor-díjat Krizák Istvánnak, a Gemenc Fotókör megbízott vezetőjének ítélte a zsűri. A különdíjas kép készítésének körülményeit firtató kérdésünkre Krizák elmondta, hogy a helyismeret, illetve a terület kezelőjével való korrekt viszony elengedhetetlen, továbbá ki kell alakítani eg}' (a szélirányt tekintve is) álcázott leshelyet - ezt követően csak szakértelem, idő és türelem szükséges a nyiladékon megjelenő szarvastehén díjat kiérdemlő lefotózásához. Hobbifotósként akadálynak érzi a fényképezésre fordítható idő meny- nyiségét, a megrendelések és honoráriumok hiányát. Előnynek nevezte azonban a téma kiválasztásában, az alkotói szabadságban megnyilvánuló kötetlenséget. A kiállítás január 31-ig tekinthető meg a Babits Mihály Művelődési Ház üvegtermében. A pályázaton díjazott képek a www.naturart.hu; a teljes pályázati anyag a www.fotoklikk.hu oldalon látható. Decsi Kiss János alkotásai a katolikus iskolában Szerdán, a Szent József Iskolaközpontban nyitották meg Decsi Kiss János Szózat 12 képben, 6 hangban című tárlatát. A kiállításon a képzőművész-író textilképei, illetve a Szózathoz készített tucatnyi grafikája látható. Vörösmarty és Arany versmonda- taitól a Metallica zenéjéig ívelt a kiállítás-megnyitó, melyen Kubanek Miklós a Szózat és szerzője bemutatásával, Németh Judit Arany Rendületlenül című versével, Decsi Kiss András pedig megzenésített versekkel működött közre. A tárlatot szervező és megnyitó Kubanek elmondta, hogy Vörösmarty nemcsak a verselésből megélő költőként, hanem szeplőtlen életű emberként is követendő példa. A 1949-ben született, pedagógiai főiskolát végzett Decsi Kiss, a maga alapította szálkai Ifjúsági Alkotóház és Művésztelep vezetője egy korábbi írásával mutatkozott be. A Szózatot grafikáin kívül másképp is illusztrálandó, stílusgyakorlatot adott elő. Textilképeiről szólva a kötelet kellőképpen durva anyagnak nevezte ahhoz, hogy meg kelljen szelídíteni, érdességét megrostálni. A kiállítást érdemes mindazoknak megtekinteniük, akik egy-egy témát több nézőpontból is megvizsgálandónak tartanak. És semmi más nem számít. KoP Czakó Sándor utazása Babits Mihállyal Két fényképes könyve jelent meg az első független napilap, a Dátum főszerkesztőjének Egyszerre jelent meg a Decsen élő Czakó Sándor két fényképes könyve, a „Babits utazása Szekszárdon" és az „íme az ember...”. Erről már hírt adtunk a kötetek hivatalos bemutatása alkalmával, amikor a megyei könyvtárban a szép számmal összegyűlt érdeklődő előtt Gacsályi József beszélgetett a szerzővel. V.EM. Csupán érdekességként jegyzem meg, s ami azon az eseményen derült ki, hogy a Czakó Sándor először a Babits utazását kezdte írni, majd abbahagyta, s nekifogott a másik kötetnek. Talán azért történhetett így, mert a szekszárdi születésű költővel „beszélgetve” egyre mélyebben érezte, miként vívódott Babits az ateizmusa és istenhite között. Az írás közben fel- idéződött „közös élmény” hatására lelke, szelleme érthetően elkanyarodott, ami persze nem „elcsapongást” jelent, hanem nagyon is elmélyült gondolkodásról tesz tanúbizonyságot. Legyen szó a csodáról, a velünk született képességek soráról illetve azok sorsáról vagy akár az utóbbiból adódó hivatás választásáról azaz a „pályára állásról”. S aki így tesz, „szabad akaratának fogja lesz. Ő nem remél csodát, mert a csodában benne van.” Mivel „adottságunk egy része tehát működik, másik része vágy' marad Aki ehhez ragaszkodik, örök életében boldogtalan lesz.” A másodikként említett - találó czakói megfogalmazás szerint - fényképes könyvben arra buzdítja olvasóit a szerző, hogy „az isteni kinyilatkoztatásnak megfelelve, isteni méltóságát őrizze, és ha vissza kell szereznie, szerezze vissza azt”. Bizonyos, hogy az olvasók sokasága jól emlékszik Czakó Sándorra a megyei lapból majd az első függetkn napilap, a Dátumból amit főszerkesztett. Gacsályi Józseffel - aki ezt meg is említette a beszélgetéskor - mindketten Sándor keze alatt dolgoztunk. Nagyon szép idő volt minden tekintetben, s hozzáteszem, ebben nagy része volt akkori főnökünknek is, aki velünk együtt nem menekült hivatása elől Nem ecsetelem vezetői és emberi kvalitásait, ám egy valami sok tűnődést okozott számomra, sokunk számára. Vajon Czakó Sándor újságíróként, íróként, vagy a „fénnyel való képírásban” tehetségesebb? Persze válasz nem volt, és most sem hozhattam, hozhattunk erről „döntést”, még a két könyv elolvasása és a gyönyörűséget jelentő képek sokszori nézegetése után sem... Nem maradhatok adós a cikk címének magyarázatával úgyhogy átadom Babits utazása Szekszárdon Czakó Sándor fényképes könyve Egy teherautó platóján... a szót a szerzőnek: „Ezzel a könyvvel szeretném átadni mindenkinek - akit érdekel - azt az ajándékot, amelyet a Teremtőtől kaptam, azzal a megjegyzéssel senki ne gondolja, hogy magamat Isten kiválasztottjának képzelem. Én ugyanolyan egyszerű ember vagyok, mint bárki más. Ebben az esetben talán azzal a különbséggel - míg mások nem - végű) is fölmerészkedtem annak a darus teherautónak a platójára, amelyen együtt utaztunk Szekszárdon Babits és én.” Az utazás 1981-ben történt, természetesen az érzelmek kavalkádját kiváltó fotók is, amelyeket Czakó Babits soraival hozott párba. Ekkor szállították azon a bizonyos teherautón városunkba Farkas Pál szobrászművész „fotetos” Babits-szobrát, amely mindenféle tévedések, félreszervezések miatt Sándorral együtt, képzeletbeli beszélgetés kíséretében beutazta a várost.. Farkas Pál mihelyt tudomást szerzett a könyvről nyomban beszerezte. Könyvélményét a napokban megosztotta velem, s bizony bevallotta, igencsak meghatották a kötet mondatai, képei. (Engem is.) Krizák István: Óvatos léptek
