Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)
2009-03-15 / 10. szám
6 * SZEKSZÁRDI VASÁRNAP SZÍNHÁZ 2009. március 15 Bonnból érkezett a rendező A három kultúrát magáénak valló Tömöry Péter állítja színre Szekszárdon Stuart Mária történetét Dolgozott rendezőként Kecskeméten, Veszprémben és Zalaegerszegen, főrendező volt a németországi Bruchsalban, a Badische Landesbühne-ben, 1993-tól szabadfoglalkozású, a pforzheimi, a cellei, a szatmárnémeti, az erlangeni színház, valamint a bonni Junges Theater állandó munkatársa. ■ A fenti - távolról sem teljes - felsorolás csak Tömöry Péter rendező színházi pályafutását érinti, aki emellett kiterjedt írói, költői munkásságot, sőt, televíziós szerkesztői gyakorlatot is felmutathat. Utóbbit egyébként nem Magyarországon, hanem Bukarestben művelte. A Kolozsvárott 1943- ban született Tömöry Péter mostanság Szekszárd- ra tette át székhelyét. A Deutsche Bühne Ungarn felkérésére a Stuart Mária (Maria Stuart) című Schiller darabot állítja színre, a bemutató március 17-én, kedden várja a közönséget. Az egyik próba előtt beszélgettünk a színházművészet nemzetközileg ismert képviselőjével- Már több mint harminc esztendeje települtem át Magyarországra, de Szekszárdra Bonnból érkeztem - mondta a rendező. - A német városban működő Euro Theater Central tanácsadójaként dolgozom. Hosszú volt az út, mire ide eljutottam Kolozsvárról Sokszor megkérdezték tőlem, hogy milyen emlékeket őrzök a negyvenes-ötvenes évek Erdélyéről Romániájáról, és mindig azt válaszoltam: nekem azok voltak a legszebb éveim, miután nagy szeretetben nőttem fel. Elemi iskolába Székelyudvarhelyen jártam, a jellegzetes magyar nyelvi környezet, az onnan .származó emlékek máig kiapadhatatlan kincsesbányát jelentenek számomra. Családom egyik része német örökséget hozott maTömöry Péter a szekszárdi Deutsche Bühne Ungarn nézőterén gával, ennek köszönhetőn a német nyelvvel már otthon megismerkedtem. A kolozsvári egyetemen magyar-román szakon végeztem, így - a három nyelv révén - három kultúrát is magaménak vallhatok. Itt, a Német Színházban több olyan művész is dolgozik, aki Romániában született. Előfordult már, hogy a még nagyobb árnyaltság kedvéért a német mellett románul is adtam instrukciót... Tömöry Péter 1974 és 1978 között Bukarestbe volt az ottani televízió magyar és német stúdióján;, szerkesztő-rendezője. Ez az időszak - miképp jelit mezte - még a viszonylag enyhébbek közé tartc zott az amúgy mindvégig kemény Ceausescu korszakban. Sőt, ekkoriban a bukaresti színházi élet - mintegy szigetként az egyre nagyobb hullámokat vető tengerben - egész Európában az egyik legizgalmasabbnak számított.- Ebből a szempontból rengeteg fontos dolgot lehetett tanulni, nagy szerencsémnek tartom, hogy ekkor itt lehettem. Érdekességként hadd említsem meg, hogy - tisztaságáról és kényelméről is közismert - szerkesztőségünkben szerda délutánonként gyakorta megjelent Ceausescu pártfőtitkár Nicu nevű fia, aki ilyenkor nézte meg a külföldi adókról leszedett futballmeccseket. Mi persze nem találkozhattunk vele, testőrséggel érkezett, csak a hátrahagyott üres whiskey-s üvegek jelezték, hogy ott járt... A jelenbe visszatérve: a nemzetközi programmal és munkatársi gárdával rendelkező bonni színház, illetve a szekszárdi Deutsche Bühne Ungarn közötti kapcsolatfelvétel gondolata két esztendeje fogalmazódott még. Tömöry tavaly Gisela Pflugradt- Marteau-val, az Euro Theater Central igazgatójával együtt látogatott városunkba, egyeztetve az együttműködési lehetőségeket.- Első állomásként Frank Ildikó, a Német Színház igazgatója meghívott vendégrendezőnek, és támogatta javaslatomat, mely szerint a Schiller-évre tekintettel mutassuk be a német drámaíró ismert művét, a Stuart Mária című tragédiát. Ezen dolgozunk most. Ami a jövőt illeti, a kedvező előjelek alapján bízom benne, hogy van távlata ennek a most induló együttműködésnek, mindkét fél számára. Megteremtették a magyarországi német drámaírást A DBU jubileumán, május 26-án mutatják be Pruzsinszky Sándor pályázatnyertes darabját Pruzsinszky Sándor Batyubál című drámája nyerte a Magyarországi Német Színház (DBU) fennállásának 25. évfordulója alkalmából meghirdetett drámapályázatot. Kovács Etelka A kiírás értelmében a magyarországi németek történetét feldolgozó olyan színpadi mű megírása volt a feladat, amelynek alapján létrehozható egy zenés történelmi revüműsor. A darabot a jubileumi hét keretében, 2009. május 26-án mutatják be, a szerző 250.000 forintos jutalomban részesült. A zsűri - Frank Ildikó, a DBU színész-igazgatója, Rill Zsófia, a színház művészeti titkára, valamint Ipacs Miklós műfordító, a DBU volt dramaturgja - a beérkezett 21 pályamű közül kimagaslónak ítélte a Batyubál című, véleményük szerint érdekes, izgalmas, kiválóan megírt drámát. Frank Ildikó elmondta továbbá, hogy a pályázat a vártnál sikeresebb volt, és igazi kulturális missziót hajtott végre. Felkeltette ugyanis 21 ember érdeklődését egy olyan téma iránt, amelyről másképp talán soha nem született volna színpadi mű. Emellett a pályázatnak köszönhetően a már létező magyarországi német költészet és prózaírás mellé immár felsorakozhat az eddig hiányzó dráma is. Elmondhatatlanul fontosnak tartják, hogy további 5-6 színvonalas pályaművet antológiába rendezve megjelentessenek. Pozsonyban, a Duna-parton felség- árulásért kivégzik Drechsler Krisztián Dánielt. Ez a kép jelent meg Pruzsinszky Sándor előtt, amikor elolvasta a Magyarországi Német Színház pályázati felhívását. Ha ez nem történik meg, nem fogott volna hozzá műve megírásához. A drámaírás ugyanis nála mindig úgy kezdődik, hogy egy kép felbukkan a fejében, ami aztán elkezd mozogni, majd hosszabb-rövi- debb idő alatt Kibontakozik a darab. A kivégzés 1849 januárjában, Drechsler alakja, a felségárulási per mind valós. Volt egy története is, amelyet a hamburgi jogi egyetemen megismert Magyarországról kitelepített barátjától hallott, amikor a Max Plank Intézet ösztöndíjának köszönhetően ott végzett el két szemesztert. Ugyanakkor a jelenkorban játszódó részek, a másik főhős, Drechsler ükunokája, a családfa, amit felépített, csak kigondoltak, a cselekmény pedig kis részben valós. Pruzsinszky vallja, amit Páskándy Géza fogalmazott meg: „A történelmi darab nem a részletekben hiteles, hanem az aurájában.” Ezt igyekezett megteremteni^ A Batyubálnak összesen három szereplőjét mintázta olyan személyről, aki valóban létezett, azonban sok népszokást feldolgozott drámai helyzetekben gyűjtésekből, így az isztiméri sváb hagyományőrző dalkör által felkutatott népdalkincsből származó sváb népdalok hangoznak cl, egy herendi lakodalmi és egy budakalászi szüreti dal, ezenkívül 100 éves, vagy újabb szójátékon alapuló bécsi kupiék. Két saját verse is szerepel a drámában, amelyekhez klasszikus zenei futamokat képzel eL Két farsangi játék keretezi a művet az egyik a múltból, a másik a jelenből diákok színjátékaként. A Batyubál zenés történelmi tragédia. Pruzsinszky Sándor azt mondja, három feje van: az első a jog, a második a történelem, a harmadik a dráma. Húsz év jogi pályán végzett munka után egy magánéleti változás hatására valósította meg az érettségi óta dédelgetett álmát, és ma már elsősorban bölcsészetiéi foglalkozik, emellett „takaréklángon” dolgozik ügyvédként. A könyvhétre jelenik meg harmadik történelmi esszéje Hatatom és hóhérbárd címmel, az eddig írt tizenötből a Batyubál lesz az ötödik színdarabja, amit bemutatnak, jelenleg kettő van műsoron Budapesten a Holdvilág Kamaraszínházban, és Révkomáromban, a Thália Színházban. Tíz drámája jelent meg, és Paul Lendvai két könyvét is lefordította magyarra. Több elismerés mellett 1999-ben Szelek tornya című drámájáért Nagy Lajos irodalmi díjjal tüntették ki, 2007-ben Marczibányi-ház című színművéért Jókay-díjat kapott, míg Csillagjáró című drámai víziójáért a „Hazáért Érdemkereszt” kitüntetésben részesült.
