Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)

2009-10-11 / 35. szám

6 SZEKSZÁRDI VASÄitiAP MOZAIK 2009. október 11 „Éppen olyanok, mint otthoni dombjaim” Esztergomban járt a Babits Mihály Általános Iskola tantestülete Pappné Kutas Annamária, a szekszárdi, és Kotz István, az eszter­gomi Babits iskola igazgatója az emléktábla megkoszorúzása után Városi emlékünnep az ‘56-os forradalom 53. évfordulóján 2009. október 23. (péntek): 11.00: A POFOSZ Tolna Megyei Szervezetének rendezvénye a Polgár- mesteri Hivatal dísztermében 11.50: Az 1956-os emléktábla ko­szorúzása a Polgármesteri Hivatalban 13.30: Térzene a Szent István té­ren az Alisca Brass Band előadásában. Karnagy: Kovács Zsolt ■ 14.00: Ünnepi műsor és koszorú­zás a Szent István téren, az 1956- osemlékműnél- Díszőrség bevonulása a történel­mi zászlókkal- Himnusz- Köszöntőt mond: Horváth István Szekszárd MJV polgármestere- Ünnepi szónok: Kerekes Csaba önkormányzati képviselő- Irodalmi műsor az I. Béla Gimná­zium tanulóinak előadásában (művé­szeti vezető: Kis Pál István)-Egyházak ünnepi áldása-Koszorúzás-Szózat 16.00: A Szekszárdi Kamarazene- kar ünnepi hangversenye a Művésze­tek Házában. Művészeti vezető: Földesi Lajos. POFOSZ TM Szervezete, Szekszárd MJV Önkormányzata, Babits Mihály Művelődési Ház és Művészetek Háza m Szekszárd és Esztergom. Babits Mi­hály életének két fontos városa: az egyik az életút elejéről, a másik inkább a végérőL Két város - „domb alatt, sík felett’' két szeretett, otthont adó hely a költő életében. Ez köti össze e két ré­gi magyar várost az ország két végéről BabitscsaL Ez a gondolat kötötte össze tavaly, a Babits emlékévben e két város költő­ről elnevezett általános iskoláját is, amikor a Szüreti Napok idején az esz­tergomi Babits iskola tantestülete a szekszárdiakkal találkozott. A kelle­mes programok és beszélgetések so­rán kiderült, nem csak a közös név kö­ti össze a két iskolát... Azt a látogatást viszonozták az elmúlt héten a szek­szárdi iskola pedagógusai. Az igazgatói köszöntők után az esz­tergomi intézmény aulájában a részt­vevők megkoszorúzták a költő emlék­tábláját. A program „hivatalos” részét beszélgetés követte, melyben nem le­hetett megkerülni a közoktatás jelen­legi helyzetét sem... Ebéd után a vendégek és házigazdá­ik felkapaszkodtak az Előhegyre, Babitsék egykori nyaralójához, ahon­nan az októberi napsütésben csodál­hatták meg a bazilikát, a Dunát, a Má­ria Valéria hidat, és Babitsosai együtt hitték: „...s odalent kertem az egész táj, hol óriás csiga kétszarvú dómjával e bölcs bazilika” Meghatottan olvasgattuk a veran­dán a ház egykori vendégeinek ne­vét, simítottuk végig a régi írógép billentyűit, melyeken Babits keze ko­pogtatott egykor. Ültünk a az ebédlő- asztal körül, és olvastuk a az egyik befőttes üvegen Babits kézírását: „Mustos tök”. Csendben lépdeltünk le a hegyről hogy aztán egy másikra is felkapasz kodhassunk, és tiszteletünket tegyük a fenséges bazilikánál Hűvösödött már, az arany színek is tűnőben voltak, amikor azzal búcsúz tunk Esztergomtól és vendéglátóink tói hogy találkozunk jövőre a Szék szárdon, a Szüreti Napok táján. Mi babitsosok. Máté Erzsébet a Babits iskola tanára In memóriám Grósz József (1935-2009) ■ Szomorúan vettük tudomásul, hogy tovább fogyatkozott a Garay Já­nos Gimnázium nagy formátumú nyugdíjas tanáregyéniségeinek kö­re. Iskolánk közelmúltban eltávozott neves tanárai - Mándi Gyula, Gerse József, Mozolai János - után elment Grósz József is. Egy legendás hírű csapat tagja volt. Magyar-történelem szakos ta­nárként végzett a szegedi tudo­mányegyetemen, majd 1972-ban ke­rült a Garay János Gimnáziumba Cséke Miklós magyar-francia szakos tanár nyugdíjba vonulásakor. Neve iskolánkban és az egész megyében elválaszthatatlanul összefonódott a magyartanítással. E tárgy nak sok ki­váló szaktanára között - mint dr. Bí- ró János, Hornyák Lászlóné, dr. Nagy Andor, Németh Károly - osz­tályokat tanított meg a Garayban a magyar nyelv és irodalom ismereté­re, szeretetére. Nagy szaktudása, módszertani felkészültsége, mesteri óravezetése nemcsak diákjai, ha­nem fiatalabb kollégái számára is ta­nulságosak és emlékezetesek voltak és maradnak. Műelemzéseiben bra­vúrosan szemléltette a tartalom és a forma, a kifejezendő gondolat, él­mény vagy érzés, és a kifejező esz­közök lényegi összetartozását. Logi­kusan és célszerűen felépített iroda­lomóráinak a szellemi igényesség éppúgy jellemzője volt, mint az érzelmi és erkölcsi tanítás, az emberi mondanivaló közvetítése. Mesteri­en valósította meg a horatiusi elvet, a szép- irodalom klasszikus küldetését: tanított és gyönyörködtetett. Nemcsak szaktanár­ként öregbítette a Garay gimnázium hír­nevét. Tudása alkalmassá tette arra, hogy a megyében a magyar nyelv és irodalom tantárgy szakfelügyelője lehetett. A stafétát a legendás dr. Bí­ró János magyar-latin szakos kollégá­jától vette át. Kollégái ismerték és szerették a segítőkész, emberséges szakfelügyelőt, aki nemcsak tovább­képzéseket tartott tanártársainak, hanem látogatásai során hasznos ta­nácsokkal segítette a pályakezdőket. Grósz József huszonhárom éven át tanított a Garayban. Pályája méltó befejezéseképp 1991-ben ismét osz­tályfőnöki szerepet vállalt, és 1995- ben ballagott el utolsó osztályával. Garays kollégáival azután is tar­totta a kapcsolatot, nyugdíjasként is be-bejárt a gimnáziumba. Odafigye­lő és gondoskodó nagyapaként kí­sérte nyomon gimna­zista unokái előme­netelét. Ez a gesztus is jól jellemzi a tanár urat. Családcentri­kus, az életet szerető és tisztelő, kötelessé­geit tudó, munkáját becsületesen ellátó ember volt, aki tanít­ványait is erre nevel­te. Találó, frappáns megállapításait, böl­csességből fakadó fanyar humorát - mi, akik ismertük, élettapasztalat­ban növekedve - egyre igazabbnak érezzük. Egykori magyar szakos kollégái­val az elmúlt tanév végi összejövete­len még együtt volt. Sokat mesélt életéről, élményeiről, mintha érezte volna: lehet, ez az utolsó találkozás velük. Mégis nyugodt volt, mint aki tudja: emberi feladatait elvégezte. Ki is mondta: az ideje lassan lejár, és felkészült a befejezésre. Nagy aján­dék ez neki. Ahogy' ajándék nekünk is az, hogy ismerhettük. Köszönjük, Tanár Úr! A Garay János Gimnázium közössége Emléktábla-avatás és előadások A Dicenty Dezső Kertbarát Kör, Szek­szárd Város, a Tolna Megyei Agrárka mara Kertészeti Osztálya, a Szekszárdi Hegyközség és az Alisca Borrend tisz­telettel meghív minden érdeklődőt Dicenty Dezső (1879-2009) születésé­nek 130. évfordulója alkalmából szer vezett emlékülésre és emléktábla ava­tására, október 16-án, 10 órakor a Mé­száros Borházba (Kossuth L. utca 26.). Program: 10.00: Ünnepélyes meg­nyitó - Dr. Katona József (SZBKI nyu­galmazott igazgató) 10.15: Ünnepi megemlékezés Di­centy Dezsőre - Dr. Töttős Gábor 11.00: A szőlő alany és nemes fajták szerepe a tápanyagok hasznosításá­ban - előadó: dr. Csikászné dr. Krizsics Anna (PTE SZBKI Pécs) 11.30: A szőlő tápanyagellátása az agrárkörnyezetgazdálkodás tükrében - előadó: dr. Szőke Lajos 12.00: Dicenty Dezső szakmai ta­nácsai mai szemmel - dr. Dula Bence 12.30: Dicenty Dezső Emléklapok ünnepélyes átadása - az emléklapo­kat átadják az alapítók: Farkas Pál Schubert Péter, Ferenc Vilmos Ünnepi falatok a Mészáros Pincé­szet kiváló boraival 14. 30: Dicenty Dezső emléktábla avatása a Frankos Pincészetnél

Next

/
Thumbnails
Contents