Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)

2008-10-26 / 37. szám

2008. október 26. Október 23. a fiataloké is Városi ünnep és koszorúzás az ‘56-os emlékműnél Számos koszorúzó intézmény és egyesület főhajtásával, népes ün­neplő közönség jelenlétében zaj­lott le az 1956-os városi megem­lékezés Szekszárdon. Kosztolányi Péter Az Alisca Brass Band térzenéje és a Himnusz, illetve a Szózat foglalta keret­be városunk október 23-ai ünnepélyes megemlékezését szabadságharcról, for­radalmárokról és áldozatokról. Amint azt Horváth István polgár- mester beszédében hangsúlyozta, 1956 emléke a fiataloké is, és óvnunk kell számukra ezt a történelmi ese­ményt tényeivel, bizonyítékaival együtt, hogy hiánytalanul, pontosan ismerhessék meg a több mint fél év­százada történteket. „A fenevad még nem pusztult el tel­jesen” - vont párhuzamot az állam­szocializmus „kísérleti állapota” és az aktuális politikai viszonyok között dr. Pálos Miklós, a megyei közgyűlés alel- nöke. Ünnepi beszéde során több íz­ben kemény szavakkal bírálta Gyur- csány miniszterelnököt, egyszer­smind leszögezte: ez a nap az ünnep­lésé és a megemlékezésé. Az emlékünnep során a Garay gim­názium tanulóinak irodalmi műsorát követően az egyházak áldására, majd koszorúzásra és gyertyagyújtásra ke­rült sor. A történelmi zászlók előtt (Bu­da Ferenccel szólva) az ifjú garaysták mondták ki, hogy nem feledhetjük azt az időszakot, melyben „komor, kövér tankok” teremtettek nyugalmat, és hogy „minékünk nem kell jóbarátság, / ha ágyúszóval magyarázzák”. 1956: Soha többé nemzetirtást! Ünnepi megemlékezést tartott Szekszárdon a POFOSZ megyei szervezete „Az érdem azoké, akik felnevel­ték az '56-os ifjúságot! A szabad­ság szeretete, az igazság tiszte­lete, ami őket összekötötte!” - hangsúlyozta ünnepi beszédében Horváth István, Szekszárd polgár- mestere a POFOSZ megyei szer­vezetének rendezvényén a város­háza dísztermében. Gyimóthy Levente „Soha többé ne történhessen meg nem­zetünk eltiprása, mert akkor hiábavaló­vá válna forradalmunk és szabadsághar­cunk eszménye. Ugyanakkor hazaszere­tettek összefogással újra kezünkbe ve­hetjük sorsunkat!” - mutatott rá Hor­váth István. Szüléinknek, nagysziljeink­nek köszönettel tartozunk: „Isten áklja önöket, hogy felnevelték azt a fiatal ge­nerációt, kik nem felejtik '56 dicsőségét. Önöket, kikre a hit ereje mindvégig bá­torítóan hatott, s akik a diktatúra fojto­gató erejében Ls erősek maradtak!” - zár­ta gondolatait Szekszárd első embere. Dr. Deák Gábor, a POFOSZ orszá­gos elnökségének tagja az 52 évvel ez­előtti 12 dicsőséges napra utalt, mely­nek előzményeit a magyar írók kora­beli rendszerkritikájában, s a közgaz­dasági egyetem Petőfi Körében eltöl­tött beszélgetésekben látja felbukkan­ni. Véleménye szerint sajnálatos és gyalázatos, hogy manapság egyre kép­telenebb magyarázatok látnak napvilá­got a jelenleg regnáló párt részéről 1956 szellemiségével kapcsolatban, így például azon kijelentés, miszerint „a forradalmárok reform-kommunis­ták voltak”. Az októberi események előzményét dr. Deák Gábor az 1945 . februárjában megkötött Jaltai megálla­podásban látja, melyben a nagyhatal­mak megegyeztek Európa felosztásá­ról. A forradalom lángját a magyar nép szabadságvágya és a szovjet elnyomás elleni küzdelem gyújtotta meg - rea­gált a téves eszmékre. A szabadság óhaja volt a mozgatóereje '56 októbe­rének. Sokatmondók az egykori orosz elnök, Borisz Jelcin 1992. november 11-én elmondott gondolatai. Ő a ma­gyarokat, mint a „rabságba döntés el­len először felkelő népet” említette. „Forradalmának eltiprása pedig lemos­hatatlan szégyenfolt marad az orosz nép lelkén” - idézte a néhai orosz ve­zetőt a POFOSZ elnökségi tag. Deák rámutatott a szovjetek már '56 nyarán készültek egy esetleges felkelés leveré­sére: a forradalom kitörése előtt 12 harckocsit vonultattak fel Kárpátalján, a korabeli kommunista honvédelmi miniszter, Bata István pedig tervet dol­goztatott ki egy várható forradalmi megmozdulás esetére. Háromezer harckocsi, 60 ezer szov­jet katona, 2200 halott, 20 ezer sebe­sült, 229 Kádár-rezsim általi halálos íté­let, több mint 15 ezer börtönre ítélt ember, s még sok tízezer megbélyeg­zett - ez lett a mérlege szabadsághar­cunk eltiprásának. A helyzet azóta any- nyiban változott, hogy „1991 óta a tan­kok helyett bejöttek a bankok, s a pénz diktatúrája telepedett ránk” - mondta dr. Deák Gábor. Az ünnepség résztvevői ezt követő­en Bárdos Sándor tolmácsolásában hallgathatták meg a „Pesti srác dalát”, majd kitüntetések találtak gazdára. Töttős Pál, a szervezet megyei elnöke Hazáért-emlékkeresztet adományo­zott Fetzer Lőrincnek és Bence Sán­dornak, míg '56-os szobor-plakettet vehetett át Ferenczi Sándor, Spani- csek Attila és Mohi Lajos. Az elnök ki­emelte: négy POFOSZ-tagot (Túrós István, Dr. Deák Gábor, id Csikós Mi­hály, Kovács János) Sólyom László köztársasági elnök is kitüntetett nem­zeti ünnepünkön. A megemlékezés a városháza aulájá­ban koszorúzással zárult, ahol Vitéz Túrós István nyugalmazott őrnagy, a szervezet elnökségi tagja fejtette ki gondolatait. Az őrnagy lapunknak el­mondta: a mai rendszer igyekszik meg­osztani a magyar népet, mely ennek okán könnyen félrevezethető. Aki egy­ségesen lép fel a jövő érdekében, an­nak mindig sikere lesz. Túrós István szerint második „korszakát” éljük egy olyan helyzetnek, mely forradalom előtti hangulatot teremtett országunk­ban. A fiatalság előbb-utóbb kezdemé­nyezője lesz egyfajta változásnak. „Más felfogás szerinti, s nem egyoldalúan po­litizáló emberek vezessék ki országun­kat a mély gödörből” - figyelmeztetett a nyugalmazott ötvenhatos őrnagy.

Next

/
Thumbnails
Contents