Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-02-17 / 6. szám
:í vasárnap MOZAIK 2008. FEBRUÁR 17. „Tanulni, fejlődni, önmagámnak megfelelni” Beszélgetés Müller Beáta énekművésszel MÜLLER BEÁTA tanulmányait a Garay János Általános Iskola ének-zenei osztályában kezdte. Kilencéves korától a Liszt Ferenc Zeneiskolában Deák Mihályné, Varga Józsefné és Thész László növendéke volt. A Pécsi Művészeti Szakközépiskola után a győri Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerzett magánének tanár, kamaraművész diplomát, majd énekművész, tanár oklevelet a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem szegedi tagozatán. Tanulmányokat folytatott a kölni Zeneművészeti Főiskolán. 1996. Nemzetközi Ádám Jenő dalverseny: Magyar Zeneiskolák Országos szövetségének különdíját kapta. 1998. Simándy József Énekver- I seny III. díját nyerte el. 2007 augusztusában az ausztriai Pörtschachban megrendezett Brahms-versenyen sikerrel szerepelt. A nemzetközi hírű Győri Leánykar szólistájaként fellépett a budapesti Zeneakadémián, a varsói Zeneakadémián, a párizsi Conservatoire-ban. 2000-ben Bietigheim-Bissingenben, 2002-ben a hamburgi Szent Mihály templomban énekelt a kölni Zeneművészeti Főiskola madrigálkórusának szólistájaként.- Telt ház előtt mutatkoztál be a múlt héten szülővárosod közönsége előtt a Művészetek Házában. A rendkívül jól szervezett, igazán sikeres koncert apropóján beszélgetünk most. Hogy jött az ötlet, hogy önálló hangversenyre vállalkozz?- Régóta tervezgettem már, s most minden adott volt hozzá, hogy létrejöhessen. Egy héttel előtte már sokat idegeskedtem - mondja Bea mosolyogva -, de azt hiszem, megéri ez a kis stressz, hiszen egy kezdő előadóművésznek kell a koncertezés a fejlődéshez.- Két kisgyermeked van. Hogy fér bele az idődbe a család, a tanítás mellett a sok próba?- A szervezésben a legtöbb segítséget férjem, Karácsonyi Zoltán és a családom nyújtották. Mind tudják, hogy lételemem a muzsika, borzasztóan szeretek kamarazenélni, és hogy koncertező előadó- művészként csak úgy lehetek „teljes”, ha időről időre megmutatkozom. Ez a személyiségem része.- Remek partnerekkel léptetek színpadra az elmúlt csütörtökön...- Igen. Hálás vagyok kollégáimnak, hogy rögtön és szívesen vállalták a közreműködést. Hadd soroljam fel őket: Ágostonná Béres Kornélia - fuvola, Köntös Hedvig - gordonka, Lányi Péter - zongora.- Régóta próbáltatok?- Több hete készültünk erre a fellépésre; a közös munka eredménye, s az együtt zenélés öröme hajtott bennünket. Az idő, persze, mindig kevés, de hittem benne, hogy a koncert megvalósítható.- Rendkívül szép, színes ■volt a műsor...- Igyekeztünk okosan felépíteni a koncertet. Ezzel kapcsolatban óriási a változás ahhoz képest, mint ahogy néhány éve volt...- Mire gondolsz pontosan?- Tanulóéveim alatt mindvégig éreztem a fejlődést, melyet a türelmes, kemény munka, a gyakorlás eredményezett - mondja elgondolkozva -, akkor azonban sok „egyébnek" kellett megfelelnem. Például a tanáraimnak, a tananyagnak, a követelményeknek, melyet az egyetem állított elénk, mint diákok elé. Most ez gyökeresen megváltozott: önállóan gyakorolok, a magam hibáiból tanulhatok, úgynevezett külső kontroll nélkül. Talán nem hangzik túl drámaian - nem is szeretném! -, de csak magamra számíthatok. A koncert anyagát is úgy állítottam össze, ahogy a legjobbnak véltem, nem volt ott egy tanár sem, aki helyeselt, vagy javított volna.- Érzed ennek az „építő felügyeletnek" a hiányát?- Néha igen, habár az évek során az eszközöket, a módszereket elsajátítottam. És bizony, így nagyobb a felelősség is. Ezzel együtt tervezem, hogy időnként felkeresem egykori tanáraimat, kurzusokra járok, mert egy szakember véleménye, s a pozitív kritika is csak előre vihet. Azonban el kell mondanom - folytatja -, hogy ez a mostani gyakorlat egyfajta szabadságot is ad. Arra gondolok, hogy a saját ízlésem, döntésem szerint tudok elmélyülni egy-egy zenei anyagban, s úgy dolgozni vele, szinte meg- merítkezni az éneklés gyönyörűségében, ahogy nekem tetszik. Most erre szánom az időmet és csak így tudok a saját elvárásaimnak megfelelni.- A tanítás is hasonló kihívás?- Természetesen. 2003 óta dolgozom a Liszt Ferenc Művészeti Iskolában, nagyon szeretem a munkámat. Szekszárd a legdrágább város a számomra (már középiskolásként is „repültem" haza hétvégenként - meséli mosolyogva), boldog vagyok, hogy itt taníthatok.- Előadóként melyik műfajt kedveled a legjobban?- A dalirodalom a mindenem. Ez egy nagyon személyes, „intim" műfaj, amelyben otthon érzem magam. A zongoristával egymásra vagyunk utalva, szó szerint együtt kell működnünk a siker érdekében. Ez az a zenei közeg, mely valóban közel áll hozzám. Szeretnék .elmélyülni a magyar dalirodalomban is - folytatja kötelességemnek érzem, hogy az anyanyelvemen jól tudjak énekelni. Szerintem ez nagyon fontos.- Igen komolyan nyilatkozol a pályádról, a szakmádról...- Azt gondolom, hogy csak így lehet, így érdemes, s így tölthet fel az éneklés szabadsága engem és a körülöttem élőket. Lakatos Orsolya Február 8-án nyílott Kovács Tibor festőművész kiállítása a Kultúra Városában, Vasváron. A 20 alkotásból álló tárlat a Castrum Galéria meghívására érkezett és egy hónapig tekinthető meg. Sváb bál - 2008 Színes műsorral fűszerezett, jó hangulatú sváb bált rendezett - immár 17. alkalommal - a Dienes Valéria Általános Iskola. A hagyományápolás jegyében az iskola tanulói magyarországi német táncokat mutattak be, német versekkel, mesékkel szórakoztatták a szülőkből álló közönséget, és a szülők, nagyszülők segítségével bemutatták a környék legjellegzetesebb német és magyar népviseleteit. A műsor után az iskola tanulói, tanárai és a szülők együtt jól szórakozva hangulatos délutánt töltöttek el együtt.
