Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-01-13 / 1. szám
2008. JANUAR 13. MOZAIK Z SZEKSZÁRDI tasArnap jJ A lány és a szarvas (bronz - Szekszárd-Palúnk)- A műalkotás is használati tárgy. Arra használjuk, hogy nézzük, nem? Nem a kezünkkel használjuk, hanem a szemünkkel.- Sajnos, pedig nem lenne rossz, ha a szobrokat meg lehetne tapogatni.- Hát meg lehet fogni nyugodtan.- A múzeumokban nem lehet.- Ezen nem is kell csodálkozni. Attól, hogy összetapogatnak egy szobrot, attól annak semmi baja nem lesz, de nem ezért nem engedik, hanem azért mert leverik, ellopják.- Meg ha sokat tapogatják, akkor elkopik.- A bronz az nem kopik, sőt a fogdosás jót tesz neki. Patinázódik, nemesedik attól a savas zsiradéktól, amint fogdossa az ember, és fé- nyesedik. Münchenben láttam a királyi rezidencián oroszlánfejes bronz címereket, és a müncheniek, ahogy mennek el mellette, megsimogatják, ez szerencsét hoz. Egy bronzszobornak ez nem árt.- Leginkább bronzszobrokat készít. Miért ezt az anyagot kedveli?- Ez enged leginkább teret a fantáziának, mindenféle módon alakítható, és ez a legnemesebb anyag. A márvány esetében alkalmazkodni kell a kőtömbhöz, a fafaragás érdekes, de ott még a szálirányt is figyelembe kell venni. A szoborkészítést mindig rajzolással kezdem, sok rajzot készítek, minden nézetből. Körbe rajzolom a szobrot. Aztán kiválasztom a legjobbat, és újabb rajzokat készítek. Először megmintázom agyagból, aztán gipszöntés következik, majd viaszelvesztéses bronzöntéssel készülnek el a szobor részei, amiket végül összehe- gesztek. Nagyméretben tudok legjobban dolgozni. Ez adottság. Nagyméretre meg itthon nincs igény. A bronzöntöde itt úgy 15 éve készülhetett el. Az utolsó tanácselnök lehetőséget teremtett arra, hogy ezt az épületet megvegyem, amiből végül is az alacsony, sötét légópince, és a vasút melletti általunk rendbe hozott romos épület után sok munkával lett egy igazi műterem 16-18 évvel ezelőtt. Úgy indult, hogy ebből műteremlakás lesz, de végül nem volt szükség arra, hogy a Bródy Sándor utcai sorházi lakást eladjuk, és ez a ház megmaradt műteremnek, annak viszont ez túl nagy. Jött az ötlet, hogy legyen itt egy művésztelep. A Szekszárdi Forma Symposion 15 évvel ezelőtt, amikor az öntödét is elkészítettük, be is indult. Abban az időben még ezt lelkesen fogadta mindenki, aztán ez alábbhagyott. A képzőművészeti lektorátus felajánlotta, hogy ha a város elkülönít minden évben egy bizonyos összeget ennek a művésztelepnek az egyhónapos működésére, akkor a lektorátus ugyanazt az összeget melléteszi. Ők ezt leírták, elküldték a városnak, és egy példányt nekem is. A város nem reagált rá semmit. Minden évben meg kellett pályáznom az összeget. Tehát a város nem tekintette magáénak ezt az ötletet, és nem karolta föl. Ebben az évben már nem sikerült forrást találnom a művésztelep megrendezéséhez. Egyszerűen nincs értelme, hogy kínlódjon itt az ember. Hatvanéves vagyok, a gerincemmel már le kellett volna, hogy százalékodnak. Már elindítottuk a nyugdíjazást is.- Ez azt jelenti, hogy nem fog szobrokat készíteni?- Hát hogy lehet ezt megállítani, nyilván, hogy fogok. Megkérdezték már tőlem, hogy nyugdíjas koromban mivel foglalkozom majd? Azt mondtam, fáj a derekam, fáj a hátam, festeni fogok. Ahogy tettem persze a rajzolás mellett folyamatosan eddig is. Nyugdíjasként festeni fogok. K. E. Fotók: www.tolnaart.hu EVANGÉLIUM A Krisztus-hívők egységéért A Krisztus-hívők egységéért elindult törekvés az 1740-es években Skóciában vette kezdetét. A bibliai alapon és Krisztus tanításán nyugvó mozgalom azt tűzte ki célul, hogy a világ keresztyénéi bárhol is éljenek, együtt tudjanak imádkozni az egyház egységéért, valamint a Szentlélek kiáradásáért. Komoly múltra tekint tehát vissza az a nemes szándék, amely 1968-ban, egy közös dokumentumban meghatározta és a világ keresztyénéire nézve elfogadottá tette az imahetet. Az egységre való törekvés az emberiség történetében kezdettől fogva nyomon követhető. Kisebb, vagy nagyobb törzsi közösségben élték meg és gyakorolták elődeink vallásosságukat. A keresztyénség kialakulása és e világban való elterjedése, közel 2000 éves története során sok változáson ment keresztül. Sok emberi gyarlóság árnyéka vetődött az Úr Jézus Krisztus tiszta, világos, érthető tanításaira. Mindezek okai voltak az „egy Testhez” tartozó tagok szétválásának és a különböző nézeteket valló egyházak kialakulásának. A történelmi egyházak tanítása a Szentírás kijelentéseire épül, ezért nem hagyhatjuk figyelmen kívül Jézus főpapi imájának azt a gondolatát, amikor a benne hívők egységéért könyörög: „...hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan Te, Atyám, énbennem, és én Te benned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk.” (Ján. 17:21) Ezt az elválaszthatatlan közösséget, a léleknek ezt az egybeforrt egységét akarta és akarja Jézus Krisztus. Pál apostol többször említett hasonlata szerint az egyház egy test, melynek feje Jézus. A tagok nem mondhatják egymásnak, hogy nincs rád szükségem, mert a tagok rész szerint alkotják a test egységét: ha szenved az egyik, vele együtt szenvednek a tagok mind, és ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. Napjainkban, amikor magunkon érezzük a bolygónkon végbemenő negatív változásokat, amikor a nap 24 óráját az emberiség együtt éli meg, Isten a megdöbbentő jeleken keresztül riaszt fel bennünket a lelki sivárságból, és adja tudtunkra, hogy felelősek vagyunk egymásért. Az egyházak sokat tehetnek és tesznek e felelősség ébrentartásáért. Az előttünk álló imahét is közös imádságra és igehallgatásra buzdít minden Krisztushívőt, hogy ezáltal közelebb jussunk egymáshoz Isten gyermekeinek testvéri szeretetében. „Az imádkozásban legyetek kitartóak és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni” (Kol. 4:2) Ez olyan apostoli kérés, amelynek imaéletünkre hatással kell lennie. Gyülekezeteink templomba járó tagjai várják az imaheti alkalmakat, és lélekben készülnek arra. Istennek legyen hála azért, hogy problémáinkat egy héten keresztül minden este elé vihetjük a meghallgatás reményében. Az imahét időpontja 2008-ban: január 21-26. Balázsi Zoltán református lelkész
