Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)

2008-12-14 / 44. szám

6 : SZEKSZÁRDI fiiiiiao HE1R0L HETRE 2008. decembe Szombat délelőtt Szollár Zoltánnál A nagypapa mesterségét követi a felsővárosi asztalosmester „A bölcs késő öregségében is elülteti afát, noha hasznával maga nem élhet... ” (Kölcsey Ferenc) A fa mesterével, művészével be­szélgetve elhinni bármiféle szög­ből: angyalok lakása Szekszárd. N.S. No csak ha félretesszük Baka István hajdan jegyzett sorait: „...de csak amíg a hó, az éj, a csönd / párnázza, elfedvén a nappalok // lótás-futását, otromba, rekedt / lármáját, kútláncként csikor- duló, / de hazugságot felvonó szavak / csörgését..” Mert mi árad a Bocskai ut­cai műhelyből? Otthonosság-érzet. Aki e helyiségeket lakja, legmélyén vallja otthonának: anyagát, földjét és levegő­jét. E födél alatt végzi kenyérkereső munkáját, elhivatottsága szavának itt engedelmeskedik, ide vonul félre, ide zárkódik. E helyütt örökíti mestersé­gét. Fölsővárosban. Bepillantást nyerni mindebbe már- már kiváltság. Nyugalma, forgácsillata a falak közti térnek, a gy alugépek fém­je észrevétlen vonja az alkotás közelé- be-közegébe a belépőt. Titkokról súg az arra érzékenyek fülébe. Hát még ha látja, mi minden várakozik jóté­kony takarással egymásnak borítva! Díszkapuk, kerítések, kopjafák, lo­dzsák, pergolák, szobrok, egyedi ké­szítésű bútorok míves részei a Dunán­túlra jellemző díszítő művészet gyöngyszemeivel, legy en szó szőlőin- dás motívumokról, vadászjelenetről, virágornamentikáról.- Nagyapóm, Kajári János mestersé­ge volt ez, tőle ered vonzódásom a fá­hoz - kezdi Zoltán figyelemre méltó szerénységgel fűzni mondatait. - Édes­apámtól örökökem a kreativitásom, ő fiatal korában gyö­nyörű rézdombor- műveket készített, édesanyámtól pe­dig a munka sem­milyen körülmé­nyek között nemi lanyhuló szerete-j tét, a kitartást. So­kan talán megmo­solyogják, de a múzeumokban, levéltá­rakban búvó és fellelhető mintákat gyűjteni, majd rávezetni őket a legkü­lönfélébb fákra, gesztenyétől a fekete­dión át egészen a vörösfenyőig, s ezzel mosolyt hívni szeretteim, barátaim, s a megrendelő arcára - nekem öröm.- Említsük csak meg azt a különös esetet is, mikor rendhagyó díszítést indítványozott egy törzsrendelőnek számító úriember!- Páty egy pincesorára faragtam szőlősoros kóstológarnitúrát. Immár negyedik évében járt ismeretségünk, mikor az úr pinceajtajára a Sixtus- kápolna mennyezetfreskójának egy részletét igényelte. Akkoriban épp csántérfák, tíz méter hosszú bortáro­lók kötöttek le, igen meglepődtem a kérés hallatán, végül nem kevés ana­tómiai, s egyéb figurális tanokban va­ló elmélyedés után eleget tettem e ké­résnek tudásom szerint.- Ennek szöges ellentéteként fog­ható föl a terv, melyet egy állatkert kért nem is oly rég...- Szerencsére sokrétű szakma ez, távol az unalom. A fővárosi állatkert­nek készültek a szavannái hangulatot visszaadó, több száz négyzetméterre lefektetendő etetőszerkezeteknek a tervei, melyre afrikai állatok ellátásá­hoz volt szükség. Ugyanebben az év­ben, 2006-ban Budaörsre készítet­tünk információs táblaszerkezeteket a polgármesteri hivatal rendelésére, másutt a fonóról levett halacskák ke­rültek ugyanilyen objektumra. Izgal­mas váltások ezek, sok tanulsággal- Lovardák, pihenőparkok külső­belső kialakítása ugyanúgy a profil ré­sze, mint templomok padozata, vagy akár a Wosinsky Mór Megyei Múze­um kiállítási termeinek installációs ki­alakítása. Azért ennyi minden nem ta­nulható meg kizárólag intézményi ke­retek között. Nem beszélve arról, hogy Szollár Zoltán beosztottjai fel­néznek főnökükre, tisztelettel fogad­ják irányítását. Becsülendő ezt har­mincöt éves kor előtt elérni.- Önkéntelenül is tanulunk. Ne­kem Miklós József, Nagy János, Szege­di János voltak a mestereim, a fafara­gás alapjait Törő György népi ipar­művésztől sajátítottam el Apró gyer­mekként figyeltem nagyapám javítga­tásait, ahogy elvonult hátra a kis kucnijába, ahol a szekrény tetején egyre szaporodtak a faragott mada­rak, állatfigurák... Ő tanította a népi faragás pikkelyes felületét. A múlt rendszerben agyonsimított felületek dívtak, politúrozott bútorok, felcsi­szolt faragások, kócsagok, tacskók, hovatovább torzítva Ezek után fel­üdülést jelentettek a népi elemek, ma is ezeket faragom legszívesebben. Nagy megtiszteltetés, hogy idén szep­temberben tagjává avatott az Alisca Borrend, így a Szekszárd és környék­beli borházak teljes, vagy kiegészítő kialakítását (kovácsoltvas díszítésű nyílászárókat, pinceajtókat, bortáro­lók, díszkapuk, palacktartók, kósto­lógarnitúrák faragását, borászati használati tárgyak díszfaragását) még nagyobb tisztelettel, alapossággal és szeretettel végzem. Fontosnak tar­tom, hogy aki nálunk tanulja az alapo­kat és dolgozik, az családtag, ilk kolléga, véletlenül sem beoszt Együtt dolgozunk, mindannyi! munkáját dicsérik sikereink. 01 műhelyt igyekszem vezetni, ahov; nulóként magam is derűvel, keth mennék reggelente. Szollár Zoltán nem dicsekszik le, de munkái immár Ausztria, Fi ország, Németország, Olaszors otthonait, pincéit, vadászház gyűjteményeit ékesítik. „Titkái nem árult el többet, lényegibbe „csak csinálja”, nem boncolga nem beszél róla... E percben is vi haza feleségét és négyhónapos lányát, Beatrixot, akiből, mint tré va meséli, vagy színésznő lesz, vi hátúszó.- Remek tüdeje van, egyszeri oda kell figyelni a hangjára, kiabí gügyög mostanában, máskor a { töm karjaival kalimpál, mintha hál úszna... Búcsúzóul még elárulja a keres: lés történetét: „Otthon pakoltul könyveket, mikor a polcról kieseti egyik. Mátyás király élete, ez állt a rincen. Beatrix érkezésénél nyílott s mindez hihetetlen volt, mert a f ségem hónapokkal korábban h; rozta el, hogy ezt a nevet szeretné ni kislányunknak.” Arra a kérdésre, hogy mitől érés életében a meglévőnél is nagyc harmóniát, azt feleli: ha a tisztes; jellemezné és vezérelné a magán-, i munkakapcsolatokat egyaránt, s h megélhetési faragás mellett meg gedhetné magának a „kedve szeri farigcsálást” is. Kívánjuk, hogy mii annyiunk örömére legyen ez így, szén Szollár Zoltánban az a nen művész lakozik, akire Kölcsey u mottónkul választott sorában. Kerek évfordulót ünneplőket köszöntenek Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyű­lése december 19-én (pénteken) 9 óra­kor a polgármesteri hivatal konferen­ciatermében tartja idei utolsó ülését. A napirendek előtt sor kerül azon 60. évet betöltött, kerek évfordulót ünneplő polgárok köszöntésére, akik kiemelkedő szerepet töltöttek/tölte- nek be városunk életében, s életmű­vükkel jelentősen hozzájárultak a szellemi, kulturális, gazdasági közjó gazdagításához. A közgyűlés nyilvános ülésének előterjesztései a www.szekszard.hu honlapon (Önkormányzat/közgyűlés napirendjei) tekinthetők meg. Tízéves az üdülési csekk Tizenhétféle szolgáltatás vehető igénybe A Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány (MNUA) 1998 óta forgalmazza az üdü­lési csekket. E fizetőeszközt a munkál­tatók a minimálbér értékéig adó- és já­rulékmentesen vásárolhatják munka- vállalóiknak, közeli hozzátartozóiknak. A gazdálkodó szervezeteken keresztül az elmúlt 10 évben hatmilliónál több munkavállaló és családtagja pihenhe­tett a kedvezményes üdülési csekkel. A szociálisan rászorulók - akiknek munkáltatójuk, volt munkáltatójuk, vagy az illetékes önkormányzatok nem biztosították a kikapcsolódás, az üdülés e formáját - sem maradnak tá­mogatás nélkül Számíthatnak a társa­dalmi szolidaritásra, mivel az MNÜA az üdülési csekk forgalmazásának eredményét a szociálisan rászorultak megsegítésére fordítja. Az elmúlt 10 évben több mint hatszázezer szociáli­san rászorult pihenését támogatta üy módon az alapítvány. A jelen gazdasági helyzetben még inkább felerősödik az adómentesen adható támogatás szerepe. Várhatóan tovább folytatódik az üdülési csekk forgalmazásának elmúlt tíz évben ta­pasztalható dinamikája, és mind több állampolgár lehet részese e támoga­tott üdülési formának. Az életminő­ség javulását jelentősen elősegíti az üdülési csekkel igénybe vehető hazai szolgáltatások egyre bővülő köre, amely mára 12 ezer belföldi cég be­kapcsolódása révén 17-re nőtt. - hm -

Next

/
Thumbnails
Contents