Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-02-10 / 5. szám
(í vasárnap Rétről hétre 2008. FEBRUÁR 10. „Akadnak még visszfényei a tűnő alkonyainak!” Kiállítás Tolna megyei művészek alkotásaiból „A művészek kifestik magukból, napjainkból az érzéseket, gyötrelmeket, s könnyebbé teszik a világ bajának elviselését" - e szavakkal nyitotta meg Csillagáé Szántó Polixéna, Szekszárd Város Művelődési Bizottságának elnök asszonya február 1-jén este az immáron húszéves az Art’999 Tolna megyei Képző- és Iparművészeti Egyesület jubiláló kiállítását a Babits művház átépített részlegében. A számtalan kiállító fiatalabb és korosabb művész alkotásainak megnyitóját nem kis érdeklődés kísérte. A szervezők a jeles alkalomból versmondóval, citerás produkcióval, valamint svédasztallal is kedveskedtek a korántsem kevés megjelent művészetpártolónak, műkedvelőnek. Csillagné Szántó Polixéna elmondta (képünkön), nagy megtiszteltetés számára, hogy e megnyitón jelen lehet. Minthogy a huszadik év a legszebb kor az ember életében, úgy az Art ’999 Egyesület is számvetésében méltán büszkélkedhet eddigi eredményeire. A rengeteg küzdelem, amit az amatőr művészekért tett a szervezet, a kiállítások leszervezé- se az emberek segítségével lassan, de biztosan elérte célját. Fontos ugyanakkor, hogy képesek legyünk értékelni a szépet, kicsit többet időzni a művek előtt, tüzetesen megvizsgálni azt, amit a művészek kiéreznek világunkból - hangsúlyozta a Művelődési Bizottság el- nöknöje. Balog Jenőtől, az egyesület elnökétől megtudhattuk, annak ellenére, hogy rengeteg kudarc és méreg kísérte a szervezet eddigi működését, örömökből is kijutott azért az eltelt idő alatt. Amíg a rendezők a kiállító terem közepéből svédasztalt varázsoltak, a szomszéd előadóteremben Juhász Gyula Szonett-jél, a neves költő gondolatait a tűnő alkonyat reményteljes visszfényeiről hallgathattuk meg Finta Viktor autentikus előadásában. Őt egy fiatal tehetség, Juhász Kitti követte, aki citerán játszott el népdalokat meglepően jő énekhanggal felruházva. Az egyes művészek festményein, szobrain a táj egyéni leképeződéseivel, felfogásával, a színek intenzív használatával, öröm és fájdalom sokszor döbbenetes miszticizmusba, már-már démoni közegbe is áthajtó „kitöréseivel” találkozhatunk. Egy csokor virág, óvárosi napkelte, egy erdőrészlet, dombos tájkép templomrommal, lovak rohanása a pusztában, Matula bácsi tekintete, a Talány címmel ellátott üvegplasztika, Mária a kis Jézussal, vagy éppen egy idős asszony távolodó körvonalai mind arról árulkodnak, tehetségben megyénk változatlanul nem szégyenkezhet. A kiállítás csupán február 20-ig, hétköznap 10-13 óráig, s délután 14-18 óráig tekinthető meg. Érdemes megszemlélni! A kiállító művészek sorrendben: Ambrus Gyula, Bakó László, Balogh Jenő, Bozsányi Margit, Braun Gábor, Czvitkovics Márta, Csabai Zsuzsanna, Csíki János, Fusz Katalin, Gábori Sándor, Gyenis István, Győrffy József, Hammer Andrásáé, Horváth Marianna, Horváth Zsuzsanna, Hucker Ferenc, Kádár Krisztina, Keller Jolán, Könyv István János, Könyv Kata, májer Zsófia, N. Gécseg Erzsébet, Németh István, Pék Borbála, Pribenszky Mária, Rotkay Zsuzsanna, Sipos Norbert, Sütő károly, Szabó Dóra, valamint Szinger Zsuzsanna. Gyimóthy Levente „Életre vagyunk ítélve!” Szily Nóra nőként a nőkért... A népszerű televíziós személyiség, Szily Nóra a valódi szépségért kampány- oló kozmetikai cég követeként tartott előadást a nőiességről, szépségről, idősödésről, valamint önmagunk elfogadásáról. A „miNőség”című program keretében szervezett előadással egybekötött klubestet a Kék Madár Alapítvány szervezte, a program az Európai Unió társfinanszírozásával a Nemzeti Fejlesztési Terv keretében valósult meg. A Művészetek Házába sokan eljöttek meghallgatni a képernyőről ismert hölgyet, az elégedett és mosolygós arcok pedig arról árulkodtak: érdemes volt. Indításként mindenekelőtt szenteljünk pár gondolatot a következő jelenségnek: televízióban, rádióban, internetes fórumokon nem egy ismert és elismert műsorvezetővel, íróval, újságíróval és pszichiáterrel találkozni, akik fennhangon hirdetik: ők, férfiak igenis negyven és hetven között virulnak leginkább. Ezt pedig el kell fogadni azoknak a nőknek, akik szülés után úgyis elvesztik az alakjukat, átrendeződik testük. A brutális alázásnak csúcspontja egy nyilatkozat volt, ahol vagy harminc tizenhat és hatvanhat között lévő nő előtt jelentette ki a magát bonvivánnak vélő „úriember”: egy nő addig titokzatos, ameddig nem asz- szony. Örök igazság, hogy egy huszonéves nő vonzóbb és érdekesebb, mint egy harmincas, és így tovább... Ot meg hát egyre jobban körülrajongják a fiatal lányok érett és egyébként is delejes egyénisége, hírneve, biztonságot sugárzó őszes halántéka és mackós termete miatt. Önbizalomért mindenesetre nem kellett a szomszédba mennie. Elképesztő, mekkora egóval rendelkeznek ezek a férfiak, már ha esetükben alkalmazható egyáltalán a férfi jelző... Meg hogy azt mire építik fel... Reálisan nézve: a pénzükre, mások önbecsülésének rombolására, mázsa fölötti testsúlyukra, süket szövegelésükre és egyre inkább a bizonytalan kimenetel felé kacsintgató életkorukra. Az érzékenyebb és bizonytalanabb nők pedig ilyen becsmérlő szavakra lesznek teli kétellyel, megvetik önmagukat, beleerőltetik testüket a drága pénzért megvett textilekbe, mind jobban és vakon válnak áldozataivá a mai fogyasztói társadalom rémének. Valójában olyan emberek csodálatára vágynak, akikhez az égvilágon semmi közül nincsen. Döbbenetes. Szily Nóra jelenleg negyvenkét éves, elvált, két gyermeke van. Egyre több szabadidejében sorra valósítja meg korábbi terveit, másfél éve sportol rendszeresen egészsége megóvásáért, franciául tanul heti két alkalommal, fiúktól és érett férfiaktól kap levélben csodálatosan romantikus bókokat, miközben a televízióban azt kérik tőle, ugyan már győzze meg a vezetőséget, hogy lejárt lemezként ennyi idősen is lehet vonzó valaki! Még őt sem kerülik hát el a kegyetlenkedések, az ostoba emberek sikítóan primitív megjegyzései. Pedig ő ismert, neki van pénze a legújabb ráncfeltöltő, zsíreltüntető, testfor- máló, méregtelenítő, fiatalító csodaszereket megvenni, magára kenni, meginni és a jó ég tudja mit még. Mi ez, ha nem a legfényesebb bizonyítéka a hozzánk is mind jobban beszivárgó fogyasztói őrületnek? Kik diktálják a szépséget? Hány gyermek és felnőtt ember haljon még bele a fogyókúrába, a hízókúrába, az önhánytatásba, a kényszerevésbe, hány szív és belső szerv elégelje meg az esztelen igénybevételt, mire társadalmi szinten odafigyelnek a pusztító, ránk vadászó piac fenyegetésére? Szily Nóra Vámos Miklóssal beszélgetett, aki frappánsan mondta ki a lényeget: a nők maguk tehetnek arról, hogy tönkremennek. Addig, ameddig száz szellemileg, lelkileg és igenis molett testtel is értékes nő közül egy mindig akad, aki prostiként adja el a testét a kameráknak, addig nem lesz vége ennek a fajta öngyilkolászásnak. Ha a nőkben lenne egymással szemben szolidaritás, mindez nem történne meg. Más kérdés persze, hogy a magát legjámborabbnak is feltüntető férfi a legröhejesebb magyarázatokat eszeli ki, ha azért rendesen megbámulja a mindenét kirakó „úrinőt” a címlapokon, beszerzi a képeket, tárolja, rejtegeti, bevallja, lebukik... a sort hosszan lehetne folytatni. Még szerencse, hogy ma már vannak hasonló pucérkodó magazinok nőknek is, ahol szenzációs testű férfiakat lehet bámulni feszü- lős kisgatyókban vagy anélkül, meg aztán ott az internet, szóval széles a lehetőségek tárháza. Lassacskán így majdcsak tönkremennek a kapcsolatok, az emberek porig alázzák egymást és magukat, önvigasztalásképp még utoljára leveszik a polcról a legújabb fogyasztó szereket, karácsonyra botox injekciókat kérnek a húsukba, kopaszodó fejükbe idegenek hajhagymáit és szőrszálait ültetik... P.
