Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-11-23 / 41. szám
2008. november 23. HÉTRŐL HETRE £ SZEKSZÁRDI VAS4RNAP 7 Indigószín jeggyel... Főhajtás Babits Mihály előtt - följegyzett gondolatok Babits Mihály születésének napja, november 26. közeleg. A 125 éves jubileum alkalmából jelenik meg kollégánk, Panyi Zita tisztelgő esszéje mindössze két példányban. Az egyik a megújult Babits-szülőház- ba, a másik az esztergomi előhegyi kúria portájára kerül majd, hol költőnk élte alkotói töltekezésének idejét. A korabeli kiadványokhoz mind kötésében, mind tipográfiailag hú füzet illusztrációit Bucsányi Endre grafikus készítette. A két alkotó ezúton fejezi ki köszönetét közös művük megvalósulását támogatók felé, egyúttal szeretettel nyújt át ízelítőül néhány sort és képet. (A füzetet fent nevezett két helyen tekinthetik meg az érdeklődők a november 26-tóL) 1. rész (részletek) „Az ízlés tulajdonképpen konvenció, gyakran elég oktalan konvenció, s mint minden konvenció változhat, sőt, művészetben, kell is, hogy változzék. (...) Nagyon meg kell gondolni, mielőtt ízlési momentumokat esztétikai érvekül alkalmazunk. ” (Babits Mihály: Ma, holnap és irodalom - Ars Poetica forradalmár költők használatára) Holott igázhatatlan a szabadság: író bármit, személyeset, töredéket, alpárit, ha művet ír... * Elvétve fordul ma alkotó alkotó felé. Szakmai irigység, hunyorított szemű méricskélés, féltékenység, kenyérharcra rásütött kisstílű rókacselek nélkül Izgatott, szüntelen kíváncsisággal gyermeki megismerés-vággyal, messzire száműzve a szót: érdek, pedig ha vágyásunk sem képes tisztának születni, akkor vagy elvesztünk, vagy végképp asszimilálódott felnőtté váltunk. Babits megfogalmazza ezt Líra, kalendárium, mese, vers, kabala című írásában, mely a Nyugat 1912. évi 1. számával került olvasói kézbe: „Kedvem van írni és még nem tudom mit írok - vonatott papiros van előttem, valóságos irka, minden vonal egy-egy sín és az egész papiros egy nagy fehér pályaudvar, hova, hova induljak ezeken a síneken? Végtelenül szomorú vagyok, teljesen egyedül, az imént volt mílam egy barátom és soha ennyire nem láttam, hogy nincsenek barátaim, eszembe jutott valaki, akit nagyon szerettem és aki talán mindenki közt legjobban szeretett, mint ahogy a vadászok szeretik legjobban az állatokat - és akihez minden kétségbeesett és szenvedélyes közelség sem tudott közel hozni, előttem az óra, előttem a naptár, az óra estét mond, a naptár decembert... ’’Bizony ez is egy szomorú vers... * Illyés Gyula meggyőződése: „A költőre aggatott jetők jellemzőbbek a korra, mint a költőre." Higy- gyünk csak neki, ha szakos képzésben részesültek fanyalognak többszörösen összetett mondatok, mi több: a két, s vakmerőn három jelzővel ellátott alany olvasatán... Ha patetikussággal tévesztik össze az analitikus precizitást, mondván, így már senki nem ír... S e minutumban vétenek óriásit: aktuális ízlésük, az alkotó személyének, és uramfia, magának az írásnak lényegét kavargatják máris piszkos egyveleggé! Szurokmunka ez, nem más! Éppen ekkor muszáj nehezünkre eső szánással nem palástoltan lelki békénk érdekében tanúsított fegyelemmel föltételezni: alapos olvasottsággal senki nem tenne ilyet. * Elmehasasztó hallucináció, hogy folyvást az utókornak erkölcsi kényszere a kompenzálás! Miért nem a jelen igyekszik értőn olvasni, fejteni, szeretve támogatni? Horváth János így konkluzálja Babits Mihály című tanulmányában a költő nyelvezete generálta pengeváltást: „...gyöngéje Babitsnak a szó Babits Mihály - Bucsányi Endre illusztrációja játék érthetetlenül mohó kedvelése. (...) Stílusát mindvégig valami plasztikus, nem egyszer zsúfolt tömörség jellemzi. (...) Válogat, latolja a szót, a kifejezést, s innen van, hogy legtalálóbb, legszabato- sabb sorai is mindig a szokatlanság, az újdonság benyomását keltik, sohasem az élő, közhasználatú beszédét. Tudatosan, s megszabott művészi hatás céljaira idomítja a nyelvet is. ” Máskor Kosztolányi beszél igaz, Rilke vetületében szóficamítások- ról amelyeket csak néhány finom és fáradt ember ért, de mint a Nyugat 1909. évi 18. lapszámában lejegyzi: „...ezekben az árnyalatokban több érzés-érték van, mint kötetekben és könyvtárakban. Ha megzendül a nyelv, fogalmak zenélnek. Csak Poe Edgárnak vannak ilyen kincses szavai. Nálunk meg Babits Mihály szó-idomító, blazírt és kesernyés verseiben találok hasonlót... ” Szentkuthy és a könyvek Jubileumi emlékezés a polihisztorra Plasztikusan erőteljes és légiesen áttetsző A száz éve született Szentkuthy Miklós könyvtáráról és műveiről, illetve azok utóéletéről hallhattak előadásokat az érdeklődők a megyei könyvtárban. _________ Ko sztolányi Péter A Kossuth-, József Attila- és Baum- garten-díjas Szentkuthy Miklós 1908- ban, Pfisterer néven született Budapesten. Fő művét, a Prae című regényt 24 éves korára befejezi, és később ő ülteti át magyarra Joyce Ulyssesét, mely fordításért két nívódíjat Is kap. Zsenialitása és csodabogár volta egyaránt megkérdőjelezhetetlen, Szerb Antal pedig 1936-ban így vélekedik: „ő a fre- udi exhibicionizmus képviselője irodalmunkban”. A Tolna Megyei Általános Művelődési Központ és az Illyés Gyula Megyei Könyvtár szervezésében a mintegy kéttucatnyi érdeklődő két előadást hallhatott Szentkuthyról Elsőként Parragi Márta, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) muzeológuskönyvtárosa beszélt az író impozáns könyvtáráról Parragi fényképekkel illusztrálva vázolta Szentkuthy viszonyulását a könyvekhez, széljegyzeteit bármilyen témájú és kivitelű kötetben - alátámasztva azt, amit az író magáról vallott: „számomra minden napló, illetve napióanyag”. Szentkuthy olvasásához majd a hagyaték gondozója, Tompa Mária adott útmutatót, és bemutatta a témában a közelmúltban megjelent könyveket. Tompa azt javasolta, hogy aki most közeledik Szentkuthyhoz, kezdje ismerkedését a frissen megjelent PIM-kiadvánnyal, a Szentkuthy Miklós könyvtára című, lenyűgözően kivitelezett katalógussal Imre Péter szobrászművész már az orvostudományi egyetemen megismerkedett az anatómia rej- telmeivel. _______ Ko vács Etelka Az emberi test tanulmányozását más szempontból folytatta a képzőművészeti egyetemen. Á Művész Presszóban november 13-án megnyílt kiállításának nyolc alkotásából hétnek a szépművészet legkifejezőbb motívuma, az emberi alak a témája. Tanulmány jellegű aktjai érezhetően szobrász munkái: plasztikusak és erőteljesek. Fésülködő nőt ábrázoló, tusrajzot idéző lírai képein a fejet „koszorúzó”, szabadon lebbenő hajzuha- tagban fejeződik ki a női szépség a nőiség, miközben a test légiesen áttetszővé válik. A természet újjászületése egy síkba vetített, leegyszerűsített női test formájában jelenik meg. A kiállítás egyetlen szobra viszont egy elesett, földre hanyatló, keserű női alak ábrázolása. A terem másik részén a figurális, természetelvű művektől távol áll a Politikus. Az erősen „átírt” formákból felépülő karikatúraszerű alkotásnak már élénk színei is harcolnak egymással A támadó, agresszív, harsány, előretörő alak mögött elbújva található meg ellentéte. Imre Péter munkáiban megújítja a kifejezőeszközöket. Képei a hagyományos módszerek és a legújabb, számítógép kínálta lehetőségek ötvözésével jöttek létre. Vörös árnyalatú „terrakotta” szobrát pedig samottal kevert agyagból készítette. A 2001 óta Szekszárdon élő és alkotó Imre Péter kiállítása megtekinthető a művelődési ház épületében működő Művész Presszóban.
