Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-02-03 / 4. szám
I 2008. FEBRUÁR 3. IRODALMI IDÉZŐ VASÁKMAPYj 15 év után újra az arénában! A 70-es, 80-as évek zenéivel Kindl Gábor disco Szekszárd, Sportcsarnok 2008. február 23. (szombat) 20 órától SZTÁRVENDÉGEK: Csepregi Éva, Végvári Ádám, Dévényi Tibor, Fenyő Miklós, Zoltán Erika, Robby D., Kollár Steve Közreműködő disc jockey: Herczeg István, Bachus László, Sáth Sándor, Szabó Tamás (Szekszárd), Hofi, Plé (Bonyhád), Juhász János (Baja), Ráüss Károly (Pécs) Belépők, elővételben, Szekszárdon a Center Tours Utazási Irodában vásárolhatók. A programot, mely egyszeri és megismételhetetlen a Pixel TV (www.pixeltv.hu) élőben közvetíti! Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk! Wunderland Kindergarten Szekszárd, Wesselényi u. 19. Tel.: 74/510-984, 74/510-982 74/312-279 E-mail: kinder.szekszard@vivamail.hu Honlap: www.wunderlandovi.hu ÓVODAVÁRÓ programjainkra 2008. február 6. (szerda) 9.30-11.30 óráig Ismerkedés a csoportokkal Magyar néptánc 2008. február 21. (csütörtök) 15.30-16.30 Német néptánc megtekintése Kézműves-foglalkozás 2008. március 6. (csütörtök) 9.30-11.30 Játékos mozgásfejlesztés a tornateremben 2008. március 18. (kedd) 16.30-17.30 óráig: Fórum a szülők részére \62xkszikrd1 WiüfyrfIshold előadássorozata kereteben Február 6. (szerda) 17 órakor Iskolánk pedagógusainak bemutatkozása - Az első osztály (Olessák András elsős osztálytanítónk előadása) Helyszín: Garay János Általános Iskola, Szekszárd, Zrínyi u. 78., a második osztályunk tanterme A barátságról Múlt heti számunkban ajánlottuk a Magyar Könyvklub kiadásában megjelent Kosztolányi Dezső Gyémántgöröngyök című kötetet a Kedves Olvasónak, amelyben eleddig napvilágot nem látott műfordítások, publicisztikák, nyilatkozatok, versek és riportok olvashatóak. Ha még csupán ismerkedünk a kötettel, érdemes fellapoznunk Kosztolányi eszmetöredékeit, melyeket A jegyzőkönyvemből címen fogalt össze. Látszatra össze nem tartozó gondolatok, fogalmi foszlányok teszik színessé a mindössze néhány oldalt, töprenkedve kell ezeket ízlelgetnünk. Olybá tűnik, mintha a szavak leginkább hangulatukban és képfestő erejükben élnének független életet a magasabb rendű grammatikai és jelentéstani egységtől, a mondattól. Ezek a szavak azonban nem betűkből állnak össze, hanem a szellem egy-egy megnyilatkozásából, haloványan világoljanak avagy fénylőn ragyogjanak előttünk. Ebben az értelemben olvashatjuk napokon keresztül Kosztolányi két mondatát: „Megölni tudnám az embert, megbántani - soha. Inkább vért ontanék, mint könnyet.” Hogy ezek a sorok s a rákövetkezők mennyire voltak szerkesztettek az író által, abban nem lehetünk biztosak. Tény mindenesetre, hogy hat egységgel „később” éppen a barátságról, az általa elképzelt megjelenéséről vall a következőkben: „A művészek a szerelem gyönyörűségét teljesen meg tudják érteni, s engemet már nem is vonz ez a téma. Ha festő lennék, a barátság apotheosisát pingálnám meg. Két zordon, zúzmarás szakál- lú, izmos férfi komor szemöldökökkel, összeszorított ajkakkal összetenné fáradt, nehéz fejét...” A jegyzőkönyv struktúrájához hűen mi is kövessük azt, s villantsuk fel ötleteinket mélyebb, szervesebb összetartozás nélkül. Először is evidencia, hogy lehet a barátság ismérve egymás hántásának elkerülése. Kosztolányi elméjében talán nem véletlenül merül fel éppen két férfinak a képe. Férfi és férfi között ugyanis minden korban nagyobb a szolidaritás, az összefogás, mintsem két nő között. Ott szokványos esetekben előbb vagy utóbb az oktalan rivalizálás és nemükből fakadó egymás birtokainak elirigylése mutatkozik meg. Három esetben történik ez másképpen. Hogyha éterien szabad alkotótársi viszony fűzi egy- gyé a lelkeket, s ez talán legszerencsésebb, ennek hiányában ha szigorúan véve kerülik egymás titkainak, legszentebb belső szférájának kendőzetlen föltárását, végül ha minden tekintetben érettek egy barátság ápolására. A „vért ontanék, mint könnyet” témát nem egy szereplőjében fellelhetjük Kosztolányinak, legyen ez a vér ellenségé vagy a figura sajátja. Vegyük szemügyre ismét a fáradt fejű, zúzmarás sza- kállú férfiakat. Nem kérdéses, hogy számos utat bejártak már, tapasztalatoktól, letisztult igazságoktól gazdagok, méltók egymás csöndjére és hallgatására. Ez pedig kulcsfontosságú. Együtt élni történeteinkkel, csöndbe óvni magunkat hordozókat, csöndünkkel teret nyitni más történetei előtt ajándék valahány résztvevő számára. Hogy ez megvalósulhasson, előtte stációkat kell járni. Az induló barátság szempontjából oly kevéssé lényeges, hogy miféle árulások estek meg korábban. Bajusz és szőke, verlaine-i arcéi, vörös fonat, kéklő szemfény, tenyérbe zárt medál, kutyák és örömök, élet ajándék, dobba simult régi arcok, figyelünk, analizálunk, várunk és remélünk. Partra vetett szavak, összevillanunk, emlékezünk, megőrzünk, nem felejtünk. Nincsenek fokok, séták koppannak, kavicsos földút, udvarok, mészillat. Asztalok köré gyónt percek és órák. Néha éveken át nem találkozunk, még az utcán sem, hogy inthessünk egyik oldalról a másik part irányába. Régen ez megemelt kalap volt, ma egy csengetés. Színes szalagok a csuklón. Aztán hirtelen rendelnek odaföntről. Nekünk rendelnek, talán kierőszakoljuk, talán vétlenek vagyunk ilyesmiben. Mint Bulgakov- nál, Annuska már megvette az olajat, érkezik a villamos, csöppenő foltok a járdán, csak éppenséggel mindez jósággal, együtt akarással, épüléssel telítve. Milyen nehéz írni a barátságról. Lukács György a Nyugat 1908. évi 19. lapszámában így fogalmazott: „Erotikusán erős minden barátság és mélyen intellektuális minden szerelem. Es az elválásoknál csak azt tudhatni, hogy megszűnt valami, sohasem azt, hogy mi szűnt meg ott. (...) Talán a technika okozza csak, hogy nem látjuk tisztán, mi történik és kivel, de talán csak azért ilyen ez a technika, hogy ne láthassuk, mert ha látnók, akkor se láttunk volna meg semmit igazán.” Panyi Zita Literátori bölcsesség A barátság egyik bölcsője a családi élet. A családtagok közti szerelmi, szellemi és vérrokoni viszonyon kivül jó ha fellelhető a barátság. Kosztolányi nem csupán ennek a létformának derűs pillanatait villantotta föl, bölcsen látta az érem másik oldalát. A következő kis jegyzetre is érvényes: gondolataink szabadon jönnek és mennek, gyötörve, halálra riasztva és egekbe emelve minket, de ez mind nem számít, mert az a lényeg, mit kezdünk velük. „De gyönyörű is a családi élet - messziről olyan, mint maga a költészet. Hózivataros éjszakákon, míg köpenyünkről hullik a hópihe és bajuszunkra ráfagy a dér, megállunk egy ablak előtt, melyből aranyos lámpavilág szűrődik ki. A szoba szelíded magányában két békés alak ül; az óra jár a falon, a kályha ég, s mi átérezzük a társas együttlét egész gyönyörét. Jó azonban, hogy nem halljuk, mit beszél e két ember és nem látunk lelkűkbe, mert tényleg unatkoznak, s azt vitatják, mit egyenek másnap."
