Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-11-02 / 38. szám
10 , SZEKSZÁRDI WASáltfMP mm 2008. november 2. ______ MESÉLŐ EMLÉKEINK 68. Ga ray János sírköve Garay János síremléke (A Vasárnapi Újság metszetén) A mint elhangzék a gyászhír, hogy Kont költője, az Árpádok, Szent László ihletett szerzője kiadta nemes lelkét s családja szükségnek, ínségnek van kitéve, a nemzet magáévá fogadá az árva családot, s vetélkedve küldé Pestre minden vidék azon szíves adományokat, melyek ősz- szegével biztosítva lön az özvegy szerény tisztességes háztartása, gyermekeinek illő nevelése. Többet ér ez, mint a világ minden aranya ezüstje, s fényesebben tündöklenek azon könnyek, melyeket Garay halála fakasztott, kelet legékesebb gyöngyeinél - így emlékezett a Vasárnapi Újság 1855. augusztus 26-án a szűk két esztendeje jobblétre szenderült költőrőL Igen tanulságos síremlékének története is, melyet szintén itt találunk. Garayról el lehet mondani, hogy a midőn meghalt, akkor kezde élni. Már temetéskor oly általános bánat volt az egész nagy sokaságon elterülve, a minőt csak azon férfiak végtisztességénél lehet feltalálni, kik érdemesek reá, hogy egy nemzet öltsön érettök bánatos gyászt. 1853. nov. 5-e volt a gyászos nap, mely egészen elválasztá a halhatatlan szellemet a roskatag, por- hadó testtőL „A pesti új temetőben, ékes sírkő jelöli a sírt, mely szeretett Garaynknak nyughelyül szolgál. A szép hamuszín márványból készült másfél ölnyi magas bbor (pyramis), talapzata göröngyös szikla, tetejét lant ékesíti. Elöl ezen felirat olvasható aranybetűkkel: „Garay János hamvainak - tisztelői”, alább egy fülkében négy zöld kötetű könyv van igen természethíven márványból kifaragva, melyek a költő munkáit ábrázolják. Hátul születésének és halálának éve, napja. E szépen kifaragott hideg kőszál is egyik tanúsága s tanúja a forró tiszteletnek, melyben Garayt halála után nemzete részesíti. Legelőször Cegléden tartaték Simonffy Kálmán indítványára, hangverseny és táncmulatság e sírkő felemelésére, majd másfelől is érkeztek küldemények legnagyobb részt Császár Ferenchez e célra. Midőn 100 és néhány forint együtt vök. Császár elment Gerenday szobrász hazánkfiához, közölte vele szándékát s a csekély összeget. Gerenday pedig nem várta míg több pénzt mutatnak neki, hanem hozzá látott a munkához, s műit hónapban fel is állítá a drága hamvak fölött a szép emlékkövet, a takarék pénztárba betett pénzt pedig átengedé az özvegynek, hogy férjének még ki nem nyomatott munkáira fordítaná azt. Ilyen a tiszta keblű magyar polgár; nem sokat beszél, hanem cselekszik. Hogy e hideg kőszál tanúja is a Garay iránti tiszteletnek, arról múlt hétfőn tulajdon szemeinkkel győződénk meg, midőn Obernyik temetéséről oda mentünk néhányan Garay sírjához, minden ember, mint valami szent kép vagy templom előtt tisztelő áhítattal süveget emelt a mint Garay sírkövére tekintve elolvasá a bele vésett halhatatlan nevet, és nem egy szem úszott könnyekben, melyeket e tisztelet, szeretet és a nagy veszteség fölötti bánat sajtolt.” A Magyar életrajzi lexikon Gerenday Antal szobrászról elmondja: „1847-ben ő alapította hazánk legnagyobb kőfaragótelepét Pesten, a Kerepesi út végén. Díszítőszobrokat, számos síremléket készített a múlt század 50-es, 60-as éveiben”. A főváros 1908-ban adományozott díszsírhelyet Garaynak. Dr. Töttős Gábor Ódon időben NOVEMBER 3-ÁN 90 éve, 1918-ban megalakult a helyi nemzetőrség. NOVEMBER 4-ÉN 120 éve, 1888-ban Schneiderbauer József beszüntette kádárüzletét és pálinkafőzőjét. NOVEMBER 5-ÉN 155 éve, 1853-ban elhunyt Garay János költő, drámaíró, akadémikus. 135 éve, 1873-ban sajtónk megírta: egy feleség férjét bezárta, nehogy az önkéntes tüzoltóegyletnek aláírjon. 90 éve, 1918-ban meghalt Tihanyi Domonkos, volt tanfelügyelő, pedagógiai szakíró. NOVEMBER 6-ÁN 110 éve, 1898-ban a múzeumban hatvan nő kézimunka-kiállítása nyílt. NOVEMBER 7-ÉN 160 éve, 1848-ban született Kenézy Csatár, újságíró, író, költő: ő javasolta városunk mai névalakját, és 115 éve, 1883-ban itt jelent meg Regények dióhéjban című kötete. November 8-án 685 éve, 1323- ban beiktatták szekszárdi apátság melletti birtokába Imre mestert. NOVEMBER 9-ÉN 95 éve, 1913-ban 120 hallgatóval a múzeum képtárában nyílt meg a munkásgimnázium új évfolyama. 90 éve, 1918-ban elhunyt Fekete Mihály, volt gőzmalom-tulajdonos. EVANGÉLIUM " Memento móri! - Emlékezz a halálra / a holtakra! Bizonyára ismerős ez a mondás, meg is tesszük ezt minden évben, az idén vasárnapra esik a halottak napja. Ilyenkor a sírok mellett a keresztény embernek eszébe kell, hogy jusson a két fogalom az örök élet és a test feltámadása. Ha nem jut eszébe vagy csak legyint rá, akkor az nagy baj. Az ilyen ember nem is számít kereszténynek még akkor sem, ha esetleg valamilyen okból gyakorolja a vallását. Az egyik országban körkérdést intéztek azokhoz a megkereszteltekhez, akik nem gyakorolják a vallásukat, nem a hitük szerint élnek. A kérdés így hangzik: Haláluk esetén kívánnak-e egyházi szertartást és miért? A legtöbb megkérdezett igennel válaszolt és kb. így indokolta meg ezt az igényét: Csak a hívő embernek, csak az egyház papjának van hitből merített, vigasztaló mondanivalója a megnyíló sírok mellett. Ő meri kimondani, hogy a halál nem végállomás, mert az élet után ÉLET, az örök élet következik. Nagyon fontos, hogy a földi életben egymást segítsük nem csak a földi boldogulásban, hanem az örök üdvösség útjára is segítsük egymást. Szent Jeromos a Szentírás nagy tudósa, hosszú időn keresztül élt Betlehemben, Jézus szülővárosában. Amikor meghalt édesanyja így írt barátjának: „Szomorúak vagyunk, mert eltávozott közülünk. Örvendezünk, hogy hosszú ideig a miénk volt, élvezhettük jóságát. Hálát adunk Istennek, mert ő ezután is velünk marad.” Hálát adunk Istennek, hogy az elhunytjaink a mieink voltak, és azért fohászkodunk, hogy az örök szeretet országába jutva a mieink is maradjanak. Ilyen értelemben igaz az írás szava, miszerint a szeretet erősebb a halálnál. Akit Isten nekünk adott,azt többé nem veszi el tőlünk. Velünk marad, nem csak az emlékezés szobájában, hanem a földi élettel határos szeretet országában. Halottak napján előszeretettel idézzük a Makkabeusok második könyvét a Szentírásból, mely szerint: „Szent és üdvös dolog imádkozni a halottakért, hogy feloldo- zást nyerjenek bűneiktől.”/2 Makk 12,43-46/ Ezért imádkozunk, ezért mutatunk be szentmisét, hogy számukra ki- esdjük az üdvösséget Krisztus által, mert ő meghalt értünk. Mi az, amit mi haláluk után nekik adhatunk? Virágot, koszorút, égő gyertyát, ez mind szép, de csak szimbólum, a szeretetünk jelképe. Az imádság és a szentmise az, ami igazán nagy ajándék számukra, olyan, mint egy mocsárban fuldokló számára a kinyújtott kéz. Ezért tiszta szívvel mondjuk el a megszokott fohászt a mai napon: Adj, Uram, örök nyugodalmat nekik, és az örök világosság fényes- kedjék nekik, nyugodjanak békében. Ámen. Bacsmai László plébános
