Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)

2008-02-03 / 4. szám

v^asaíotp

SPORT

Szekszárd Dalmája (Dorkája)...

avagy a „női Körmend” látomása

Amondó volt a minden évben megszavazandó Héraklész-díj kapcsán a kosárlabda szakma, hogy a tavalyi év legjobb magyar utánpótláskorú kosarasa nem más, mint a

17. életévében járó szekszárdi játékos, vagyis Tamis Dorottya. Egy olyan kitüntetés,' amelyre nagyon büszke lehet elsősorban ő maga, nemkülönben nevelőedzője, de maga a klub is. Egy olyan kitüntetés ez, amivel még inkább magára irányítja a figyelmet országszerte a fiatal kiemelkedő tehetségű játékos. Na nem félünk: kellően érett már arra a gimnazista lány, hogy tudja kezelni azt, ami vele jó értelemben történik, és remélhetőleg történni is fog. Határozott céljai, a sportág iránti alázata, s az, hogy szakmailag, pedagógiailag jó kezekben van, szinte garancia arra, hogy vele - ha nem jön közbe semmi - nem az elkallódott tehetségek dossziéjában találkozunk. Sejtjük, hogy a középiskola befejezése után sem alakulhat úgy a szekszárdi női kosárlabdázás financiális helyzete, hogy a cél a 3-4. hely megszerzése lesz, ami maradásra tudná bírni az ide tényleg erős szálakkal kötődő játékost. Akinek tényleg van esélye ahhoz, hogy már nagyon is belátható időn belül az ország, a magyar mezőny - az itt játszó külföldieket is beleértve - legjobb irányítója legyen. Persze legyen igaza nevelőedzőjének, a szintén okkal kitüntetett Szabó Noéminek, alakuljon ki olyan perspektíva, hogy a magyarnál is jobb bajnokságba kerülhessen, s olyan klasszissá érjen - ehhez még fizikumot, harcosságot mentális erősséget, rutint, jócskán kell még szereznie hogy egyre állja ki az összehasonlítgatás próbáját a magyar női kosárlabdázás rosszul játszani nem is tudó „szuperkicsijével” Iványi Dalmával. Persze roppant magas ez a mérce, hiszen a legpesszimistábban összeállított európai irányító rangsorban ott van a legjobb háromban a valamikor Kecskemétről induló irányító - tökéletesség. Mindenesetre jó előjel, hogy stílusában, mentalitásában, mozdulataiban, gömbérzékében, triplákra kódoltan, valahol a sportos „Nagy Őt” idézi a szekszárdi játékos.

Bevallottan irigylem a Mizo- Pécset, vagy a GYSEV-et, hogy esetleg a farzsebből kifizetik az ilyen szituációkban sem túl vastag vételárat (tőlünk keletebbre, de legfőképpen nyugatabbra, ha egy kivételes tehetséget megkaparint egy nagy klub több, mint félkészen, az fizet annyit érte, hogy egy olyan kaliberű klub, amely jócskán az évi száz millió alatt gazdálkodik, féléves, de lehet, hogy éves költségvetését előteremtheti vele), így jócskán marad erősítésre, vagy az utánpótlás szakág nagyobb dotálására forrás. Persze a Szekszárd és a Vasas-Csata példája - ahol más utat választva - sok saját nevelésű ügyes kosaras kap lehetőséget a felnőtt NBI A csoportjában, meg kellene találni a szövetségi pénzek újraelosztásánál arra a módot, hogy ezeket a kohéziós műhelyeket tevőlegesen fölkaroljuk, ami esetleg a nem az ezt utat választókat is elgondolkoztatja... Hogy az Újhelyiek, Tursicsok, Szabó Noémik - túl sokan sajnos nincsenek... - holdudvarában történjék intézményesen is valami, a sportág hátországában. Például kosárlabdás Agárdok, Felcsútok szülessenek, hogy a fut- ballmegújulás reményteljes már működő műhelyeit említsük. Ha ez az itteni utánpótlás team valami központi büdzséből is gazdálkodhatna (lásd. Szlovákia, Csehország, Szlovénia, Ukrajna), ha beiskolázási körzete lehetne, mondjuk Újvidéktől Baján át csak Dunaföld- várig, ha edzőket tudna főállásban „csak” pedagógus bérért foglalkoztatni, és az néhány másik honi már bizonyító műhely is megkapná a lehetőséget a kibontakozásra - nos előbb-utóbb valahol kifutna a magyar Ruzsomberok, vagy a magyar Brno, amelynek a sorsa, eredményessége nem a külföldi teljesítményétől függene elsősorban. A budapesti nihilbe utánpótlásfronton színt hozó neves szakember, Tursics Sándor már vagy egy évtizeddel ezelőtt fölvette, hogy szövetség abból a pénzből, amit a szerződtetett légiósok után befizetnek a klubok, azt mind egy fillérig az utánpótlás központi erre célra szánt kalapjába kéne betenni, amit az érdemek, eredmények tükrében ki lehetne osztani. Nos úgy néztek

a szakemberre, mintha a Marsról érkezett volna... (Némiképpen már feldobó hír, hogy Rátgéber László, a Mizo-Pécs 2010 sztáredzője, immár újbóli szövetségi kapitány, látva a kosárlabda utánpótlás nem túl rózsás helyzetét, nem csak fölvetette hanem már tett is azért illetékes

helyeken, hogy valami olyasmi elinduljon, ami már régen volt mifelénk, majd kiderül, milyen eredményre jut, a tekintélyes szakember.)

De Szekszárdon ezek nélkül is történt valami talán korszakost ígérő: Újhelyi Gábor vezető edző már

IV. MÁR’KER-HORVÁTH SPORT XV TÉLI KISPÁLYÁS TEREM- LABDARÚGÓ KUPA

RÁJÁTSZÁS

10. forduló: R5 Sebi-Fornetti-Pr-Trans 1-19, R5 Iso-Komplex-Agro-Tipp 3-28, R4 Argentina-Perfect Phone 9-14, R3 Margaréta Panzió-Tetőfok 17-8, R2 Hermes-Kisdankó 3-2, R2 Kakasd SE- Mindszentek 8-2, R1 Ennyi-Szalon Büfé 10-7, R1 Dankó-Comp-Gold 9-5

11. forduló: R5 Pr-Trans-lso-Komplex

3-0*, R5 Agro-Tipp-Sebi-Fornetti 7-10 R3 Tetőfok-Balassa Művek 6-8, R4 Perfect Phone-Szedres SE 9-17, R1 Szalon Büfé-Dankó 8-10, R1 Comp- Gold-Ennyi 7-10, R2 Kisdankó-Kakasd SE. 7-5, R2 Mindszentek-Hermes 3-0

* Az Iso-Komplex csapata (első esetben) nem állt ki, megállapított eredmény.

R/1 csoport

1. Ennyi 2 2 - - 20-14 6

2. Bankó 2 2 - - 19-13 6

3. Szalon Büfé 2 - - 2 15-20 0

4. Comp-Gold 2 - - 2 12-19 0

2008. FEBRUÁR 3.

a lassan alapembernek számító Tamis-Bálint duó mellett még két sajátnevelésű gyereket (Balog Dórát és Hajdú Zsanettet viszi rendszeresen mélyvízbe a felnőtt mécseseken), s már ott mocorognak a nagyon jó mozgástulajdonságú kezdők Harsányi Máriáék körül. Lehet, hogy Tamist, ha a fene fenét eszik is, nem lehet megtartani, de a többieket, ha úgy fejlődnek, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, miért ne?

Irigylem a PVSK-t - és a többi hazai, az élet igazságtalan rendje szerint a kicsikből élő nagyokat, de... Lelki szemeim előtt azért még is megjelennek azok az érdeklődő, a csapatban jó reklámot látó egyenként húszmilliós lehetséges szponzorok, akik segítenek ebben. A képzelet szárnyán nálam még Tamis is megjelenik, mint hazatérő. Már megint rám tör az „iványi- dalmás” párhuzam: nálam Tamis is Amerikában játszik, aztán kettős igazolással a play off-ban már az akkori Szekszárdot dirigálja a bajnoki elődöntőbe jutásért. S e közben nálam persze egy Újhelyi Petra nevezetű, időközben szintén Szek- szárdra igazolt centernek ad gólpasszokat. Magas szerkezetben az innét induló, most a spanyol női élvonalban játszó Császár is pályán. Ma még álom, de a klub körül se- rénykedőknek, a városvezetőknek, ezt nem sorolnám az illúzió világába, ennek jegyében kell tenni dolgukat. Hogy Szekszárd legyen a női Körmend! Szívedből szóltam ugye, ezért a kisvárosi klubért lelkesedni tudó Harsányi Mari?

B. Gy.

R/2 csoport

1. Kisdankó

2

1 •

1

9-8

3

2. Kakasd SE

2

1 ■

1

13-9

3

3. Mindszentek

2

1 ■

1

5-8

3

4. Hermes

2

1 •

1

3-5

3

R/3 csoport

1. Margaréta Panzió

1

1 ■17-8

3

2. Balassa Művek

1

1 •

■ 8-6

3

3. Tetőfok

2- •

2

14-25

0

R/4 csoport

1. Szedres SE

1 1- 17-9

3

2. Perfect-Phone

2 1- 1

23-26

3

3. Argentína

1 - 1

9-14

0

R/5 csoport

1. Pr-Trans

2 2- 22-1

6

2. Sebi-Fornetti

2 1- 1

11-26

3

3. Agro-Tipp

2 1

• 1

35-13

3

4. Iso-Komplex

2 • 2

3-31

0

Góllövőlista:

1. Vida Tamás (Agro-Tipp) 48,

2. Kész Gábor (Pr-Trans) 31,

3. Lizák Péter (Comp-Gold) 22,

4. Kardos László (Balassa Művek) 19,

5. Rikkers Péter (Szedres SE) 19 gól.

A két díjazott: Szabó Noémi és Tamis Dorka