Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-10-12 / 35. szám
10 , SZEKSZÁRDI vasArnap ANNO 2008. október 12. EGY NEVEZETES SZEKSZÁRDI NAP 126. Móricz Szekszárdról és boráról •• Ö nmagában érdekes, ha a magyar irodalom vezető egyénisége látogatásával megtiszteli városunkat, s ha ír is erről, ráadásul éles szemmel, derült kedéllyel Móricz Zsigmond 1930-ban járt először itt: a megyeházán Babitscsal tartott nagysikerű estet. Három év múlva a Faluszövetség országos kiállítása vonzotta ide. Szép szekszárdi szüret címmel Az Est 1933- október 10-i színes riportjában mesélt élményeiről „Szekszárdnak nagy szüreti ünnepe van ma... A város nem ismer magára. Kedves, csöndes, úri város egyébként. Hegyoldali kis város, ami bizonyos rangot ad neki ebben az alföldire szabott országban. Most tele van öntve vendéggel. Nyüzsögnek. Az ember csodálkozik, hogy lábon járnak ezek az üres hordócskák. Az ember el van készülve, hogy éjszakára gurulni fognak. Szekszárdon nemcsak egyszer isznak bort egy évben, mint mi, vendégek, ők egész évben a saját nektárjukból szívják a mámort. A város részben öreg és patinás házakból áll részben vadonatúj palotákból A rozzant, öreg házakat akkor építették, amikor bőség volt, az új palotákat mióta nincs pénz. Négy filléres gyors 5600 idegent hozott ide... Istenem, mennyi regény, mennyi, de mennyi regény. De jó volna belőlük habzsolni... Jó ebéd után jókedvű közönség. Kis szekszárdi vörös bor színesíti a kedélyeket s az arcokat. Délelőtt a kisgazda versenyen olyan magyar menyecskék ültek a szekereken, keményen, parity- tyás főkötőben, mint az ázsiai tatár szobrok... Szekszárd szép szüreti ünnepe egy pillanatra a magyarság utolsó sírva vigadásá- nak lobog fel..” A szemfüles Tolnamegyei Hírlap külön kis interjút készített, és ezt büszkén adta közre 1933. október 14-én Szekszárdi emlék címmel Ez az írás azért különösen érdekes, mert hitelesen igazolja, hogy vendéglátójánál Mentz tanár úrnál - dacolva absztinens mivoltával - megkóstolta a hegy levét. „Mint ismeretes, a szekszárdi ünnepségeken a magyar irodalom hét kitűnősége is megjelent, akik a legnagyobb el ragadtatással nyilatkoztak az itt látottakról így kérdésünkre Móricz Zsigmond, a kiváló író a következőkben válaszolt szekszárdi impresszióiról Köszönöm Szerkesztő úr, hogy kérdésével alkalmat ad rá, hogy a szekszárdi szép benyomásaimról meséljek. Köszönöm, igen jól éreztem magam. Szeretem ezt a várost, s bár bornemissza vagyok, csodálom a borát. A szekszárdi vörös óbor a világ legelső bora - a fixli meg a legcsuszamlósabb. Nagy dolog, ha én bort dicsérek, mert a saját szőlőmet is kivágtam. Mikor ezt itt törzsökös szőlősgazdák előtt elmondtam, olyan megütődve néztek rám, mint egy kegyetlen lélekre: - Miért? - Mert a szőlőm nem a Baktán volt.. Olyan bort szűrtünk, hogy aki egyszer megvette a boromat, az nekem többé nem köszönt... Tehát azért tartsam fenn a szőlőt, hogy végeredményben ellenséget teremjen nekem? Ha az kell könnyebben szerzek én ilyeneket egy-egy cikkel.. De Szekszárdon a szőlőt fenn kell tartani, mert ez barátokat szerez, itthon a hazában s az egész világon... Viszek egy fonott palackot én is Szekszárdról, hogy a feleségem előtt igazoljam háromnapi itt maradásomat. Ez a legjobb szekszárdi emlék, mert ez a legjobb visszacsalogató.” Dr. Töttős Gábor Ódon időben OKTÓBER 13-ÁN 130 éve 1878-ban Bocsor Antal prépost-pébános felszentelte az újvárosi iskolát. 105 éve, 1903-ban honi küldöttség élén plébánosunk, Wosinsky Mór Rákóczlemlékmisét tartott Törökországban. OKTÓBER 14-ÉN 75 éve, 1933-ban Móricz helyi él ményeiről, s a megkóstolt borról nyilatkozott a Tolnamegyei Hírlapban. OKTÓBER 1S-ÉN 135 éve, 1873-ban Szekszárdra érkezett az új tanfelügyelő, a duna- szentgyörgyi Dömötör János költő és kritikus. OKTÓBER 16-ÁN 110éve, 1898-ban Báter János nyomdája ötfajta színes képeslapot jelentetett meg megyeszékhelyünkről. 95 éve, 1913-ban Gödé Lajos pinceszövetkezet alapítását javasolta: „szakszerűen kezelve, megbízható minőségben és nagy tömegben" borunk ára nőne. OKTÓBER 17-ÉN 120 éve, 1888-ban született Toronyi Imre, helységünk híres színésze. OKTÓBER 18-ÁN 120 éve, 1888-ban Graics Ede befejezte a belvárosi templom képeinek festését és restaurálását. OKTÓBER 19-ÉN 120 éve, 1888-ban néhány napos fagy után már hó esett. EVANGÉLIUM Reformáció! „Mi vagy te énnekem? Emlékem, énekem? Drága múlt, tűnt mgasz? Üdvösség, kegyelem? Tudom is, vallom is: Enyém vagy!” (Túrmezei Erzsébet) Ilyenkor, októberben, egyre többször foglalkoztat egy gondolat, mégpedig az, hogy mit jelent nekünk, református keresztyéneknek a reformáció napja. Mit jelent számunkra 1517. október 31? A reformáció napja csak egy megkülönböztetési lehetőség lenne? A reformáció egy állandó folyamat, amire soha nem lehet azt mondani: befejeződött, minden szép és tökéletes, - ahogyan azt atyáink megcselekedték. Ha valaki ezt így érzi, akkor azt állítja, hogy az Úrnak itt már nincs mit mondania, nincs mire tanítania, nincs mire figyelmeztetnie bennünket. Érezzük, ez képtelenség, annál is inkább, mert a reformátusokat több dolog megkülönböztetni a más felekezethez tartozóktól: a református templomon csillag van, vagy kakas, a többin kereszt, - a református lelkészek palástban szolgálnak, az evangélikusok Luther-kabátban, a katolikusok miseruhában. Ennyi lenne a különbség? Amikor Luther Márton a wittenbergi vártemplom kapujára kifüggesztette az ún. 95 tételét, egyháztörténelmet írt. Luthert, a római levelet tanulmányozva megérintette az Ige „az igaz ember pedig hitből él”.(Róm. 1:17). Luther arra döbbent rá, hogy Isten előtt nem állhatunk meg érdemből, vagy pénzért, vagy a búcsúcédulák megvásárlásával. Üdvözülni egyedül az Úr Jézus Krisztus érdeméért, ingyen kegyelemből lehet. Erre az igazságra, közel 500 év alatt nagyon sok ember eljutott. Sokan vallják szerte a nagyvilágban, hogy Ő az Úr, s hogy "élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus". (Gál. 2:20). Ez a terjedő tűz, ez a folyamat a reformáció. Mi a reformáció lényege? „Egyedül a Szentírást fogadjuk el hitünk és életünk zsinórmértékéül”. Református vol tunk arra kötelez bennünket, hogy mindenkor Istenre figyeljünk. „Ma ha az Ö szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket.” (Zsid. 3:15) Egyházunk reformátorának, Kálvin Jánosnak, aki Genf- ben hirdette a reformáció eszméit, amelyet hatalmas teológiai munkájában: az Institúcióban foglalt össze, az volt a jelmondata, hogy: „Egyedül Istené a dicsőség”. Hirdette, hogy Isten kijelentését egyedül a Szentírásból ismerhetjük meg és nem a hagyományból. Isten beszédét egyedül hit által fogadhatjuk be. Üdvösségünk egyedül kegyelemből van. A reformáció a művelődésnek is új lendületet adott: a Bibliát lefordították a nép nyelvére, a könyvnyomtatás, az iskolázás, a tudományok felvirágzása, a társadalmi és gazdasági élet fellendülése bizonyítják az egyház körül megújult életet. A reformáció nemcsak ajándék, hanem mindenkori fel adat is. Isten beszéde ma is szól, és ma is megújítja a ráfigyelő, engedelmes egyházat. Balázsi Zoltán református lelkész Ifjúsági referensi pályázat Szekszárd Megyei Jogú Város Polgár- mesteri Hivatala pályázatot hirdet ifjúsági referensi munkakör betöltésére. Pályázati feltétel: egyetemi vagy főiskolai végzettség. A pályázat elbírálásánál előnyt jelent ifjúsági vagy oktatási területen szerzett tapasztalat. A pályázathoz csatolni kell:- részletes szakmai önéletrajzot- 3 hónapnál nem régebbi hatósági erkölcsi bizonyítványt- a végzettséget igazoló dokumentumok másolatát A pályázat benyújtásának határideje: 2008. október 17. Illetmény és egyéb juttatások: bruttó 150 000 Ft (napi 6 órás foglalkoztatás) Az állás betöltéséről Szekszárd Megyei Jogú Város aljegyzője dönt. A munkaszerződés 6 hónapos határozott időre szól (2008. november 1 - 2009. április 30.). A munkakörrel kapcsolatban érdeklődni lehet: Majnay Gábor osztály- vezetőnél (Telefon: 74/504-160) A pályázatot Szekszárd Megyei Jogú Város aljegyzőjéhez (7100 Szekszárd, Béla király tér 8.) kell benyújtani. A postai úton érkező pályázatokra kérjük ráírni: „Ifjúsági referensi pályázat”.
