Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)

2008-02-03 / 4. szám

2008. FEBRUÁR 3. ÉRDEKLI yasAüap 1 BEMUTATJUK! „Nem csak egy igaz út vezet a végeredményhez” Kapfinger András a jelképes stafétabotot dr. Streicher Mátyás főor­vosnak, a kórház ortopédiai osztálya munkatársának adta át. Úgy fogalmazott a főszerkesztő, hogy a főorvos nyitott szakmájának min­den újdonságára, de megjegyezte azt is, hogy a több szakvizsgával rendelkező doktor széles érdeklődési köre valósággal lenyűgöző.- Véletlenül sem szeretnék játsza­ni a szavakkal, de a 2006-os kará­csonyukra nincs jobb szó, mint hogy lenyűgöző és csodálatos volt.- Igen, hiszen a Jézuska hozta kisfiúnkat, Bálintot. Családunknak ő azért is csoda, mert a két tünemé­nyes nagylányunk mellé érkezett egy kisfiú. A lányok már kiskama­szok, Dóra most 13 éves, Zita pedig 11 esztendős. Ők is rajonganak Bá­lintért. Nagyon sajnálom, de a lá­nyok eddigi neveléséből jórészt ki­maradtam, hiszen mindent aláren­deltem az egészségügynek. A kórhá­zi munkám mellett hetente három délután van magánrendelésem. De hiszem, hogy Bálint cseperedését fi­gyelemmel tudom kísérni. Igyek­szem a hétvégeken együtt lenni a családdal. Kicsit utazni, kirándulni, a lányokkal moziba menni, bicikliz­ni, úszni járni, közösen főzni...- Felesége?- Gyógyszerész-asszisztens, most odahaza van gyesen. Nagyon szeret­ném, ha néhány évig otthon marad­na, hogy összetartsa a családot.- Miért választotta az orvosi hiva­tást?- Apukám agrármérnök, s az igen sikeres teveli téesz vezetője volt. Na­gyon tiszteltem a munkatempóját, a szaktudását, a föld szeretetét, ezért követni akartam. Mivel jó tanuló voltam, simán fölvettek volna az ag­rármérnöki karra. De apukám azt mondta, oda jelentkezzem, ahol ki­hívás van, amiért meg kell küzdeni. Például az orvosi egyetemen már a felvételi is igen komoly volt, hiszen 110 pont alatt nem lehetett bejutni, szemben a 83 pontos agrárral. Első­re fölvettek az egyetemre. Mivel anyukám védőnő, volt némi rálátá­som az egészségügyre is.- Miként vélekedik az alternatív gyógymódokról? Azt tapasztalom, hogy a doktorok többsége előítéletes, sőt bő évtizeddel ezelőtt megmoso­lyogták azokat, akik hitték, hogy tu­datosan elháríthatják maguktól a betegségeket, mondván, minden az agyban dől el.- Budapestre járok táplálkozástu­dományi előadássorozatra, amit egy szabadkai professzor asszony tart, aki korábban biokémiát tanított a belgrádi egyetemen. Elmondta, hogy 1991-92-ben a délvidéki pol­gárháború idején összeomlott az egészségügy. Az orvosok járták a vi­déket, és azt sulykolták az emberek fejébe: ne legyenek betegek, mert nincs hol gyógyítani őket. Kifejtette, hihetetlen volt látnia, milyen egész­ségessé vált a nemzete... Ez is iga­zolja, amit ön mondott a mentális erőről. Sajnos, egyes kollégáim időnként úgy mondanak véleményt bizonyos alternatív dolgokról, hogy nem néznek utána. Ez szomorú és lesújtó. Öt-hat évvel ezelőtt olykor így tettem én magam is.- Főorvos úr azóta megváltozott, azaz megváltoztatta önmagát, s másképpen ítél meg különböző gyógymódokat?- Magamban úgy rendszereztem az egészségügyet, hogy volt valami­kor egy felhalmozott - nagymamá­inktól származó, illetve a keleti típu­sú medicina - tudás, amit alternatív medicinának nevezhetünk. Erre - mondhatni - agresszív módon - rá­telepedett az úgynevezett akadémi­ai medicina. Leegyszerűsítve: a kö­zéppontban a gyógyszerrel és a szi­kével, a lélek és az egyéb dolgok nem igen számítottak. Az idő múlá­sával gyűltek a tapasztalataim, s egyre gyakrabban tettem, teszem föl magamnak a kérdést: vajon az egye­temen megtanítottak-e bennünket arra, hogyan lehet egészségesen él­ni, s az egészséget megőrizni? A hat év alatt egyetlen előadás nem foglal­kozott azzal, hogy az orvos hogyan tanítson egészséget.- A betegségek megelőzésére az ÁNTSZ-nek nincs pénze, de kérdés az is, hogy a szaktárca ebből a fel­adatból mit vállal föl?- A magyar egészségügy még nem készült föl az úgynevezett in- tegratív medicinára, noha ennek az oktatása Nyugat-Európában már el­kezdődött. Hozzáteszem, a - nem rossz - akadémiai medicina ötvöz­hető dédanyáink tudásával és a kele­ti típusú medicinával, ami így pon­tosabb gyógyítási módokat tud majd eredményezni. Tehát magam is egyre inkább úgy látom, fontosak az alternatív lehetőségek, vagyis nem csak egy igaz út vezet a vég­eredményhez, hanem több is. Szó­val nagyon tetszik nekem ez az em­lített új irány.- Mi a véleménye a sokak által kultivált vércsoport szerinti táplálko­zásról?- Egyre inkább bebizonyosodik, hogy igen sok betegség - például a ma már a fiatalabbaknál is előfordu­ló hasnyálmirigy-daganat - hátteré­ben a táplálkozási problémák áll­nak. Pontos javaslatot nem adok, hi­szen bizonyos élelmiszerekkel szemben mások a tűrési határaink. Meggyőződésem, hogy a vércsoport szerinti diétának van létjogosultsá­ga, hiszen szépen bizonyítható, hogy a különböző vércsoportok kü­lönböző időszakokban alakultak ki. Az ősi vércsoport, a nullás több ezer éves, abból jött később az „A-s”, majd a „B-s”, később az „AB-s". A nullás enzimatikus folyamata hozzá nevelkedett azokhoz a már említett hajdani körülményekhez. Akkori­ban például nem volt tehén, tehát tehéntej, ezért a nullás vércsoportú- aknak nem biztos, hogy szerencsés nyers, vagy akár pasztőrözött tehén­tejet iszogatniuk. Hangsúlyozom, tejtermékeket viszont fogyaszthat­nak.- Itt vannak a génmanipulált élel­miszerek, beleértve a zöldségféléket is. Nem lehetne valamiképpen rá­kényszeríteni a gyártókat ezek mel­lőzésére, illetve csökkentésére?- Nyugodtan jelentsük ki, két óri­ási haszonnal dolgozó terület van: egyik a vegyipar, illetve a gyógyszer- ipar, a másik az élelmiszeripar. Más­képpen: a konszerneknek az az ér­dekük, hogy manipuláljanak ben­nünket. A többség pedig hagyja ma­gát. Elmondok egy engem nagyon rosszul érintett példát. Tavaly ősszel Pécsen volt egy igen nívós, nyilvá­nos táplálkozástudományi konfe­rencia, amire mintegy 250 embert hívtak meg, beleértve orvosokat, oktatókat, dietetikusokat. Azon a szombat délelőttön alig ültünk har­mincán a teremben. Számos meg­fontolandó dolog mellett ott mondta el egy professzor, ha olyan savval kí­sérleteznek, aminek a PH-ja 5-5,5 között van, akkor védőfelszerelést kell használniuk. Ha ezt visszafor­dítjuk a mindennapokra, akkor az üzletek polcain levő egy bizonyos kedvelt üdítő palackjára ráírhatnák: közepes erősségű sav, kérjük védő- felszerelésben levenni.- És meginni?- Hát arról már ne is beszéljünk...- Valahol olvastam, hogy az orto­pédia „ testegyenészetet" jelent.- A név az „egyenes gyermekből” eredeztethető, de valahol benne van a gyermek egyenesítése. Valamikor az ortopéd orvosok a lábbal foglal­koztak. Az ortopédia hosszú időn keresztül konzervatív tudományág volt: kórós gerincgörbületek, tbc-s deformitások és egyéb vele született fejlődési rendellenességek - mint például a csípőficam - konzervatív kezelésével foglalkozott. Ma már az ortopédia inkább operatív szakmá­vá vált. De még precízebben: a reu­matológia feladata a konzervatív végtagi gyógyítás, a traumatológiáé az akut, de operatív gyógyítás. Hatá­rozott véleményem, hogy az ortopé­dia önmagában nem elég. Ezért megcsináltam a traumatológiai szakvizsgát, ami során igyekeztem elsajátítani azt, ami az akut végtag­sebészet része. Ám mivel sportolók­kal is foglalkozom, természetesen letettem a sportorvostan szakvizs­gát is. így a sportolók esetében nem­csak a mozgásszervi operatív ellátá­sában nyertem jártasságot, hanem konzervatív kezelésükben is. Ezen felül tudom „vezetni” őket, sőt kon­zultálok az edzőkkel is az edzés­programról és a gyerekek helyes táplálkozásáról.- Hosszabb időt töltött Németor­szágban és Angliában. Gondolom, elsősorban tapasztalatszerzés okán.- Valahogy úgy, bár a négy hóna­pos angliai tartózkodásom célja jó­részt a nyelvtanulás volt. Ám mivel feleségem húga már 6-7 éve ott él, segítségével sikerült eljutnom egy­két kórházba, így ráláthattam, mi­ként működik a szakmám azon a te­rületen.- Milyen tapasztalatokat gyűjtött be?- A legfontosabbat, egyben legkö­vetendőbbet mondom el. Éppen egy térdspecialistánál voltam, amikor egy vállbeteg érkezett hozzá. Meg­vizsgálta a doktor, s közölte, bár tudja, hogy mi a beteg baja, de hoz­zátette, hogy ennek a betegségnek nem a szakértője. Majd átkísérte a pácienst a másik rendelőbe a megfe­lelő kollégához, s bemutatta neki. Három ember járt jól: a beteg na­gyon, a vállspecialista is, mert ka­pott egy új beteget, de a térdsebész sem járt rosszul, hiszen nem kellett fölvállalnia azt a munkát, ami nem tartozik szűkebb területéhez, illetve ezek után elvárhatja a lojalitást a vállspecialistától, aki a térdbetegeit majd hozzá irányítja.- Ki kövesse önt e hasábokon?- Az általam igen tisztelt restaurá­tor, Bucsányi Kálmán, akivel a XX. századi festészet iránti érdeklődé­sem hozott össze. Kérdezze meg tő­le, hogy a kevésbé jő festők lesznek a restaurátorok? V. Horváth Mária Fotó: Nagy Ági

Next

/
Thumbnails
Contents