Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)

2008-02-03 / 4. szám

2008. FEBRUÁR 3. ÉRDEKLI yasAüap 1

BEMUTATJUK!

„Nem csak egy igaz út vezet a végeredményhez”

Kapfinger András a jelképes stafétabotot dr. Streicher Mátyás főorvosnak, a kórház ortopédiai osztálya munkatársának adta át. Úgy fogalmazott a főszerkesztő, hogy a főorvos nyitott szakmájának minden újdonságára, de megjegyezte azt is, hogy a több szakvizsgával rendelkező doktor széles érdeklődési köre valósággal lenyűgöző.- Véletlenül sem szeretnék játszani a szavakkal, de a 2006-os karácsonyukra nincs jobb szó, mint hogy lenyűgöző és csodálatos volt.- Igen, hiszen a Jézuska hozta kisfiúnkat, Bálintot. Családunknak ő azért is csoda, mert a két tüneményes nagylányunk mellé érkezett egy kisfiú. A lányok már kiskamaszok, Dóra most 13 éves, Zita pedig 11 esztendős. Ők is rajonganak Bálintért. Nagyon sajnálom, de a lányok eddigi neveléséből jórészt kimaradtam, hiszen mindent alárendeltem az egészségügynek. A kórházi munkám mellett hetente három délután van magánrendelésem. De hiszem, hogy Bálint cseperedését figyelemmel tudom kísérni. Igyekszem a hétvégeken együtt lenni a családdal. Kicsit utazni, kirándulni, a lányokkal moziba menni, biciklizni, úszni járni, közösen főzni...- Felesége?- Gyógyszerész-asszisztens, most odahaza van gyesen. Nagyon szeretném, ha néhány évig otthon maradna, hogy összetartsa a családot.- Miért választotta az orvosi hivatást?- Apukám agrármérnök, s az igen sikeres teveli téesz vezetője volt. Nagyon tiszteltem a munkatempóját, a szaktudását, a föld szeretetét, ezért követni akartam. Mivel jó tanuló voltam, simán fölvettek volna az agrármérnöki karra. De apukám azt mondta, oda jelentkezzem, ahol kihívás van, amiért meg kell küzdeni. Például az orvosi egyetemen már a felvételi is igen komoly volt, hiszen 110 pont alatt nem lehetett bejutni, szemben a 83 pontos agrárral. Elsőre fölvettek az egyetemre. Mivel anyukám védőnő, volt némi rálátásom az egészségügyre is.- Miként vélekedik az alternatív gyógymódokról? Azt tapasztalom, hogy a doktorok többsége előítéletes, sőt bő évtizeddel ezelőtt megmosolyogták azokat, akik hitték, hogy tudatosan elháríthatják maguktól a betegségeket, mondván, minden az agyban dől el.- Budapestre járok táplálkozástudományi előadássorozatra, amit egy szabadkai professzor asszony tart, aki korábban biokémiát tanított a belgrádi egyetemen. Elmondta, hogy 1991-92-ben a délvidéki polgárháború idején összeomlott az egészségügy. Az orvosok járták a vidéket, és azt sulykolták az emberek

fejébe: ne legyenek betegek, mert nincs hol gyógyítani őket. Kifejtette, hihetetlen volt látnia, milyen egészségessé vált a nemzete... Ez is igazolja, amit ön mondott a mentális erőről. Sajnos, egyes kollégáim időnként úgy mondanak véleményt bizonyos alternatív dolgokról, hogy nem néznek utána. Ez szomorú és lesújtó. Öt-hat évvel ezelőtt olykor így tettem én magam is.- Főorvos úr azóta megváltozott, azaz megváltoztatta önmagát, s másképpen ítél meg különböző gyógymódokat?- Magamban úgy rendszereztem az egészségügyet, hogy volt valamikor egy felhalmozott - nagymamáinktól származó, illetve a keleti típusú medicina - tudás, amit alternatív medicinának nevezhetünk. Erre - mondhatni - agresszív módon - rátelepedett az úgynevezett akadémiai medicina. Leegyszerűsítve: a középpontban a gyógyszerrel és a szikével, a lélek és az egyéb dolgok nem igen számítottak. Az idő múlásával gyűltek a tapasztalataim, s egyre gyakrabban tettem, teszem föl magamnak a kérdést: vajon az egyetemen megtanítottak-e bennünket arra, hogyan lehet egészségesen élni, s az egészséget megőrizni? A hat év alatt egyetlen előadás nem foglalkozott azzal, hogy az orvos hogyan tanítson egészséget.- A betegségek megelőzésére az ÁNTSZ-nek nincs pénze, de kérdés az is, hogy a szaktárca ebből a feladatból mit vállal föl?- A magyar egészségügy még nem készült föl az úgynevezett in- tegratív medicinára, noha ennek az oktatása Nyugat-Európában már elkezdődött. Hozzáteszem, a - nem rossz - akadémiai medicina ötvözhető dédanyáink tudásával és a keleti típusú medicinával, ami így pontosabb gyógyítási módokat tud majd eredményezni. Tehát magam is egyre inkább úgy látom, fontosak az alternatív lehetőségek, vagyis nem csak egy igaz út vezet a végeredményhez, hanem több is. Szóval nagyon tetszik nekem ez az említett új irány.- Mi a véleménye a sokak által kultivált vércsoport szerinti táplálkozásról?- Egyre inkább bebizonyosodik, hogy igen sok betegség - például a ma már a fiatalabbaknál is előforduló hasnyálmirigy-daganat - hátterében a táplálkozási problémák állnak. Pontos javaslatot nem adok, hiszen bizonyos élelmiszerekkel szemben mások a tűrési határaink. Meggyőződésem, hogy a vércsoport szerinti diétának van létjogosultsága, hiszen szépen bizonyítható, hogy a különböző vércsoportok különböző időszakokban alakultak ki. Az ősi vércsoport, a nullás több ezer éves, abból jött később az „A-s”, majd a „B-s”, később az „AB-s". A nullás enzimatikus folyamata hozzá nevelkedett azokhoz a már említett hajdani körülményekhez. Akkoriban például nem volt tehén, tehát tehéntej, ezért a nullás vércsoportú- aknak nem biztos, hogy szerencsés nyers, vagy akár pasztőrözött tehéntejet iszogatniuk. Hangsúlyozom, tejtermékeket viszont fogyaszthatnak.- Itt vannak a génmanipulált élelmiszerek, beleértve a zöldségféléket is. Nem lehetne valamiképpen rákényszeríteni a gyártókat ezek mellőzésére, illetve csökkentésére?- Nyugodtan jelentsük ki, két óriási haszonnal dolgozó terület van: egyik a vegyipar, illetve a gyógyszer- ipar, a másik az élelmiszeripar. Másképpen: a konszerneknek az az érdekük, hogy manipuláljanak bennünket. A többség pedig hagyja magát. Elmondok egy engem nagyon rosszul érintett példát. Tavaly ősszel Pécsen volt egy igen nívós, nyilvános táplálkozástudományi konferencia, amire mintegy 250 embert hívtak meg, beleértve orvosokat, oktatókat, dietetikusokat. Azon a szombat délelőttön alig ültünk harmincán a teremben. Számos megfontolandó dolog mellett ott mondta el egy professzor, ha olyan savval kísérleteznek, aminek a PH-ja 5-5,5 között van, akkor védőfelszerelést kell használniuk. Ha ezt visszafordítjuk a mindennapokra, akkor az üzletek polcain levő egy bizonyos kedvelt üdítő palackjára ráírhatnák: közepes erősségű sav, kérjük védő- felszerelésben levenni.- És meginni?- Hát arról már ne is beszéljünk...- Valahol olvastam, hogy az ortopédia „ testegyenészetet" jelent.- A név az „egyenes gyermekből” eredeztethető, de valahol benne van a gyermek egyenesítése. Valamikor az ortopéd orvosok a lábbal foglalkoztak. Az ortopédia hosszú időn keresztül konzervatív tudományág volt: kórós gerincgörbületek, tbc-s deformitások és egyéb vele született fejlődési rendellenességek - mint például a csípőficam - konzervatív kezelésével foglalkozott. Ma már az ortopédia inkább operatív szakmává vált. De még precízebben: a reumatológia feladata a konzervatív végtagi gyógyítás, a traumatológiáé az akut, de operatív gyógyítás. Határozott véleményem, hogy az ortopédia önmagában nem elég. Ezért megcsináltam a traumatológiai szakvizsgát, ami során igyekeztem elsajátítani azt, ami az akut végtagsebészet része. Ám mivel sportolókkal is foglalkozom, természetesen letettem a sportorvostan szakvizsgát is. így a sportolók esetében nemcsak a mozgásszervi operatív ellátásában nyertem jártasságot, hanem konzervatív kezelésükben is. Ezen felül tudom „vezetni” őket, sőt konzultálok az edzőkkel is az edzésprogramról és a gyerekek helyes táplálkozásáról.- Hosszabb időt töltött Németországban és Angliában. Gondolom, elsősorban tapasztalatszerzés okán.- Valahogy úgy, bár a négy hónapos angliai tartózkodásom célja jórészt a nyelvtanulás volt. Ám mivel feleségem húga már 6-7 éve ott él, segítségével sikerült eljutnom egykét kórházba, így ráláthattam, miként működik a szakmám azon a területen.- Milyen tapasztalatokat gyűjtött be?- A legfontosabbat, egyben legkövetendőbbet mondom el. Éppen egy térdspecialistánál voltam, amikor egy vállbeteg érkezett hozzá. Megvizsgálta a doktor, s közölte, bár tudja, hogy mi a beteg baja, de hozzátette, hogy ennek a betegségnek nem a szakértője. Majd átkísérte a pácienst a másik rendelőbe a megfelelő kollégához, s bemutatta neki. Három ember járt jól: a beteg nagyon, a vállspecialista is, mert kapott egy új beteget, de a térdsebész sem járt rosszul, hiszen nem kellett fölvállalnia azt a munkát, ami nem tartozik szűkebb területéhez, illetve ezek után elvárhatja a lojalitást a vállspecialistától, aki a térdbetegeit majd hozzá irányítja.- Ki kövesse önt e hasábokon?- Az általam igen tisztelt restaurátor, Bucsányi Kálmán, akivel a XX. századi festészet iránti érdeklődésem hozott össze. Kérdezze meg tőle, hogy a kevésbé jő festők lesznek a restaurátorok?

V. Horváth Mária Fotó: Nagy Ági