Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-09-21 / 32. szám
2008. szeptember 21. KAVE DUPLA HABBAL yasA SZEKSZÁRDI K»jy A Felfedezés vagy státuszszimbólum? SAS ERZSÉBET ROVATA Vendégem a Belvárosi Kávéházban egy férfi és egy nő. Kasler Ottó és WéberAnna idegenvezetők, akikkel arról a hivatásról beszélgettünk, amellyel utazásaink során találkozunk. Sokoldalú képességgel, kiváló emberi tulajdonságokkal kell rendelkeznie annak, aki ezt a hivatást műveli, hiszen nekik köszönhetően egy életre szóló élménnyel, emlékkel térhetünk haza.- Eredeti foglalkozásodnak, az útépítő technikusságnak annyi köze van a mostani hivatásodhoz, hogy nem építed, hanem járod az utat...- Gyermekkorom óta nagyon szerettem a történelmet, a földrajzot és az irodalmat Mindig vágytam ismeretlen tájakat felfedezni, megismerni más népek kultúráját. Bújtam a mesékről regékről szóló könyveket, s a történelmi regények ma is a kedvenceim.- Mikor valósult meg a gyermekkori álom?- A TTT-nél kezdtem 1979-ben a hazai országjárást Bucher Flóriánnal és Farkas Jánossal akikre szívesen emlékezem. Munka mellett, hobbiként kezdtem el utazni, közben elvégeztem az Idegenforgalmi Főiskolát, s akkor már a Tolna Toursnál dolgoztam.-Hová vezettek az első külföldi utak?- Csehszlovákiába, Romániába, majd 1984-től már az Idegenforgalmi Hivatalból Ausztriába, Olaszországba, Bulgáriába, Spanyolországba.- Mitől függ hogy milyen „hangulatban” élik meg az utasok és Te magad is?- A hangulat sok mindentől függ, de nem kortól végzettségtől vagy anyagiaktól Attól hogy valaki látni, tanulni, ismereteket szerezni jött-e, érdekli-e egy-egy ország kultúrája, történelme, mindennapjai, vagy egyszerűen csak szeretné „kipipálni” az adott országot.- Rólad mindenki tudja, hogy a leg kedvesebb úljmd közé tartozik Erdély.- Szeretem Erdély sokszínűségét, az emberek közvetlenségét, azt, hogy mindenkit első látásra elfogadnak. Akik látták és látni szeretnék Erdélyt, azok tudják, hogy rengeteg magyar vonatkozású hellyel emlékkel szembesülnek. Benedek Elek írta: „Maros és az Olt, bár egyik erre, a másik arra indul a Dunában találkoznak”. így vannak ez- g zel az emberek1 is. A világ minden ré- S széből jönnek, s bár másfélé indultak, -p ott találkoznak, mert Erdélyt mindenki 2 látni akarja. Egy-egy völgy külön élet, s Egy férfi: Kasler Ottó a természeti csodák látnivalói mellett egyéb „csodák” is történnek.- Mesélnél egyről?- Nemrégiben volt egy utasom, aki kisagysorvadásban szenvedett. Betegsége eUenére, akaraterejének köszönhetően Csíksomlyón, a Jézus hágójára mindenfékképpen fel akart jönni. A hatalmas szintkülönbség egy egészséges embernek is megerőltető, ő mégis elindult. Amikor vezetőként felajánlottam a segítségemet, azt éreztem, hogy nemcsak én támogatom őt, de én is erőt kapok tőle. Ez az erő bizony nagyon sokszor jól jön. Mi, akik azon a pár napon a „családfői” vagyunk egy csoportnak, akik számára az élmény egyszeri és megismételhetetkn, saját gondunkat otthon kell hagynunk, s mindent elkövetni, hogy a csoport tagjai érezzék, ők a legfontosabbak.- Azt mondják, a hazafelé vezető út mindig rövidebb.- Szívesen utazom, de mindig nagyon örülök a hazavezető útnak. Nemcsak a jól végzett feladat öröme ez, hanem azért, mert itthon várnak a gyerekeim. Mindannyian tele vagyunk a külön töltött napok élményeivel, s van mit mesélnünk egymásnak. Egy nő: Wéber Anna, Panni- Az általad vezetett csoport tagja lehettem a közelmúltban egy prágai úton. Akkor döbbentem rá, hogy a több ezer interjú egyike sem szólt arról a hivatásról, amely immár két évtizede az életed része.- Miután a fiaim felnőttek, úgy éreztem, van még energiám, hogy kipróbáljak valamit, ahol hasznosítani tudom pedagógusi tapasztalataimat, a szláv nyelv ismeretét, az irodalom, a történelem és a földrajz szeretetét. Elvégeztem egy idegenvezetői tanfolyamot. Meghatározó személyiség volt Gacsályi Lászlóné Marika, aki a szakmai ismereteken túl igényességre, pontosságra, fegyekmre tanított bennünket. Számomra ezzel a hivatással kinyílt a világ, elsősorban a szláv nyelvű országok (Horvátország, Lengyelország, Szlovákia, Kárpátalja) felé, de az örök szerekm Prága. Boldog vagyok, amikor látom, hogy egy csoport tagjai érdeklődéssel figyelik, amit mesétek.- Az idegenvezetői feladat hivatásoddá vált, s aki utazott veled, az tapasztalja is ezt. Neked milyen véleményed alakult ki ennyi év után az utasokról?- Az egyik legnehezebb feladat egy heterogén csoportot egységessé kovácsolni: Általában a turisták zöme azért utazik, hogy lásson, tanuljon, kisebb része, hogy pihenjen, kiszakadjon a mindennapokból, páran pedig azért, hogy elmondhassák: itt is jártak. Az emberi gyarlóság mutatkozik meg abban, hogy nekik szinte semmi sem tetszik. Észre sem veszik, hogy elrontják a csoport hangulatát. Szerencsére a többség nem vesz róluk tudomást. Ez ritkán fordul elő, s ahogy véget ér az út, igyekszem azonnal elfelejteni.- Ottótól kértem egy „csodás” történetet. Te is mondanál egyet?- Az emberek, akiket ránk bíz a sors arra a pár napra, örömben, bánatban élnek. Találkoztam rákos beteggel, aki megsúgta, hogy ez tesz az utolsó útja Találkoztam özveggyel, aki a gyász fájdalmát jött felejteni. Szegénnyel, áld egész évben spórolt az útiköltségre, mert szerette volna egyszer látni Prágát Nekik „osztogatok” mindent, amit a cseh fővárosból megtanultam, megtapasztaltam, s amikor hazaértünk, az én „tarisznyám” tett vastagabb, mert nemcsak adtam, de kaptam is. Odafigyelést, szeretet, barátságot, köszönetét- Azt vallód, amit a kollégád: jó hazajönni.- A többnapos távoliét közben csak a csoportra koncentrálok, a hazafelé vezető úton pedig már az itthoniakra. A gyermekeim már a saját életüket élik, csak a párommal egyezkedem, aki igazi társ. Nekem szabad kezet, időt ad, sőt segít is a hivatásomban. Lelküsme- ret-furdalásom csak az unokáim miatt van. Szeretnék ugyanis több időt tölteni velük, látni mind az ötöt, ahogy felnőnek. Úgy egyensúlyozom az életemet, hogy jövőre több idő jusson rájuk. Amitől a legnehezebben válnék meg, az Prága, és szeretnék magánemberként a párommal többet utazni.- Hihetetlen energiáid vannak...- Szeretek síelni - csoportokat is viszek -, kirándulni, úszni. Egy idegenvezető szabadidejéből nem hiányozhat az olvasás, de nekem nagy szerelmem a színház is. A hazaúton már a családjukra gondolnak
