Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-09-14 / 31. szám
10 x SZEKSZÁRDI yas4rnap ANNO 2008. szeptember 14. ÓDON DERŰ 226. Szekszárdi módszerek (Mühlbeck Károly rajza) N o ugyan mi érdekes lehet egy poros kisváros módszereiben a régmúltban? - kérdezhetné bárki, de ne hamarkodja el a válaszát... Ki tudja például, mikor láttak először Suzukit nálunk? Éppen akkor, amikor a helység nevét már hivatalosan Szekszárdnak kellett írni. Igaz, ez a Suzuki még nem négyütemű volt... Sajtónk 1903. szeptember 13-án írta: „Városunkban járt Suzuki japán tudós, ki magántanár a tokiói egyetemen, és a japáni kormány megbízásából Magyarország közgazdasági viszonyait jött tanulmányozni”, hozzánk „a szakkörök figyelmét már Európa-szerte magára vont selyemtenyésztésünk tanulmányozása” vonzotta. A tolnai selyemgyár és a szekszárdi petevizsgáló után a múzeumot is „behatóan megtekintette”, s mindenről a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott. Öt évvel utána éppen Tolnáról Szekszárdra származott első polgár- mesterünk emlékét idézte sajátos módszere miatt a Közérdek 1908. szeptember 19-én. „Tavaly kitűnő volt a termés, és ott rekedt a pincében... Mióta cikkeznek már itt egy borértékesítő- vagy pinceszövetkezetről... Tavaly Simontsits Elemér előhozakodott egy ideával... Indítványt tett a gazdasági tanácsosi állás akként szerveztes- sék, hogy a város ezen nyelvismerettel bíró képviselője a külföldi nagyobb cégekkel közvetlen összeköttetést létesítsen, s az értékesítést hivatalból eszközölje.” Bizottságot hoztak létre, de sem a régi, sem az új polgármester nem hívta össze. „Régi polgármesterünknek ismertük azt a »csapjuk agyon, de ne nagyon« szokását, hogy ha valamit el akart temetni, kiadta egy olyan bizottságnak, amelyet rendszerint elfelejtett összehívni. A bizottságEredményes megegyezés kiküldés rendszerint az eszme halottégető kemencéje, sőt maga az örök megsemmisülés Nirvánája vök.” Egy hét múlva azonban megvédték a módszere „... az igazság kedvéért megjegyzem, hogy mikor Simontstits Elemér indítványa elhangzott, akkor már dr. Hirling Ádám polgármesterünk a halállal vívódott, és ugyanazon hó 21-én elkobozott oda, ahol nem interpellálhatják meg a város agilis képviselői sem az utcaöntözés, sem a villanyvilágítás kérdésében, szóval azokért a dolgokért, amelyek még mindig nincsenek meg..” Persze e mögött - mint annyiszor később - a pénzhiány állt. Megvok az kicsinyben is, igaz, ott meg tudták oldani, ahogy arról Az olcsó hordókefe címmel a Tolnavármegye és a Közérdek 1913. szeptember 18-án mesék. ,A vásárban egy szekszárdi szőlőbirtokos hordómosókefét akart vásárolni. Erősen alkudott a kefekötővel, aki a kefét 90 fillérre tartotta. A szőlőbirtokos drágáiba a 90 fillért, és végre megegyeztek 60 fillérben. Fizetni akart, de nem vök több nála 50 fillérnél. Zavarban vök mind a kettő, mert a vevő nem akart adós maradni, a kefekötő pedig nem szerette volna, ha a vevő kefe nélkül megy eL Végre is 10 fillér nem a világ és úgy egyeztek meg hogy közös kök- ségen rendeznek egy szőlőuzsonnát A kefekötő adja a paprikáshoz a húst, sőt azt meg is főzi, a szőlősgazda pedig adja az uzsonnához a borocskát. A vendégeket is meghívták közös akarattal. így aztán nemcsak a kefekötő fog inni, de a vendégek is megisszák a kefét, amely, mint látjuk, ugyancsak olcsó vök - a vendégeknek.” Lattius Excubitor Ódon időben SZEPTEMBER 15-ÉN 130 éve, 1878-ban írták: „örvendetesen halad városunk utcáinak kövezése": két újabb kapott burkolatot. SZEPTEMBER 16-ÁN 130 éve, 1878-ban hét Boszniában elesett huszárunkért mondtak gyászmiséf. 105 éve, 1903-ban az árvízmentesítő társulat a 25 éve igazgató-főmérnök Tóth Károlyt köszöntötte. 95 éve, 1913-ban polgármesterünk rendeletet adott ki a kolera elleni védekezésre. SZEPTEMBER 17-ÉN 135 éve, 1873-ban sajtónk a kéttanítós, testi fenyítés nélkül 70-80 gyerekkel működő izraelita iskolát dicsérte. SZEPTEMBER 18-ÁN 100 éve, 1908-ban a király arany érdemkereszttel tüntette ki Gyüszü Istvánt, Bátaszék volt postamesterét, városunk fiát. SZEPTEMBER 19-ÉN 90 éve, 1918-ban Molnár vegytisztító 50 havi hadifogság után megnyitotta üzletét. SZEPTEMBER 20-ÁN 105 éve, 1903-ban Esze Tamás történész született itt: emlékét külön gyűjtemény őrzi. SZEPTEMBER 21-ÉN 70 éve, 1938-ban az olasz szövetség ingyenes nyelvtanfolyamot hirdetett a gimnáziumban. „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki én bennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” (Ján. 15:5) A gyümölcsöket érlelő nyár elmúltával, az őszi hónapok a termény betakarításának és a szüretnek az időszaka. Ilyenkor láthatjuk, hogy az Isten gondoskodó szeretete és az ember szorgos munkája miképpen találkozott, és a kettő, ha fedte egymást, annak nyomán mennyi áldás született. Szüreti fesztiválra készül a város, ami a vigasság, de egyben a hálaadás és a köszönetmondás alkalma is. Gondolatban tegyünk egy időutazást, keresvén az ember, a szőlő és a bor kapcsolatát. Régi időkre nyúlik vissza e kapcsolat. Az Ószövetség az özönvíz bárkásával, Noéval hozza összefüggésbe a szőlőt. „Nóé pedig földművelő kezdve lenni és szőlőt ültete”. (I.Móz. 9:20). Mindebből következik, hogy Noénak különös gondja volt már az özönvíz előtt néhány szőlőtőkére, hogy a nagy ítélet után ne maradjon a világ ez isteni ajándék nélkül. A szőlő az a növény, amelyről a Biblia a legtöbbször tesz említést. Nem véletlen, hogy az Ószövetségben 212 alkalommal esik szó a borról, többször kettős értelemben, mint az öröm egyik forrásáról, és mint a veszedelmeket magában hordozó italról. Az elsőre példa a 104. Zsoltár 15. verse: ....és bort, ami felvidítja az em ber szívét, és ragyogóbbá teszi arcát az olajnál”. Ellenpélda: Példabeszédek 23:31 „Ne nézd a bort, hogyan vörösük, hogyan gyöngyözik a pohárban. Bizony EVANGÉLIUM simán lecsúszik az! De végül megcsíp, mint a kígyó, megmar, mint a vipera." Bibliai helyek alapján valószínűsíthető, - úgy, mint ahogy mi is -, jóféle vörösbort ittak, mert a bort a szőlő véreként említik. V Mózes 32:14, Ezsaiás 63:2 is erre utal. „Miért veres öltözeted, és a ruháid, mint a bomyomó ruhái?” A Biblia a béke és a háborús időt is kapcsolatba hozza a szőlővel és a borral. A Messiás békeországát úgy jövendöli meg Mikeás, hogy eljön az idő, amikor „nép népre fegyvert nem emel és hadakozást többé nem tanulnak. Mindenki a saját szőlőjében, vagy a fügefája alatt ülhet, senki sem rettenti őket'. (Mikeás 4:3,4)- A háborús, Isten ítéletét hordozó időkre is alkalmazza az írás e képet: Ézsaiás így szól: „Elvétetett a vígság és öröm a kertből, és a szőlőkben nem vigadnak és nem kiáltanak, bort sajtóban nem nyom a bomyomó, véget vetettem a vig éneklésnek.” (Ézs. 16.10) Azok a férfiak, akiket Mózes előreküldött Kánaán felde- ritésére, hatalmas szőlőfürttel tértek vissza, és a kánaá- ni bőséget jelző gyümölcsöt a vállukra vetett boton szállították. Palesztina híres volt szőlőskertjeiről. A bor népi italnak számított, de használták úgy is, mint a gyógyítás eszközét. A bor szerepet játszott a nép vallási életében, rituális gyakorlatában is. A jó szüret Isten áldásának, a rossz pedig Isten büntetésének számított. Az Ószövetség gazdag hasonlatvilágában megjelenik a szőlőtő úgy is, mit Izráel jelképe, melyet az Úr Egyiptomból telepített Kánaánba, hogy ott gyökeret eresszen és terebélyesedjék. (Zsoltárok 80:9-12) A bevezetőben idézett Újszövetség - Ige is igazolja, hogy az ősi képet Jézus is komolyan vette, és a hasonlataiban az Atyáról, mint szőlőművesről, magáról, mint szőlőtőkéről, rólunk, mint a tőkén lévő vesszőkről szól. (János 15:1). Utolérhetetlen szépséggel, minden félreértést kizáróan ábrázolja itt az emberi sorsot.Más ösz- szefüggésben is említi példabeszédeiben a szőlőt: munkásokat felfogadó szőlősgazda (Máté 20:1 -), a gyilkos szőlőművesek (Máté. 21:33-), a bort a gyógyításban is hásználták (Lukács 10:34). Pál apostol is ajánlja a betegeskedő munkatársának Timótheusnak a bor- ivást, mint az egészségre hasznos dolgot. „Ne légy tovább vízivó, hanem élj egy kevés borral, gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel." (ITim. 5:23) A legfontosabb szerephez akkor jutott a bor, amikor az utolsó vacsorán Jézus a kenyeret és a bort a kezébe vette: „... ez az én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára.” (Máté 26:27-28). A bor ettől kezdve már nem csupán az embert vidámitja, hanem megtisztítja, megszenteli, gyógyítja a lelket. Jelképeink egyik legfontosabbika a kehely, amely az egész világért történt egyszeri és tökéletes áldozatra uta Balázsi Zoltán református lelkész
